A hírszerzésben sokszor nem is a vágyott információ megszerzése a nehéz, hanem annak biztonságos, követhetetlen és lehallgathatatlan továbbítása. Pedig csak képzeljük el azt a helyzetet, amikor a derék, háztartásban és gyereknevelésben megőszült nagymama üldögél az ablakban, kezében kötőtűvel, s az első világháborús vonatforgalmat nézi egy fontos vasútvonal mellett. Ahány vonat, annyi elrontott szem. A pulóvert aztán életét kockáztatva átadja egy katonának.
Az összekötőhöz pedig az értékes (és meleg) adathordozót a saját felderítési osztályára szállítja önnön felsőtestén. Ez bizony egy megtörtént belgiumi eset.
Ha valaki a saját gyermekkorából nem (vidékiek és gangos házban lakók előnyben!), de legkésőbb a Miss Marple-sorozatból már mindenképp megtanulja, hogy a nagyik, az idős hölgyek mindent látnak és mindenre emlékeznek. Ezt a hírszerzés világában már nagyon régen ismert és ki is használt tudás. Néha Mata Harinál hasznosabb Kozsbelák néni a harmadikról.
Az információ elrejtése pedig ma is hasonló elvet, a szteganográfiát követi: a láthatóba elrejteni a láthatatlant. Ami manapság az állandóan előkerülő “kép a képben” titkos üzenet, az volt régen többek között a kötött sál pulóver, hímzett abrosz vay egy horgolt rongyszőnyeg.
Igaz, könnyű átesni a tüzérló túloldalára is: a brit Pearson’s Magazine 1918-as híradása szerint ez azért erős túlzásnak bizonyult. Pedig a brit magazin kifejezetten plasztikusan írta le, miképp bontják fel a kötést a buzgó német elhárítótisztek és fedezik fel a fonálra elhelyezett csomókat, melyek a megfelelően elhelyezett ábécé mellé helyezve rögvest feltárták titkos üzenetüket.
Kód és kötés jó viszonyban
Valóban, a Morse-kód megalkotásával és elterjedésével aránylag gyorsan kiderült, hogy a könnyen olvasható kód és a kötés bizony igencsak jó barátok.
Az amerikai polgárháborúban, az első világháborúban a zoknikat, sálakat, símaszkot kötögető katona és hátországbeli civil teljesen megszokott látványnak számított, így gyanút sem keltett sem a személye, sem a kötöttáru.
A megfelelő szemek alkalmazásával könnyen olvasható a pont és a vonás, ha tudjuk, hol kell keresni. A brit titkosszolgálat nem véletlenül tiltatta be a az első világégés alatt a kötésmintákat otthon és előszeretettel alkalmazta ugyanakkor a kötést saját felderítő-hírszerző akciói során.
Ma már vehetünk kódolt sálat
Sajnálatos módon a valóságban a kötögetés és horgolás sokkal inkább álcázásként volt használatos, mint üzenetküldésre. A második világháború során a belgiumi ellenállás kifejezetten épített a békésen kötögető és a német logisztikát, csapatmozgásokat megfigyelő idős hölgyek beszervezésére.
Ma már azonban nem kell hírszerzőnek lenni ahhoz, hogy saját, titkos kóddal “felspécizett” sálunkkal közlekedjünk a januári hidegben. Egy kis internetes vadászat és a kódok tucatjai jönnek velünk szemben, a kötésmintákba ágyazva.
