Cs. Imre és Cs. Richárd sértettek édesanyja 2008 nyarán részletre, lízinges konstrukcióban, egy Fiat Brava típusú autót vett, amelyet 2009 nyarán kölcsönadott testvérének, Cs. Gábornak. Ő a kocsit a vevő engedélye nélkül elcserélte a Cs. Gábor tulajdonában lévő Mercedes típusú autóval.
Az ügyletről írásbeli szerződés nem készült. Az opcióval terhelt autót a II. rendű vádlott 2009 nyarán egy ismeretlen személynek 100 ezer forintért eladta. Mivel a vádlottak anyjának, H. Andreának továbbra is fizetnie kellett a részleteket, az autót viszont nem tudta használni, a történteket elmondta fiának, Cs. Imre sértettnek, aki vállalta, hogy az autót visszaszerzi, vagy kb. 1 millió forint megfizetésére kényszeríti a II. rendű vádlottat.
Fel is vette a kapcsolatot a II. rendű vádlottal, de az nem volt hajlandó fizetni. Mivel az I. és a II. rendű vádlottak féltek a Cs. család bosszújától, a III. rendű vádlottal együtt egy Kecskemét melletti tanyába költöztek, abban a reményben, hogy a Cs. család nem találja meg őket. De Cs. Imre felderítette a vádlottak hollétét, és 2009. szeptember 12-én felkereste a vádlottakat. Ekkor Cs. Imre sértett ingerült állapotban megütötte az I. rendű vádlottat, mire ő késsel megfenyegette a sértettet. Ekkor a sértett felszólította az I. rendű vádlottat, hogy estére legyen meg a kocsi vagy az adásvételi szerződés, mert vissza fognak jönni.
Ezt követően az I. és a III. rendű vádlott elment a II. rendű vádlotthoz, és az I. rendű vádlott elmesélte a történteket. Ekkor az I. és a II. rendű vádlott elhatározta, hogy a IV. rendű vádlottól 2 lőfegyvert és lőszereket szereznek, majd aznap este az általuk bérelt házhoz csalják Cs. Imre sértettet és társait, és le fogják őket lőni. A fegyvereket (2 vadászpuskát) és a lőszert a vádlottak meg is szerezték, majd elmentek a tanyára, és tervet készítettek arról, hogy a sértetteket becsalják az ingatlanra, majd lelövik őket.
Este 7 óra körül az I. rendű vádlott telefonált Cs. Imre sértettnek, hogy menjenek ki a tanyára, mert a vitatott gépkocsival kapcsolatos kérdéseket le tudják rendezni. Ekkor Cs. Imre – Cs. Richárd, Cs. Márk és Cs. István sértettekkel együtt – a vádlottak által bérelt tanyára hajtott, ahova este 8 óra körül érkeztek meg. A ház udvarába Cs. Imre és Cs. Richárd sértettek mentek be, és elindultak az I. és a II. rendű vádlottak felé. Ekkor a III. rendű vádlott becsukta mögöttük a kaput, hogy elzárja a menekülés útját.
Amikor a sértettek úgy 6-7 méter távolságba értek az I. és a II. rendű vádlotthoz, a vádlottak felkapták a fűben elrejtett puskákat, amelyek csöve az ég felé nézett. A sértettek attól félve, hogy lelövik őket, a kerítésen átmászva kimenekültek a tanya udvarából, és beszálltak a kocsijukba. A vádlottak követték őket, és miközben Cs. István sértett a kocsi beindításával próbálkozott, az I. rendű vádlott a letekert ablakon keresztül a puska tusával fejbe ütötte, a II. rendű vádlott pedig Cs. Richárd sértettet kergette, ám a sértettnek végül sikerült beszállni a kocsiba.
Amikor a kocsi végül elindult, az I. és a II. rendű vádlott összesen három lövést adott le az autóra. Cs. Imrét egy lövés, míg Cs. Márkot egy vagy két – az eljárás során nem tisztázható – lövés találta el, mindketten 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedtek. A halálos eredmény elmaradása mindkét sértett esetében a véletlenen, nem a vádlottak szándékán múlott. Miután a sértetteknek sikerült a helyszínről elhajtaniuk, a vádlottak üldözni kezdték őket, és amikor az üldözött kocsi mellé értek, megfenyegették a sértetteket, hogy meg fogják őket ölni.
A sértetteknek sikerült végül a Bács-Kiskun Megyei Kórház ügyeletére hajtaniuk, ahol ellátták sérüléseiket. Az I. és a II. rendű vádlott az eredménytelen üldözés után, megtudván, hogy a sértetteket kórházban kezelik, a vadászpuskákat visszaadta a IV. rendű vádlottak, majd éjszaka az I. a II. és a III. rendű vádlott a felelősségre vonás elől Ausztrián át Olaszországba szökött. Innen azonban néhány nap múlva visszatértek, Kecskemét mellett egy romos tanyában húzták meg magukat, majd 2009. november 10-ig, elfogásukig egy lakást béreltek. A bujkálásuk során a IV. rendű vádlott segítette őket – áll az I. fokon eljáró bíróság ítéletében.
Társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2011. november 24-én Boros László (1986 – kecskeméti lakos) I. rendű vádlottat, és ezért őt – mint visszaesőt – halmazati büntetésül 12 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra Egyben kimondta: a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ügy II. rendű vádlottja, Csizmár Zoltán (1974 – kecskeméti lakos) társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletéért, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettéért – mint többszörös visszaeső – halmazati büntetésként 13 év fegyházat és 10 év közügyektől eltiltást kapott. Az ítélet ellen az ügyész az I. és a II. rendű vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében nyújtott be fellebbezést.
Az I. rendű vádlott az emberölés bűntettének kísérlete alóli felmentés, illetve a büntetés enyhítése, az I. rendű vádlott védője valamennyi vádpontban felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítését kérve fellebbezett. A II. rendű vádlott az emberölés bűntettének kísérlete alóli felmentés, illetve a büntetés enyhítése, a II. rendű vádlott védője valamennyi vádpontban felmentés, másodlagosan az emberölés bűntettének kísérlete téves minősítése és testi sértés megállapítása, továbbá a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.
A Szegedi Ítélőtábla, tekintettel a cselekmény összes körülményére – így arra is, hogy a vádlottak visszaesőként, illetve többszörösen visszaesőként, egyikük nem sokkal a szabadulása után, másikuk a feltételes szabadsága ideje alatt követte el az újabb bűncselekményt – az I. fokon meghozottnál súlyosabb büntetés kiszabását szükségesnek. Ezért az I. rendű vádlottal szemben kiszabott fegyház tartamát 12 évről 14 évre, a II. rendű vádlott esetében 13 évről 16 évre súlyosította.
Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.