A Fitbit Ionic első blikkre egy szuper kis szerkezetnek tűnik, hiszen alkalmas az aktivitáskövetésre és a kategóriájának megfelelően okosfunkciókkal is rendelkezik, viszont amint felcsatoljuk és elkezdjük használni, gyorsan kiderül, hogy a kütyünek vannak gyerekbetegségei és hiányosságai, amik főleg a meglehetősen borsos, 100-110 000 forintos árcédula fényében válnak igazán bosszantóvá.
SZIGORÚ ÉLEK
Szemben a jelenlegi trendekkel, a Fitbit Ionic nem lekerekített formákkal és áramvonalas külsővel várja a felhasználókat, hanem olyan dizájnnal, ami leginkább azokra a 80-90-es években látott filmkellékekre emlékeztet, amikkel annak idején a jövőt akarták megidézni. A szögletes, minden csicsától mentes óraház megítélése persze egyéni ízlés kérdése, ugyanakkor abban aligha lesz vita, hogy az okosóra viselése
Ez főleg annak köszönhető, hogy az Ionic szenzorokkal megpakolt hátlapja kidudorodik, az érzékelők tényleg elérik a bőrünket, és a nem túl áramvonalas ház nem nyomódik a karunkhoz, így a viselése akkor sem zavaró vagy kényelmetlen, ha az eszközt közvetlenül a csuklóhajlatunk mellé rögzítjük.
A szíj strapabíró gumi, a csomag tartalmaz egy kicsi és nagy verziót is, így a kütyü a vékonyabb női kezekre is felkerülhet, ráadásul a szíj csat nélküli végén van apró pöcök, ami beakasztható a pánt apró lyukaiba, ezzel biztosítva, hogy az okosóra még a legaktívabb edzések közben se repüljön le a kezünkről.
A kütyü mindössze 47 gramm, a bal oldalán egy, míg a jobb oldalán két gomb található, a mágneses végű USB-töltőt a hátlapra lehet csatlakoztatni, a szerkezet 50 méter mélységig vízálló, a természetes fényben is tisztán kivehető, 348 x 250 pixeles képernyőt pedig egy Gorilla Glass 3 üveglap védi a sérülésektől.
A hátlapon ott az optikai pulzusmérő, a burkolat alatt pedig GPS, magasságmérő, gyorsulásmérő, iránytű, NFC chip, Bluetooth 4.0 illetve WiFi 802.11b/g/n található, az akkumulátor pedig mindössze két órás töltéssel akár négy napon át képes életben tartani a készüléket folyamatos pulzusmérés mellett.
IZZÍTSUK BE!
Tesztünk során az Ionicot egy iPhone 7-tel párosítva használtuk, de a kütyü természetesen együttműködik androidos eszközökkel is, illetve PC-re kötve is babrálhatunk vele, habár ezt olyan körülményesen oldotta meg a gyártó (külön szoftver telepítése, WiFi és Bluetooth használata az egyébként is rendelkezésre álló USB-kábel helyett), hogy aligha lesz ember, aki sokat vacakolna ezzel.
A Bluetooth párosítás és a kötelező Fitbit app telepítése után az óra testre szabható, és már ekkor megtapasztalhatjuk a készülék egyik furcsaságát: a telefon és az Ionic közti kapcsolat sokszor elég lassú. Ez feltűnik, mikor nekünk tetsző óralapot választunk, de igazán furcsává akkor válik, mikor beállítjuk, hogy a telefonos értesítéseink közül mik jelenjenek meg az óra képernyőjén.
A kis kijelzőre szinte bármi átvezethető a Facebooktól a Twitteren át a Messenger és e-mail értesítésekig, viszont a készülék első használatakor roppant idegesítő, hogy órák telnek el, mire tényleg elkezdenek befutni az értesítések. Ha beindul a folyam, onnantól nincs gond, de ettől még érthetetlen, hogy a kezdéskor miért tart ennyi ideig, mire az óra feldolgozza, hogy miket állítottunk be neki.
Szintén fura, hogy a folyamatos kapcsolat ellenére az okosóra nem nagyon szeret magától szinkronizálni. A hivatalos app egész szuper, átlátható, megtalálhatunk benne minden szükséges információt, de az mégis amatőr picit, hogy reggelente, mikor meg kívánjuk tekinteni az alvásciklusunkat, vagy az előző napi eredményeket, akkor a Fitbit alkalmazást megnyitva először üres rublikákkal találkozunk,
Az ilyen apró bosszúságok ráadásul nemcsak az adatátvitelnél bukkannak fel. A giroszkóp ellenére az óra tízből ötször egyszerűen nem érzékeli, hogy megemeltük a karunkat a kijelző megtekintése végett, így sötét marad, és az érintéssel vezérelhető felület sem tökéletes: van, hogy nem érzékeli a lapozó mozdulatot, akadás nélkülinek pedig még jóindulattal sem nevezhető a folyamat, ami egy ilyen apró és grafikailag nem túl szofisztikált felület esetében egyszerűen érthetetlen.
DE MIRE JÓ?
A Fitbit Ionic alapvetően egy aktivitásmérő, óra fomában, annak minden funkciójával, és ezt egészítik ki a különböző okoslehetőségek. A kis képernyő mindig mutatja az időt, a dátumot, a beépített szenzorok pedig folyamatosan mérik a teljesítményünket, ami meg is jelenik a kijelzőn: a megtett lépések száma, a megmászott emeletek, az elégetett kalória, az aktívan töltött percek (avagy az edzés) és a pulzusunk.
A napközben begyűjtött adatokat a telefonos alkalmazás összegzi, különböző időszakokra lebontva, normális grafikonokkal, jól átlátható módon, így minden szépen nyomon követhető, célkitűzések esetén idővel látható a fejlődés, illetve testre szabhatjuk, hogy mik azok az eredmények, amiket naponta el szeretnénk érni, és erre az eszköz nemcsak figyelmeztet minket, de gratulál is, és különböző kitűzőkkel jutalmaz, ha elérünk különböző mérföldköveket.
Az óra egyik elméleti előnye, hogy edzésre akár telefon nélkül is használható, hiszen a szenzorok képesek lekövetni a mozgásunkat, és a kütyü menüjében meg is találjuk az edzés ikont, amin belül kiválaszthatjuk a testmozgás típusát (futás, kerékpározás, súlyzózás, úszás stb.), amit hol jobban, hol rosszabbul mér és követ le az óra. Kocogás, úszás és bicikli esetében természetesen nincs gond, de más mozgástípusoknál az egyedi gyakorlatokat a szenzorok ellenére sem képes felismerni a rendszer, és ilyenkor pusztán az idő és a pulzus ismeretében számol nekünk adatokat.
Ami jó hír, hogy a futás és kerékpározás esetében el sem kell indítani az edzést, mert ezt automatikusan megteszi a rendszer, illetve a zenehallgatáshoz sem kell telefont vinnünk magunkkal, mert van 2,5 GB szabad hely a memóriában, ahová másolhatunk számokat, és az eszközhöz vezeték nélküli fejhallgató is csatlakoztatható. Ebben az esetben viszont fel kell készülni arra, hogy a kapcsolat minősége nem az igazi, így szakadások és pattogások simán előfordulhatnak, ami megint csak elég idegesítő tud lenni.
Ugyanitt viszont azt is figyelembe kell venni, hogy az okosórára jelenleg csak a Strava alkalmazása érhető el, és az edzés közben mért adatok nem exportálhatók, így ha valaki más applikációra esküszik, az annak ellenére is kénytelen lesz telefont vinni az edzésekre, hogy elméletben erre nincs szükség – ez amúgy igaz is, abban az esetben, ha megelégszünk a Fitbit nyújtotta szoftveres lehetőségekkel.
Ami pedig az okosfunkciókat illeti, ezen a téren az Ionic alig nyújt többet, mint a 30-40 000 forintért kapható konkurencia: ott vannak ugye az értesítések, és bár a rendszer nyitott platform, így bárki készíthet alkalmazásokat az órára, jelenleg a kínálat lényegében azokból az appokból áll, amik előre telepítve megtalálhatók a készüléken. Időjárás, ébresztő, visszaszámláló, stopper, edző, légzésgyakorlatok, az edzéseket követő app, azon felül ott a Strava, illetve a zenelejátszó, amivel kezelhetjük a készülékre átmásolt számokat, vagy vezérelhetjük a Bluetooth-on keresztül csatlakozó mobilunk lejátszóját.
Az Ionic-kal a világ több részén ugyanakkor használható a Pandora zeneszolgáltatás, illetve lehetőség van érintős fizetésre is a Fitbit saját rendszerén keresztül, de mivel az említett szolgáltatások itthon nem elérhetők, így ezekről nekünk le kell mondanunk, mintha nem is léteznének.
NEM JÖN KI A MATEK
A Fitbit Ionic összességében egy teljesen okés kütyü, hiszen amit felvállal, azt alapvetően teljesíti, viszont muszáj megjegyezni, hogy semmi újat nem nyújt a piacon lévő konkurenciához képest, sőt egy Apple Watch-hoz vagy a Samsung Gear Sporthoz mérve még bőven le is van maradva. Ha emellé figyelembe vesszük a lassú adatátvitelt, a messze nem tökéletes képernyőt, és a nyitott rendszer ellenére is szegényes appkínálatot, akkor egész egyszerűen az jön ki, hogy
Az Ionic ára jelenleg 100 000 forint környékén mozog, ami nem sokkal olcsóbb, mint a lényegesen többre képes Apple Watch Series 3 árcédulája, majdnem fele ennyiért pedig már olyan eszközöket kapunk, mint a hasonló képességekkel bíró Samsung Gear Fit 2 Pro, arról nem is beszélve, hogy aktivitásmérő okosórát már 40 000 Ft környékén is simán találhatunk.
Persze ha valaki ragaszkodik a márkához, és a pénz nem akadály, akkor ezzel a készülékkel sem tesz rossz lóra, hiszen az Ionic alapvetően rendben van, sőt szoftveres fronton még bőven benne van a fejlődés lehetősége, ugyanakkor kész tény, hogy a jelenlegi piacon már minimális keresgéléssel is könnyen találhatunk ennél jóval kedvezőbb ajánlatot, méghozzá képességbeli kompromisszumok nélkül.
