1989 szeptemberében kezdték sugározni az NBC-n a Baywatch-ot, ami a kaliforniai vízimentők problémásabb ügyeit mutatta be olyan főszereplőkkel, mint (az akkor karrierjét tekintve már leszálló ívben lévő) David Hasselhoff-fal vagy a később a stábhoz csatlakozó, Playboy-nyuszi Pamela Andersonnal. A műsor egy év után azonnal megbukott, mert nem nézték az emberek, mindössze a 73. volt a százhárom tévésorozatot felvonultató listán. Aztán életet leheltek a műsorba, és legyártottak plusz tíz évadot, amivel a legtöbbet játszott sorozat lett a világon.
Hasselhoff, Al Bundy és az új nőideál
A sorozatot az első évados mélypontból Hasselhoff támasztotta fel, aki exkluzív producerként állt be a műsor mögé, és rábeszélte a sorozat alkotói csapatát, hogy a broadcasting syndication licensz segítségével sugározhassák a sorozatot egész Amerikában. Ez megtörtént, beleöltek egy csomó pénzt, és meglett az eredménye:
Drámaként adták el egyébként, de köze nem volt hozzá. A karaktereket borzalmasra írták, majdhogynem sablonból vágták ki mindegyiküket. Az egész sorozat pont olyan volt technikailag és kivitelezésben is, mintha egy Columbo-epizódot nézne az ember, csak több mellet és meztelen férfit látva, értelemszerűen kevesebb Peter Falkkal.
Azon túl, hogy igazából a Baywatch semmiről nem szólt, valamitől sikeres lett. Ebben azért bőven volt szerepe az első néhány szezonnak, amikor még nem a testiséget tették meg a sorozat legérdekesebb részének. Az biztos, hogy 1989-ben másabb volt az akkor futó tévéműsoroknál, nézzünk rá a Stranger Things epizódjaira, hogy mi uralkodott Amerikában a nyolcvanas években: feltűntek a plázák, a fogyasztói társadalom soha nem látott méreteket kezdett ölteni, átalakulóban voltak a nő- és férfiideálok. Ekkor jött a Hasselhoff vezette Baywatch, aki átlendített bennünket a kilencvenes évekbe.
Gyorsan jegyezzük meg, hogy Pamela Anderson csak 1992-ben csatlakozott a szériához, ő lett Casey Jean Parker, akit csak C.J.-ként emlegettek. A színésznőt nem sokkal korábban, 1989-ben ismerte meg a világ: egy focimeccsen a Labatt sörmárka pólóját viselte, mikor a kivetítőre került, és nyilván sokan elájultak a kimondottan szép, fiatal Andersontól. A cég szerződtette reklámarcnak, ’89-ben pedig már a Playboy címlapjára fotózták.
Pontosan ugyanez volt jellemző az Egy rém rendes család című sorozatra is, miután a főszereplő Al Bundy ideálja ugyanilyen volt. Nem meglepő, hogy a szériában Anderson is feltűnt, miután egy epizódban Bundy azt álmodja, egy ilyen nő várja otthon – később, 1991-ben is megjelent benne.
Anderson ekkor már túl volt egy mellplasztikán, és ahogy bekerült a Baywatch csapatába, világszintű ismertséget szerzett magának – de nem színészi kvalitásaival.
Lassítva futás, ugráló mellek
Aki azt mondja, hogy számára Fodor Zsóka néhány évvel ezelőtti Baywatch-ihlette jeges tea reklámja a csúcs a tengerparti futásban, mindenképp hazudik. Az igazi esszenciáját ennek a sorozatnak az intrója adta. Ha most behunyjátok a szemeteket, két dolog biztos:
- nem tudtok tovább olvasni,
- cserébe azonnal látjátok magatok előtt Anderson és Hasselhoff futását a parton, mialatt Jimi Jamison énekli az I’ll Be Ready-t.
Segítek felidézni:
Ebben minden benne van, ami miatt egyaránt lehet imádni és gyűlölni a sorozatot:
- tökéletes testű nők,
- tökéletes testű férfiak,
- tökéletes testű tengerparton lebzselő nők és férfiak.
Nem kifigurázni akarom a szériát, mert egyértelműen ott van benne a kilencvenes évek bája és akadtak egészen izgalmas epizódok is, de a készítők nyomozós drámasorozatnak akarták ezt az egészet lenyomni a torkunkon – vagy csak óriási trollok voltak.
Érdemes közelebbről is megnézni az előzetest, mert fárasztóan testképközpontú: Andersonra konkrétan alulról felfelé svenkel a kamera, Hasselhoff védjegyévé vált mellszőrzetét is megcsodálhatjuk, illetve a tengerparton futkosó civilek is fiatalok és csinosabbak az átlaghoz képest. Emellé kapunk bevágást is a kaliforniai tengerpartról, ami a Lupa zsúfoltságával vetekszik. Ennek ellenére szerethető ez, jó adag nosztalgia van benne, csak sokszor röhejes visszanézni, hogy mindez komolynak indult.
Négy-öt évad után eljutott oda a Baywatch, hogy
Hasselhoff az összes évadot kibekkelte Mitch Buchannonként, Pamela Anderson viszont nem ragadt bele a sorozatba, ő 1997-ben kiszállt, és csak néhány epizód erejéig tért vissza a későbbiekben. Sokat nem veszített, bár karrierje inkább leszállóágba került ezek után: szerepelt a négy évadot megért V.I.P. – Több, mint testőr című akciósorozatban, és többnyire Horrorra akadva-filmekben tűnt fel. Illetve Hasselhoff-fal együtt mindketten feltűntek az újragondolt Baywatch mozifilmben Dwayne Johnson és Zac Efron oldalán.
Még 2006-ban Sacha Baron Cohen elkészítette a Borat: Cultural Learnings of America for Make Benefit Glorious Nation of Kazakhstan (magyarul Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika) című filmet, amiben Anderson is szerepelt, méghozzá azért, mert a főszereplő Borat meglátja a tévében a Baywatch C.J.-jét, akibe azonnal beleszeret, hiszen „fantasztikus alakja van, szőke haja és telt idomai”.
Anderson mellett több említésre méltó színésznő is megfordult a sorozatban, külső vonásaikon túl több közös dolog jellemezte őket:
- Erika Eleniak szerepelt a Playboyban,
- Carmen Electra szerepelt a Playboyban,
- Traci Bingham szerepelt a Playboyban,
- Gena Lee Nolin szerepelt a Playboyban,
- Angelica Bridges szerepelt a Playboyban,
- Donna D’Errico szerepelt a Playboyban,
- Marliece Andrada szerepelt a Playboyban,
- Brande Roderick szerepelt a Playboyban,
- Alicia Rickter szerepelt a Playboyban.
Mit hagyott az utókornak?
Károkat, ha reálisan akarjuk megközelíteni. A fenti Playboy-névsort látva talán gyanakodhatunk, hogy a Hasselhoff-fal felálló készítőcsapat viszonylag egyszerű céllal választotta ki a sorozat szereplőit: minél csinosabb, annál több lesz a néző, mert így még férfimagazint sem kell vásárolni ahhoz, hogy gyönyörű nőket nézzenek az emberek.
De a nő- és férfiideált komolyan bekeretezte, és ha jobban belegondolunk, ezt legalább két évtizedre sikerült is bebetonoznia a köztudatba. Nézzük csak meg, mik a legnépszerűbb plasztikai beavatkozások jelenleg: mellnagyobbítás, ajakfeltöltés, botoxkezelés – pontosan azok, amiket Pamela Anderson már 1989-ben megcsinált, hogy szebb legyen. Pontosan erről beszélt Jason Momoa is, aki 1999-ben kapott szerepet a Baywatch Hawaii-ban, ami egy spin-off-sorozat volt, tehát nem kapcsolódott az alapsztorihoz. Momoa úgy fogalmazott, neki kifejezetten rosszat tett a sorozat, mert sokáig nem tudott kilépni a kigyúrt macsó szerepéből, így a hollywoodi szereplőválogatásokon sem vették komolyan. Hasonlóképp vélekedett Tom Selleck, akit Buchannon szerepére kerestek meg, de épp eléggé bekategorizálták a macsó, legyőzhetetlen Magnumként, így visszautasította azt.
Nézzük meg a lentebbi jelenetet, jól körülírja a sorozatot, az pedig szintén, hogy a második legnézettebb videó a Baywatch hivatalos YouTube-csatornáján. Van ötletetek, miért?
Amikor attól hangos a közbeszéd, hogy a női magazinok, a modellvilág és a hollywoodi filmek mérgezik mind a fiatalok, mind az idősebbek saját testükről alkotott képét, jusson gyorsan eszünkbe, hogy a Baywatch ugyanezt csinálta már a ’90-es évek legelején. Lehet, hogy csak viccből, és mert Hasselhoffék jót szórakoztak a Playboy-modellekkel a forgatásokon, de
És ez nem valamiféle hadjárat a sorozat ellen, hanem puszta tény. Sokan ennek ellenére gyerekként, tinédzserként láttuk Andersonék kalandjait, és most sokan biztos azt gondolják, már fontolgatva a kommentelést, hogy „rám nem hatott ez semmilyen módon, ez is csak hülye, modern belemagyarázás”.
Nicole Eggert 19 évesen kapott szerepet a sorozatban, ő is játszott korábban az Egy rém rendes családban, mint Al Bundy lányának csinos, de butuska barátnője. Eggert meglehetősen szép nőnek számított, ezért is castingolták.
Ő arra számított, olyasmi szériába csöppent, mint a Beverly Hills, 90210, de csalódnia kellett. Meggyűlölte az egyébként sportos testét.
Egész jó kondiban voltam, de mikor megláttam Pamet, ahogy a sorozat előzetesében mozgott, konkrétan Barbie babának nézett ki. Én meg csak azt mondogattam magamban, oké, szerintem baromi rossz helyen vagyok ezzel az alakkal. Ahogy a parton forgattunk, láttam ezeket a lányokat körülöttem a hatalmas melleikkel és a tökéletes alakjukkal, azt gondoltam, tök fiús vagyok, igazából férfinek tűnök mellettük. Megcsináltattam a melleimet, de nem a producerek kértek erre, tényleg magam miatt volt. Aztán egy évvel később kisebbíttettem őket. A szerződésemben például volt egy kikötés, hogy nem hízhatok vagy fogyhatok három kilót. 19 voltam, a súlyom folyamatosan ingadozott, még csak nem is edzettem
– fogalmazott, aztán egy év után kérelmet adott be, hogy távozhasson, mert mérgezőnek és hamisnak találta a környezetet. A készítők ezt nem engedték neki, így a második évadot be kellett fejeznie és csak utána léphetett le. Miután befejezte a munkát, teljesen szabadnak érezte magát, de megértette: ha a nézők ilyen testeket akarnak látni, a sorozat képes ezt megadni, ő viszont nem.
Persze ezután is lehet mondani, hogy semmifajta hatást nem gyakorolt az emberek többségére, de akkor miért emlegetjük Pamela Andersont szexszimbólumként? Miért divat még mindig a mellnagyobbítás, a szájfeltöltés? Kismillió kutatás bizonyította már, hogy a karcsú vagy kisportolt testideál megjelenése a médiában zavart okoz a fiatalabb korosztály fejlődésében, sőt, a fiatal felnőtteknél is, hiszen idealizálni kezdik azt. Nem kérdés, hogy Pamela Andersonnal is ezt tették, ebben óriási segítség volt a Baywatch, ami megmutatta, milyenek a nem természetes nők természetesnek beállítva.
Igazából egy régifajta valóságshow-nak lehet felfogni a Baywatch-ot az ostoba mondataival, egydimenziós szereplőivel, csak annyi a különbség, hogy szőttek némi történetet köré.
Kiemelt kép: GTG Entertainment / Pearson All American television / The Baywatch Company / Collection Christophel / AFP
