Még mindig szeretjük azokat a képeket, amiket jó pillanatban kapnak el és olyan hihetetlen fotók születnek, ami néhol a fizika, de főként a józan ész törvényeinek ellentmond.
A metró az egyik legtöbb embert szállító tömegközlekedési eszköz, így naponta sok millió ember használja. A nagy számokból adódóan így a sorból kilógó, furcsa alakok is itt fordulnak elő a leggyakrabban.
A köztéri szobroknak nem csak esztétikai szerepük van, hanem az embereket emlékeztetik valamilyen régi eseményre, esetleg személyre. Nem csak ékes díszei a környezetünknek, hanem történelmi jelentőségű a többsége.
A metró egy különös zárt világ, ahol őrült pulzáló lüktetéssel cserélődnek az emberek. Milliók használják naponta és ekkora tömegben az őrült, furcsa figurák is nagyobb arányban tűnnek fel.
Az örökbecsű “Ha rövid a tököd, közelebb kell állni, nem kell a WC-ből óceánt csinálni” egy fokkal konszolidáltabb, de kissé talán offenzív verziója Japán rengeteg mosdójában is hódít. De mi köze van ehhez egy indián fegyvernek?
A fővárosban, Akkrában és környékén készülő koporsók igazi, az elmúlt huszonöt év során a világ vezető művészeti galériáit is meghódító műalkotások, melyek merőben új megvilágításba helyezték a halált.