A Hold
Hogy a Titanic tényleg szerencsétlen csillagzat alatt született, azt nem csak sejteni lehet, asztronómusok konkrét tényekkel is támogatták meg a dolgot. A Titanic első útja előtt három hónappal, 1912. január 4-én ugyanis épp telihold volt, ami szokatlanul felerősítette az árapályt, és ezzel szokatlanul nagy mennyiségű jéghegy jutott az óceánba, ami még bőven ott sodródott a Titanic útvonalán áprilisban is, amikor a tragédia történt. Szintén a Hold „hibája” volt az is, hogy a Titanic útja idején is fokozottan erős volt a dagály: ekkor járt ugyanis pályájának azon a részén, amikor a legközelebb van a Földhöz, ami fokozza a dagály erősségét, ráadásul a Föld pedig épp pályája Naphoz közeli részén járt, ami ugyancsak erősíti a dagály. Magyarán több okból is sok volt a jéghegy ekkor az óceánon: egy korábbi fokozottan erős dagály és egy, a tragédia idején fennálló asztronómiai jelenség miatt. Ha tehát a Titanic egy másik időszakban tette volna meg első útját, kisebb eséllyel találkozott volna jégheggyel.
A középső hajócsavar
A Titanicot három gőzmeghajtású hajócsavarral szerelték fel, amelyek akkoriban kiemelkedően hatékonynak számítottak. A hajócsavarok egyik sajátossága azonban végül komoly szerepet játszott a hajó elsüllyedésében. A három hajócsavar közül ugyanis a középső csak egy irányba tudott forogni – így, amikor a kapitány hátramenetbe kapcsolta a Titanicot, hogy elkerülje a jéghegyet, ez a propeller leállt. A másik kettő foroghatott visszafelé, az nem volt elég, ráadásul az álló hajócsavar tovább nehezítette az óceánjáró irányítását azzal, hogy pont útban volt az oldalkormánynak. Ha a középső hajócsavart olyanra tervezték volna, hogy hátramenetben is forogjon, akkor a Titanic valószínűleg sikeresen el tudta volna kerülni a jéghegyet, ami a vesztét okozta.
Frontális ütközés
A Titanicot azért is hirdették elsüllyeszthetetlen hajóként, mert vízzáró rekeszekkel szerelték fel: ha ezekből a rekeszekből akár több is megtelik vízzel, a hajó attól még képes a víz felszínén maradni. De persze csak egy bizonyos pontig: a hajót úgy tervezték, hogy négy rekesz elöntéséig még biztonsággal a vízen tudjon maradni. Itt szólt közbe a balszerencse: épp eggyel több rekesz sérült, főként azért, mert a hajó a jobb oldalával kapta el a jéghegyet, mivel az elsőtiszt a jéghegy hírére hátramenetet és balra fordulást parancsolt. A Titanic a fent említett okokból nem tudott eléggé hátrálni, a kanyarodás emiatt több kárt tett, mint hasznot: nagyon valószínű, hogy ha frontálisan kapja el a jéghegyet, csak az első két, vagy legrosszabb esetben is csak az első négy rekesz telt volna meg, és így a hajó nem süllyedt volna el.
Kiemelt kép: F.G.O. Stuart / Wikipedia Public Domain
