kommunizmus

Biszku Béla 94 évesen, szabad emberként halt meg.

Sajátos választás.

Annyira féltek tőle, hogy senki nem mert segíteni rajta.

A bolsevik uralom ellen lázadtak.

Még valutával való üzérkedés is szerepelt a listán.

A Kádár János életéről szóló sorozatunkban bemutattuk a diktátor életét a nyomorúságos gyermekkorától a dicstelen haláláig.

Trofim Gyenyiszovics Liszenkónak, a szovjet biológia mindenható urának kinyilatkoztatásait a Szovjetunión kívül Magyarországon követték a legszigorúbban.

A kupolán lévő Szent Koronát kalapáccsal verték le.

Pálinkás-Pallavicini Antal több alkalommal fegyvert és lőszert adott ki a nemzetőrségnek, egy évvel a forradalom után halálra ítélték.

Az ifjú Kádár elbukott a közvetlen „bátorságpróbákon”, de ha otthonos helyzetbe került, akkor tudott és mert is cselekedni. A túlélés parancsa, erős életösztön jellemezte az illegalitásban és a Rákosi-korszakban egyaránt.

Kádár János mentális állapota 1988 novemberére annyit romlott, hogy az új főtitkár, Grósz Károly gyakorlatilag elzárta őt a nyilvánosságtól. Azt a bizonyos utolsó beszédét azonban senki nem tudta megakadályozni.

Kádár megdöbbent, amikor Grósz Károly arra kérte, távozzon a főtitkári posztról. Először csak annyit mondott, ezt még meg kell beszélnie a feleségével.

Az idős, beteg Kádár János váratlanul jelent meg az MSZMP KB ülésén 1989. április 12-én, és egy zavaros, látszólag összefüggéstelen beszédet mondott. Az utolsót, amely életútjának minden titkát, tragédiáját tükrözi.

Kádár János kínosan ügyelt rá, nehogy nevét a fényűzéssel lehessen összekötni, miközben szemrebbenés nélkül kihasználta az elit számára elérhető luxust, ami az átlagembernek még álomként is elérhetetlen volt.

Kádár János tudatosan formálta a róla élő képet, amely szerint egy sokat dolgozó, puritán életvitelű vezető volt, „egy” a nép fiai közül – a valóság azonban rácáfol erre.

Az 1980-as évekre Kádár felismerte, hogy a szovjetektől már nem remélhet segítséget. Egyre inkább tartott egy új forradalomtól, a demokratikus ellenzékkel szemben a kellemetlenkedés stratégiáját javasolta.

Miután Magyarország elkerülte az államcsődöt, Kádár úgy vélte, végre fel kell jönni a laposkúszásból, elég volt a megszorításokból. Inkább elhallgatták az államadósság valós mértékét.

Máig nem tudjuk biztosan, hogy tényleg puszta véletlenek sorozatáról volt-e szó, vagy belső leszámolások, netán a KGB állt-e a háttérben.

Kádár János Trianonnal érvelt a szovjet főtitkár előtt 1972-ben, majd egy ügyes „születésnapi csellel” bebetonozta magyarországi hatalmát. Ennél tovább nem jutott, heroikus kiállása a reformok mellett inkább csak legenda.

Nem tűnt ajánlatosnak tovább feszíteni a húrt, félő volt, hogy Brezsnyev Magyarországon is beavatkozik. A reformok egyébként nem állták ki a gyakorlat próbáját, a bukás elkerülhetetlenné vált.