kommunizmus

Kádár János mentális állapota 1988 novemberére annyit romlott, hogy az új főtitkár, Grósz Károly gyakorlatilag elzárta őt a nyilvánosságtól. Azt a bizonyos utolsó beszédét azonban senki nem tudta megakadályozni.

Kádár megdöbbent, amikor Grósz Károly arra kérte, távozzon a főtitkári posztról. Először csak annyit mondott, ezt még meg kell beszélnie a feleségével.

Az idős, beteg Kádár János váratlanul jelent meg az MSZMP KB ülésén 1989. április 12-én, és egy zavaros, látszólag összefüggéstelen beszédet mondott. Az utolsót, amely életútjának minden titkát, tragédiáját tükrözi.

Kádár János kínosan ügyelt rá, nehogy nevét a fényűzéssel lehessen összekötni, miközben szemrebbenés nélkül kihasználta az elit számára elérhető luxust, ami az átlagembernek még álomként is elérhetetlen volt.

Kádár János tudatosan formálta a róla élő képet, amely szerint egy sokat dolgozó, puritán életvitelű vezető volt, „egy” a nép fiai közül – a valóság azonban rácáfol erre.

Az 1980-as évekre Kádár felismerte, hogy a szovjetektől már nem remélhet segítséget. Egyre inkább tartott egy új forradalomtól, a demokratikus ellenzékkel szemben a kellemetlenkedés stratégiáját javasolta.

Miután Magyarország elkerülte az államcsődöt, Kádár úgy vélte, végre fel kell jönni a laposkúszásból, elég volt a megszorításokból. Inkább elhallgatták az államadósság valós mértékét.

Máig nem tudjuk biztosan, hogy tényleg puszta véletlenek sorozatáról volt-e szó, vagy belső leszámolások, netán a KGB állt-e a háttérben.

Kádár János Trianonnal érvelt a szovjet főtitkár előtt 1972-ben, majd egy ügyes „születésnapi csellel” bebetonozta magyarországi hatalmát. Ennél tovább nem jutott, heroikus kiállása a reformok mellett inkább csak legenda.

Nem tűnt ajánlatosnak tovább feszíteni a húrt, félő volt, hogy Brezsnyev Magyarországon is beavatkozik. A reformok egyébként nem állták ki a gyakorlat próbáját, a bukás elkerülhetetlenné vált.

Az állambiztonság módszerváltása Kádár és a pártvezetés instrukciói alapján történt az 1960-as évek elején, az erőszakot háttérbe tolták, a hatalom kódja a bomlasztás lett. Felszámolták a régi, ávós beidegződéseket, de az első titkár azért néha elragadtatta magát.

Kádár a maga módján kiállt a hatalmától megfosztott barátja és patrónusa, Nyikita Hruscsov mellett. Itthon politikai támadásként is értelmezhető korrupciós ügy tartotta lázban a közvéleményt, egy rosszindulatú pletyka pedig derékba törte a tehetséges Bara Margit karrierjét.

„A fejlődésben megtorpanás állott be” – így fogalmazott Kádár János, amikor végre ráébredt, hogy a magyar gazdaság a padlón hever. A javasolt megoldástól azonban visszahőkölt.

Kádár Jánosné Gyermekemnek, Kis Fiamnak, Jánoskámnak becézte férjét, hűségük és mély barátsággá váló szerelmük sírig tartott. Mi okozott köztük konfliktust? Ki viselte a nadrágot? Beleszólt-e Tamáska Mária a politikába? Betekintünk a házaspár mindennapjaiba.

A Kádár-rendszer kiszámíthatatlan erőszakkitörésekkel ejtette foglyul a magyar társadalmat, a sértettségen és bosszúvágyon túl Kádárnak komoly, személyes érdeke is volt Nagy Imre kivégzése.

A Kádár-rendszer nem önmagát konszolidálta, hanem Rákosiét restaurálta, Kádár és Hruscsov apa-fiú viszonya elmélyült, Tamáska Mária leveléből pedig megtudjuk: férje mintegy droidként vetette bele magát a munkába, pokoli tempót diktált.

1957. május 1-jén 100 ezres tömeg ünnepelte Kádár Jánost, majd az értelmiség is kapitulált a kétfrontos harcot hirdető pártvezér előtt. A Munkásőrség fegyveres felvonulást tartott Budapesten, miközben az újrahangolt „néplélek” egész szélsőséges megnyilvánulásaival is találkozhatunk.

A szovjet tankokkal visszatérő Kádár János fokozatosan felmérte lehetőségeit, megértette a szovjet elvárásokat, és beleállt a feladatba: 1957 tavaszára ígéretekkel, erőszakkal és elnyomással felszámolta az ellenállást, a hangulat átfordult.

KISZ-igazolvány, Gerő-portré és kitüntetések is jutottak a belső térbe.

Nagy Imre személyében Kádár immár második „régi harcostársát” juttatta bitóra, miközben egyre inkább azonosult Moszkva vele szemben támasztott elvárásaival. Az '56 utáni megtorlás azért lehetett ennyire brutális, mert Kádár szabad kezet adott az új köntösbe bújtatott ávónak.

Az izzó haraggal említett ellenforradalomról Kádár néhány nap alatt „népünk dicsőséges felkelésére” váltott, és államminiszteri posztot vállalt Nagy Imre kormányában. Miért vett 180 fokos fordulatot 1956 októberében?