A terem dugig, ülőhelyet alig találni a Be Smart Klub előadásán. Nem kell különösebb fejszámolást végezni, hogy lássam, a program elérte a célközönségét. Ránézésre mindenki húszon-harmincéves, egyetemista vagy pályakezdő, férfiak és nők vegyesen. A több mint száz fős tömeg A vonzás tudománya című előadásra érkezett, felteszem azért, hogy képbe kerüljön a tudatos párválasztás mikéntjét illetően.
A pulpituson azonban furcsa mód nem egy párkapcsolatokkal foglalkozó pszichológus vagy terapeuta ácsorog, hanem Magyarosi Dóra munkapszichológus. A munkapszichológiában oly fontos személyiségtesztek ugyanis tökéletesen alkalmazhatóak a szerelem számtanában.
Robert Hogen amerikai pszichológus a világ egyik legismertebb munkaalkalmassági tesztjének megalkotója végzett kutatást a témában. Hogan egy ezer főt (férfiakat és nőket egyenlő arányban) magában foglaló, 2013-as vizsgálatban bebizonyította, hogy a párválasztásban a személyiség az elsődleges szempont.
Mindegy, hogy melyik nemről van szó, amikor párt keresünk, több mint 80 százalékban a személyiségre vonatkozó információkat keresünk. Sokkal fontosabb mint a külső, a szociális státusz vagy akár a jövedelem
– magyarázza Magyarosi.
Hogen kutatása azonban nem állt meg itt, a pszichológusok szerettek volna végre választ kapni a szerelem egyik nagy kérdésére is: az ellentétek vagy az egymáshoz hasonló személyiségek vonzzák egymást?
Ki illik hozzánk?
Ahhoz tehát, hogy megtaláljuk a számunkra leginkább hozzánk illő partnert, az is kell, hogy ismerjük önmagunkat. Magyarosi Dóra a munkapszichológia tételmondatával közelíti meg a problémát.
Másként magyarázva: interjúztatás közben ők mindig a viselkedésre fókuszálnak, ami egyúttal az illető személyiségét is megmutatja. A pszichológia álláspontja szerint ugyanis a személyiség lefedi azt, ahogyan különböző szituációkban viselkedünk.
A személyiség tehát nem az, amit mi gondolunk magunkról, hanem az, ahogy mások látnak bennünket, mit látnak belőlünk. hogyan vélekednek rólunk. Nyilván, egy egészséges személyiség esetében a kettő nagy részben, úgy 85 százalékban fedi egymást, de akkor is ott van az a 15 százalék, az úgynevezett vakfolt.
Ahhoz tehát, hogy egy Tinder-match után legyen folytatás és több legyen egy egyszerű ismeretségből, a személyiségbeli hasonlóságokat kell keresni. A tapasztalatok azt mutatják, három hónap után lekerül az álarc az emberekről és előbújik a valódi én. Nem véletlen, hogy a munkahelyeken is három hónapban határozzák meg a próbaidőt.
A bűvös dimenziók
A személyiségre visszakanyarodva Dóra a Hogan-féle személyiségteszt mögött álló elmélet leegyszerűsített változatát ajánlja. Persze, nem arra buzdította a hallgatóságot, hogy az első pár randi után töltessék ki a kiszemelt nővel vagy férfival, csupán az önmagunkról és a partnerről való gondolkodásban segíthet. Nagyon fontos, hogy a személyiség nem fekete vagy fehér, másokhoz képest vagyunk valamilyenek, épp ezért a szakemberek dimenziókban gondolkodnak. Nincs jó vagy rossz személyiség, a lényeg, hogy hozzánk a legjobban passzoljon a másik.
Az első dimenzió, ami a legfontosabb és szerencsére nagyon hamar kiderül, az az, hogy milyen az illető érzelmi szabályozása. Stabilabb, kiegyensúlyozottabb emberről van szó, vagy inkább egy szeszélyesebb, lobbanékonyabb személyről.
Hosszútávon nagyon fontos, hogy ez stimmeljen, pedig az emberek nagyon gyakran beleesnek abba a hibába, hogy beleszerelmesednek valakibe, aki temperamentumos, mert ők nem ilyenek. Ez nagyon vonzó tulajdonság lehet, de sajnos nem fog működni, mert nem ugyanazon a síkon működnek. Egy alacsonyabb érzelmi szabályozással rendelkező személy úgy jár-kel a világban, hogy mit gondolnak róla mások, és sajnos általában a negatív dolgokra nyitott, hajlamos lehet magára venni a kritikát, túlzottan magába fordulni. Ezzel szemben egy stabilabb ember azért annyira stabil, mert nem engedi be mások véleményét, illetve a stresszt. Ebből kifolyólag könnyen tűnhet önteltnek és túlzottan magabiztosnak. Ezen különbségek miatt a vita teljesen parttalan lehet közöttük, mert az alacsonyabb érzelmi stabilitású fél úgy érezheti, hogy kritikájával a falnak beszél, míg a stabilabb ember értetlenül állhat a másik “pattogása” előtt.
Következő dimenzió a dominancia vagy ambíció. A szakember szerint ezen a területen megint becsaphat minket a szerelem heve, a nőknek ugyanis különösen vonzó tud lenni egy a klisékkel élve “férfias” pasi, aki kiáll magáért és határozott. Ezzel alapvetően nincs is probléma, de ha a két személyiség ebben jelentősen eltér, akkor előbb-utóbb az egyik fél túlzottan erőszakosnak, a másik fél pedig túlzottan tutyimutyinak fog tűnni a partnere szemében.
A harmadik, ami szintén nagyon fontos, az úgynevezett társaságkedvelés. Azaz, mennyire vagyunk szociálisak, beszédesek, bulizós típusok. Rövid távon ebből sincs gond, hiszen jön a biztosan mindenki számára ismerős mondat, “nyugodtan menjen a barátaival szórakozni, én addig itthon olvasok”. Ám az a helyzet, hogy a későbbiekben ezerféle konfliktust tud szülni, ha a mágnes két pólusai vagyunk. Az egyik ugyanis szeretne majd minden apróságot megbeszélni, a másik viszont nem érzi szükségesnek az állandó szövegelést, sőt, idegesíteni fogja a nyaggatás.
A bűvös hatos negyedik pontja az empátiás készség. Ezen dimenzió azt takarja, hogy mennyire vagyunk humánorientáltak, fontos-e nekünk, hogy másokat ne bántsunk meg, vagyis mennyire vagyunk kedvesek. Akinek ez a készsége magas, az általában nagyon udvarias személynek tűnik, de pont ezért nagyon nehezen tud nemet mondani és kiállni a saját igazáért. Szemben egy alacsonyabb empátiás készségű személlyel, aki külső szemlélőként túl nyersnek látszhat, hiszen őt kevésbé érdeklik mások érzései, ezért általában kimondja, amit gondol, ami a szívén, a száján. Ennek a pozitív oldala, hogy őszinte, a negatív viszont az, hogy egy magas empátiás készségű személyt könnyen megbánthat. Jó. ha tudjuk, hogy az érzelmi szabályozás mellett ez az egyik olyan dimenzió, amin nagyon nehezen lehet változtatni – hangsúlyozza Magyarosi.
A precizitás pontja szintén bőven rejt magában buktatókat. Ha a két végpontot szeretnénk megfogni, akkor a magas értékűek strukturáltak, pontosak, megbízhatóak, kiszámíthatóak, az alacsony értékűek viszont spontának, ők nem szeretnek előre tervezni. Utóbbiak kifejezetten élvezik a váratlan eseményeket.
Nagyon gyakran hallani olyan mondatokat nőktől, férfiaktól, hogy mennyire örülnek neki, hogy a párjuk megbízható és pontos, odafigyel az igényeikre, de olyan jó lenne, ha néha csinálna valami izgit, váratlant és meglepne mondjuk egy utazással. Csak hát az a baj, hogy ez egy dimenzió, vagyis a kettőt nem lehet egyszerre elvárni, legalábbis nem ugyanolyan szinten.
A két ellentétes pólus Magyarosi szakmai tapasztalata szerint egy munkahelyen is borzasztóan idegesítő, mivel az alacsony precizitású ember egy pontos és strukturált ember számára felületesnek tűnhet. Előbbinek azonban nem fontos, hogy mindent 200 százalékon hajtson végre, és a nagy különbségek tovább generálják a feszültséget, mert a magas értékűnek egy idő után már az 1000 százalék fog kelleni.
Az utolsó dimenzió, amit érdemes végigfuttatni magunkban a nyitottság kérdésköre. Ezt nagyban befolyásolja az intellektus és a tanultság, de nincsen feltétlenül egyenes arányban vele. Egy magas szintű nyitottsággal bíró embernek fontos, hogy mindig új ingerek érjék, folyamatosan tanuljon valamit, illetve szeret problémákkal bíbelődni, stratégiában gondolkodni, míg a másik véglet konzervatív, aki inkább a jól megszokott dolgok híve, szeret előhúzni bevált megoldásokat. Ez a két pólus is vonzza egymást eleinte, hiszen úgy érezhetjük, a mi földhözragadt énünknek jót tesz majd, ha valaki kirángat a saját kereteinkből, csakhogy hosszútávon ezek a különbségek számos konfliktust szülhetnek. A kezdetben szexi tulajdonság később arroganciába és kioktatásba fordulhat a másik szemében.
A másik lényeges gondolat viszont, amit Magyarosi Dóra zárásként elmondott: nem mindenki érzi szükségét a változásnak. A magas érzelmi szabályozású ember számára például érthetetlen, hogy neki miért kellene fejlődnie, hiszen ő tökéletes. Vagyis nem érdemes arra apellálni, hogy összejövök valakivel, aki gyökeresen más hozzám képest és majd megváltozik. Erre ugyanis vajmi kevés reális esély van.
Ha pedig tényleg hosszútávra tervezünk valakivel, akkor a személyiség mellett partnerünk motivációit is vizsgálnunk kell. A személyiségből persze lehet következtetni ezekre, de nem törvényszerűen. Illetve időt kell hagyni, mire kiderül, pontosan mik is a másik céljai, értékei, tervei.
Egy szó, mint száz, ha a másik bizton állítja, hogy ő vidéken, egy kis tanyán szeretne élni három kutyával és négy gyerekkel, ellenben mi imádjuk a belvárost, a nyüzsgést, minden szombaton moziba mennénk, az utódok számát pedig kettőben maximalizáltuk, akkor jobb, ha leteszünk arról, hogy a másik majd megváltoztatja a motivációit értünk és a kapcsolatért. Gondoljunk csak bele: mi megtennénk?
