William Haines Virginiában nőtt fel, de mindig is a nagyvárosba vágyott, 16 évesen pedig fel is költözött New Yorkba, ahol egy pecsételőgyárban dolgozott. Aztán vissza kellett költöznie, mert apja vállalkozása csődbe ment és ennek következtében idegösszeomlása is lett. A fiatal Haines ezért bevonult a hadseregbe, hogy így segítse a családját. Leszerelés után viszont újra visszaköltözött New Yorkba, méghozzá a brooklyni Greenwich Village-be, ami a szexuális szabadosság amolyan Mekkája volt akkoriban.
Mindig is vonzódott a férfiakhoz, ebből pedig nem is csinált soha különösen titkot. 1922-ben részt vett egy versenyen, amit különleges külsejének köszönhetően meg is nyert, jutalma egy szerződés volt a Goldwyntól. 1925-ig számtalan apró szerepe volt némafilmekben, főleg komédiában, de nem igazán jött át eléggé a némafilmekből élénk, campbe hajló személyisége akkoriban, a vígjátékok pedig nem igazán tudtak mit kezdeni a modern férfitípussal, ő pedig minden elemében az volt. Leginkább az 1923-as Souls For Sale című szatírában működött, ami elkezdte szép lassan beindítani a karrierjét.
A hangosfilm megjelenését is túlélte
Első nagy áttörése az 1926-os Brown Of Harvard volt, amiben annak ellenére lopta el a show-t, hogy nem övé volt a leghálásabb szerep a filmben. A kritikai siker mellett pedig nagy anyagi siker is volt a film, ezt pedig a Tell It To The Marines követte, ami szintén sikeres volt, ekkor már úton volt a sztárság felé. Aztán megjelent a hangosfilm, ami sok nagy némafilmsztár karrierjének végét jelentette. Haines-nek viszont jót tett, hogy nem csak az arcával kell játszania, hála megnyerő hangjának. Az idő közben Metro-Goldwyn-Mayerré, a ma ismert MGM-mé váló Goldwyn Studios igencsak óvatosan érkezett meg a hangosfilmek világába, Haines adottságainak köszönhetően vele kísérleteztek, ő pedig kiválóan működött hangosfilmben is, hála gyors és laza, humoros replikákra építő nagydumás személyiségének. Leginkább kora Robert Downey Jr.-aként lehet elképzelni. De másban is hasonlított rá, ugyanis ugyanolyan sikeres lett a 20-as évek végére, mint Downey. Haines volt 1929 és 1930 legtöbb pénzt hozó filmsztárja, de az 1928-1932-ig tartó periódusban végig a legjobb ötben volt. Sikerében pedig sokat segített, hogy a valóélet-beli személyisége is megegyezett a róla kialakult képpel. Gyorsan járt az esze és bármire tudott válaszolni valami vicceset. Például egy sztori szerint amikor a dialektusán dolgozó szakember azt mondta szaknyelven, hogy „túl lusták az ajkai”, mosolyogva azt válaszolta, hogy eddig még senki sem panaszkodott erre. Közben igen népszerű volt kollégái körében is, a hollywoodi társasági élet középpontjává vált. A filmekben nőcsábászokat játszott, közben civilben pedig folyamatosan gyönyörű színésznők vették körbe a fogadókban. Kiváló szeme volt a tehetségekhez is, számtalan színésznő karrierjében segített akár tanácsokkal, akár lehetőségekkel. Nagyon karizmatikus figura volt filmekben és interjúkban egyaránt, aki bárkinek lyukat beszélt a hasába.
Sose titkolta másságát, de nem is verte nagy dobra
A 20-as évek végére már mindenki tudta Haines közelében, hogy a férfiakat szereti, beleértve a munkaadóit is, mondjuk nem is igazán próbálta soha titkolni senki előtt. Akkoriban pedig Hollywoodban belefért ez, Louis B. Mayernél, az MGM vezetőjénél az volt a mondás, hogy bárki csinálhat bármit, amíg az nem jut el az újságok címlapjára. Ez a veszély pedig nem annyira fenyegette őket, ugyanis ha bármi stúdiónak nem tetszőt megjelentettek volna valamelyik sztárról, akkor rögtön örökre tiltólistára kerültek volna. Ha pedig esetleg valamilyen bizonyítéka lett volna bárkinek valakiről, a stúdióknak voltak félillegalitásban dolgozó intézőembereik, például az Ave Cézár!-ban is látott Eddie Mannix, aki az MGM intézője volt. Kiváló kapcsolatai voltak az alvilággal. Az volt a feladata, hogy a zsarolókat eltántorítsa és megsemmisítsen minden terhelő bizonyítékot. Az interjúkban időnként szóba került persze Haines magánélete, de csattanós, vicces kitérő válaszokat adott mindig, sosem hazudott, csak éppen nem mondta el az igazságot se. Ugyanakkor Hainesszel akadtak problémái Mayernek. Amikor Hainesnek viszonya volt Ramón Novarróval, a stúdió akkori egyik legnagyobb sztárjával, felmerült Mayerben, hogy mindkettőjüket kirúgja, de Novarro túl nagy sztár volt akkor, végül előbbi is azzá vált, Thalberg pedig le tudta beszélni róla. Például felvetette, hogy házasítsák össze Haines egyik legjobb barátjával, az akkor még csak feltörekvő, ma már legendának számító Joan Crawforddal. Haines viszont 1926-ban megismerkedett egy 21 éves matrózzal, Jimmy Shieldszel, akivel aztán együtt is élt, sőt, össze is házasodott vele. Közben pedig többször meggyűlt a baja a rendőrséggel, több rajtaütésen is letartóztatták, de a stúdió mindig elsikálta. Haines imázsa nagy dumás nőcsábász volt, ha címlapokra kerül, hogy meleg, akkor oda a varázsa, vélte Mayer.
Egyre nőtt a Hollywooddal kapcsolatos morális pánik
A 20-as években számtalan nagy botrány volt Hollywoodban, fényűző bulikban történő nemi erőszaktól egészen gyilkosságig, aminek köszönhetően elterjedt Hollywoodról, hogy valóságos fertő. Az akkor még más néven működő MPAA élére – ami többek között a korhatár-besorolásért is felel – kinevezték Will H. Hayst, aki bevezetett egy új iránymutatást, amit csak Hays-kódexnek neveztek, tele tiltott és nem ajánlott dolgokkal. Tilos volt a szex, akár csak sziluett formájában is, ahogy bármi, amit a tágan értelmezhető szexuális perverzióval lehetett értelmezni, sőt, még az egyház tagjaiból is tilos volt gúnyt űzni. Persze a szervezetnek nem volt hatalma semmit sem tiltani, vagy aktívan beavatkozni, de a stúdiók próbálták elkerülni, hogy megszegjék ezt, általában öncenzúrát alkalmazva, a progresszívabb filmesek pedig mindenféle kreatív módon próbálták megkerülni. A 20-as évekhez hasonlóan aztán a 30-as évekre is újabb nagy botrányok történtek Hollywoodban, mint a Hollywood Reporter, ami egy pletykarovatot is indított, ahol sztárokról osztottak meg másodkézből kapott infókat. Közben a világválság miatt a stúdiók is tartottak attól, hogy pénzt buknak bármin, így elkezdtek egyre inkább óvatosabbnak lenni, ugyanis a 20-as években már majdnem belebuktak a botrányokba. Fenn kellett tartani a jó imázsukat, próbálták elkerülni, hogy vallásos csoportok tüntessenek ellenük, mert pénzt buktak az ilyen eseteken. Haines így egyre nehezebb helyzetben találta magát.
F.W. Murnau, a Nosferatu legendás rendezője egy autóbalesetben vesztette életét. Gyakorlatilag róla is köztudott volt, hogy meleg, ezért szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy sofőrje azért nem tudott rendesen az útra figyelni, mert a rendezőlegenda éppen orális szexben részesítette, holott erre semmi sem utalt. A stúdiók elkezdtek bevezetni morális kitételeket a sztárok szerződéseibe, ami kimondta, hogy szerződést lehet bontani velük, ha botrányba kerülnek. Haines viszont sose írt alá ilyent, karrierje csúcsán pedig megtehette. Nem volt hajlandó aláírni addig az új szerződését, amíg ki nem kerül belőle az erre vonatkozó rész. Végül az MGM rábólintott, cserébe csak kétéves szerződéseket kötöttek vele. De a folyamatos letartóztatásait egyre nehezebb volt elsikálni.
Inkább lemondott a sztárságról, minthogy hazugságban éljen
Bár ezzel kapcsolatban kissé zavarosak a források, a legenda szerint 1932-ben Mayer végül behívta beszélgetni Haines-t, hogy választás elé állítsa. Vegyen el valakit feleségül, biztosítva a közvéleményt róla, hogy nem meleg, vagy búcsút mondhat fényes karrierjének. Haines viszont ekkor már házas volt, így (a sztori szerint) sajátos stílusában csak azt felelte az MGM fejesének, hogy örömmel elválik, amennyiben ő is a feleségétől. Amit biztosan tudunk, hogy 1932-ben felbontották a szerződését. Később kapott újat, de csak mellékszerepei voltak, aztán véget is ért a színészi karrierje. Ebben szerepet játszott többek közt az is, hogy hatalmas pártolója, Thalberg ekkoriban éppen súlyos betegségből volt felépülőben, ezért számtalan döntést Mayer hozott helyette, akinek amúgy is csak púp volt a hátán Haines. Anita Page színésznő elmondása szerint karrierjének végén egyszer megkérte a kezét Haines, segítséget kérve, Page pedig Meyerhez ment tanácsért, aki próbálta lebeszélni a házasságról.
Talpra esett, hála rengeteg barátjának a filmiparban
Haines, mint az összes létező színész a Földön, sose akart igazán színész lenni, így nem is tört össze az álma azzal, hogy véget ért filmsztár karrierje. Kiváló érzéke volt a lakberendezéshez, így számtalan sztárt látott el ezzel kapcsolatos tanácsokkal. Ráadásul számtalan kiváló barátja volt a filmiparban, akik akkor is kitartottak mellette, amikor Hollywood egy nagyobb része elfordult tőle és gyakorlatilag tiltólistára került. Már sztársága idején is csodájára jártak lakása berendezésének híres vendégei, folyamatosan kérdezgetve, melyik darabot honnan szerezte, így férjével, Shieldszel hivatásos lakberendezők lettek. Kezdetben azzal foglalkoztak, hogy híres színésznőknek cserélték ki a lakásukban a drága, de alapvetően rémes berendezési tárgyaikat letisztult, előkelő darabokra, Haines pedig ebben ugyanolyan tehetséges volt, mint a színészetben. Hollywoodi barátainak köszönhetően pedig idővel visszatalált a filmiparba is, még ha nem is ugyanoda. Díszlettervezőként számtalan filmen dolgozott több évtizeden keresztül, például minden idők legsikeresebb filmjén, az Elfújta a szélen. Sőt, Ronald és Nancy Reagannek is dolgozott.
Hollywood legboldogabb párja voltak
Joan Crawford Hollywood legboldogabb párjának nevezte Hainest és Shieldst. Nyíltan és boldog házasságban éltek életük végéig. Ennek köszönhetően 1936-ban a Ku-Klux-Klan tagjai betörtek otthonukba, kicibálták őket a strandra, majd összeverték őket. A korszellemet jól jelzi, hogy a rendőrség nem emelt vádat a támadók ellen. Ugyanakkor az elit tagjaként még így is kiváltságosabb helyzetben voltak, mint sorstársaik, amiből a legtöbbet hozták ki az egyre konzervatívabbá váló Amerikában. Mindketten 1973-ban haltak meg. Haines tüdőrákban, Shields pedig nem sokkal később öngyilkos lett, túladagolva gyógyszereit. Búcsúüzenetében azzal indokolta tettét, hogy nem tudott tovább élni élete szerelme nélkül.
A cikk megírásában rengeteget segített a Ranker és a Medium cikke, továbbá a You Must Remember This podcast vonatkozó epizódja.
Kiemelt kép: Hulton Archive/Getty Images
