Tűnjön bármilyen izgalmasnak a virtuális valóság, sok tekintetben még mindig gyermekcipőben jár. Mert persze ott vannak az egyre szebb képet és jobb térérzetet nyújtó VR-szemüvegek, de hol vannak ezek az olyan teljes testet befedő ruhákból, amik a látás és hallás mellett a mozgás és tapintás érzetét is át tudják adni? A 90-es években még ilyenekben képzelték el a virtuális valóságot, aztán egyelőre maradtak a különféle sisakok.
Ha pedig felhúzunk a fejünkre egy Oculus Riftet és magunk elé emeljük a kezünket, azt jó eséllyel vagy nem látjuk (mert nem használunk valamilyen kiegészítő, a kézmozgást követő kontrollert) vagy agyunk megzavarodik attól, hogy mást lát a szemünk és mást sugall a kezünk visszajelzése. Ujjmozgásainkat ugyanis nem látja még polcról levehető VR-kontroller (ehhez jelenleg a Leap Motion jár a legközelebb), kézmozgásunk lekövetése pedig egyszerűbb, de zavaróbb is egyben agyunknak. Arról pedig, hogy ez hosszútávon milyen disszociációt okoz agyunknak, még nincsenek tanulmányaink és ha a szórakoztatóipar logikája szerint gondolkodunk, lehet, hogy ez jobb is így.
A kéz és az agy közti disszonanciát oldaná fel a bristoli Ultrahaptics cég, akik ultrahanggal dúsítanák fel a virtuális valóságot – szó szerint. Hangszórókból álló rendszerük egy méteres távolságig képes a felhasználót ultrahanggal bombázni, ez gyakorlatilag arra jó, hogy különböző érzeteket keltsen bőrünkön. Egy ultrahanggal felturbózott VR-élményben érezhetjük azt, ahogy pókok szaladgálnak rajtunk a vadonban, érezzük az esőt, ha kidugjuk a kezünket az ernyő alól, ha force lightningot dobunk egy Star Wars-játékban, érezhetjük ujjaink között a villám cikázását – vagy azt is érezhetjük, ha szivacsba markoltunk bele. Egyúttal ez a példa érzékelteti a legjobban a rendszer gyengéjét: érezhetünk ujjaink között szivacsot, jégkását, homokot vagy bármilyen más textúrát, ha keresztül akarunk nyúlni rajta, megtehetjük. A korlátozottság illúzióját tehát (sajnos vagy szerencsére) még mindig nem tudták megteremteni.
És úgy tűnik, egyelőre nincs is rá szükség. Az Ultrahaptics rendszere ugyanis az autóiparban fut a legjobban, ahol nagy igény mutatkozik az újfajta, tapintható interfészekre. Bármennyire izgalmas dolog ugyanis az érintőképernyő, a gyakorlat azt mondja, hogy biztosabb a rezgő, visszajelző, megfogható, kézérzetet adó felhasználói felület az érintőképernyőshöz képest – főként akkor, ha szemünket és figyelmünket végig az úton kell tartanunk. Az ötlet nyilván nagy sikerre számíthatna a pornóiparban legalább annyira, mint a játékiparban, de már merültek fel vele kapcsolatban más jellegű megoldások is: ezzel ugyanis mások számára láthatatlanul lehetne PIN-kódokat beütni vagy sokkal higiénikusabb módon lehetne például utazni a liftben, ugyanis gombokat sem kellene fizikailag megnyomnunk, ellenben működtethetnénk bármilyen konyhai eszközt vizes vagy zsíros kézzel (de miért tennénk ilyet?)
A cég 2013 novemberében alakult – jelenleg közel 50 emberrel dolgoznak, tavaly pedig mintegy 12.5 millió dollárnyi támogatást sikerült szerezniük. Fejlődésüket és ipari taktikáikat jól példázza, hogy 2014-ben 60 ezer dollárnyi nyereségük volt, tavalyelőtt 500 ezer dollárnyi, az idei összeget pedig mintegy 2.5 millió dollárra becslik, jelentette ki Steve Cliffe, a cég ügyvezető igazgatója egy korábbi interjúban.
