Hétfő délután, néhány perccel az aznap összehívott rendkívüli sajtótájékoztatót megelőzően az MLSZ hivatalosan is bejelentette: a belga Georges Leekens veszi át a menesztett Bernd Storck helyét.
Csányi Sándor a gyors bejelentéssel vélhetően a meglepetés erejét akarta tompítani, a belga edző neve ugyanis korábban szinte egyáltalán nem merült fel komoly kapitányjelöltként. Nem véletlenül: Leekens ugyan komoly tapasztalattal rendelkező, rutinos edző, de abszolút nem nagy név a szakmában.
A hazai közvélemény számára jobbára ismeretlen edző kinevezése természetesen jókora hullámokat vetett a sajtóban. Erre vélhetően az MLSZ is számított, hiszen Leekens bemutatkozó sajtótájékoztatója lényegében egyetlen célt szolgált: az új kapitány szakmai legendájának fényesítését.
Leekens rakta össze a mai belga válogatottat
– hangsúlyozta Csányi, mintha csak bizonygatni próbálná, hogy az új kapitány – a látszattal ellentétben – komoly szakember, nemzetközi szintű és hírű eredményekkel.
Más ajánlata is volt, olyan országgal versenyeztünk érte, amelyik talán jobb lehetőséget jelentett volna számára, de minket választott, ennek örülni kell
– hangzott el szintén az MLSZ elnökének szájából, azt erősítve, hogy Leekens a nemzetközi vérkeringés része, komoly szereplő, elismert szakember, akiért verseny folyik a piacon.
Ehhez képest villámgyorsan kiderült: a belga edző legutóbb maga jelentkezett a ruandai szövetségi kapitányi posztra, ám az afrikai ország szövetsége végül nem őt választotta a csapat edzőjének, hanem azt az Antoine Hey-t, akinek se komoly eredménye, se komoly tapasztalata nincs a szakmában.
Mi tehát az igazság? Kicsoda valójában Georges Leekens? A belga futballreform kiemelkedő alakja? Rutinos, sokat tapasztalt, nemzetközileg is jegyzett szakember, vagy netán megélhetési edző-kalandor, aki nyugdíjas évei előtt még szeretne egy utolsó, izgalmas és jól fizető feladatot?
Georges Leekens: az old school?
Leekens játékosként is letetette a névjegyét a belga futballban. 1972 és 1981 között volt az ország egyik legpatinásabb klubjának, a Club Brugge-nek az alapembere, 1978-ban BEK-döntőn is játszott, sőt kezdő volt a Liverpool ellen 1-0-ra elveszített londoni fináléban. Kemény, határozott, de nem különösebben kiemelkedő védőnek ismerték, amit jól mutat, hogy a válogatottban mindössze három mérkőzés jutott neki 1975 és 1978 között. Visszavonulása után azonnal edzőnek állt, és 1984-ben már a bruges-i Cercle csapatát vezette, első nekifutásra három éven keresztül. Azóta sem volt csapat, amelynek kispadján ennél hosszabb időt töltött volna el.
Harminchárom esztendős edzői karrierje alatt összesen 23 munkát vállalt el, átlagosan 1,5 évet töltött el egy kispadon, ez jól mutatja: nem fél a változástól, és szívesen vállalkozik rázós feladatokra is.
Utolsó igazán nagy sikere egy belga kupagyőzelem 1991-ből (már a másik bruges-i csapattal, a Club Brugge-zsel), igaz, ezt követően még kétszer is vezethette hazája válogatottját. 1997-ben sikerrel vívta meg a vb-pótselejtezőt Írország ellen (1-1 és 2-1), de a franciaországi tornán már csalódást okozott csapata, amely három döntetlennel csoportja harmadik helyén végzett (Hollandia valamint Mexikó mögött, utóbbi csapattal a belgák 2-0-s vezetésről, emberelőnyben végeztek ikszre) és kiesett. A részben hazai rendezésű 2000-es Eb-n már Robert Waseige vezette a belgákat, igaz, nem sokkal több sikerrel.
2010-ben lett újra kapitány, amikor a belga szövetségnek villámgyorsan kellett pótolnia az Oroszországba távozó Dick Advocaatot.
Egyszerű és magától értetődő dolog volt a rutinos és a közeget teljesen jól ismerő Leekenshez nyúlni akkor
– mondta lapunknak Tomas Taecke. A Het Laatste Nieuws újságírója, viszont egyáltalán nem találta meggyőzőnek Leekens akkori teljesítményét:
Általánosan is elmondható, hogy Belgiumban ma már mindenki átlát rajta. Elhaladt felette az idő, a módszerei megkoptak, taktikailag nem elég naprakész, a modern focit nem ismeri eléggé alaposan. Ezek a hiányosságai 2010 után hatványozottan látszódtak, miután egy egészen kivételes tehetségű kerettel dolgozhatott.
Valóban, Leekens akkori csapatában már ott volt a mai, bombaerős belga válogatott alapembereinek nagy része Hazardtól Fellainin és Nainggolanon át egészen Lukakuig. Igaz, arra a selejtezőre még csupán a negyedik kalapból húzták ki a belgákat, így a kvalifikáció kivívása sem lehetett egyszerű feladat Németország, Törökország, illetve Ausztria ellen.
Georges Leekens: a defenzív edző
Leekens futballról alkotott filozófiáját remekül bemutatja egy 2011-es, Törökország ellen hazai pályán megvívott selejtező. A belgák győzelmi kényszerben játszottak, miután Isztambulban korábban vereséget szenvedtek (2-3), és az osztrákok legyőzése sem jött össze nekik hazai pályán (4-4). Ezekből a meccsekből okulva Leekens egy végtelenül defenzív csapatot küldött a pályára: Simons és Defour személyében két védekező középpályás szűrte a török támadásokat, miközben előttük, közvetlenül a csatár mögött is egy alapvetően inkább labdaszerző típusú játékos, Axel Witsel kapott lehetőséget.
Bár a két szélről Hazard és Chadli jobbára befelé próbált játszani – így támogatva a center Ogunjimit –, a két szélső hátvéd, Vertonghen és Alderweireld nem léphette át a félpályát, hogy beadásokkal segítse a támadásokat. Leekens pláne azok után váltott konzervatívabb felfogásra, hogy Ogunjimi a negyedik percben megszerezte a vezetés a belgáknak.
A törökök azonban már az első félidő közepén egyenlítettek, és bár a belgák valamelyest fölényben játszottak, türelmes labdajáratásukkal nem mentek sokra. Leekens emiatt viszonylag korán, már a hatvanadik percben belenyúlt a meccsbe, és úgy döntött, legjobb játékosát, a már akkor kiemelkedő reménységnek számító Eden Hazard-t hozta le a pályáról, Dries Mertenst küldte a helyére.
Hazard a döntés miatt megsértődött, a pályáról levonulva nem fogadta edzője kézfogását, majd egy gyors zuhanyzást követően a stadiont is elhagyta, hogy egy közeli hamburgerezőben találjon vigaszt. A meccsen a 75. percben Witsel büntetőt hibázott, a belgák pedig nem tudtak nyerni, és végül két ponttal lemaradtak a pótselejtezős helyről a törökök mögött. Hazard esetéből természetesen botrány lett, Leekens nyilvánosan kritizálta a hozzáállását és a játékstílusát, mondván, sem a klubjában, sem a nemzeti csapatnál „nem teszi magát oda eléggé”. A szövetség végül egy (barátságos) meccsre tiltotta el a sztárt a válogatott szerepléstől, és a döntés állítólag Leekens ízlését tükrözte.
Abszolút nem konfliktuskereső alkat, sőt inkább kerüli az ilyen helyzeteket. Lehet, hogy a nyilvánosságban kritizálta akkoriban Hazard-t, de zárt ajtók mögött inkább a békés rendezés híve volt, és ő beszélte rá a szövetséget, hogy ne statuáljon példát vele, ússza meg egy jelképes büntetéssel
– mesélte az esetről Taecke.
Georges Leekens: a belga sikerkovács. Vagy nem?
Leekens 2012-ben, látszólag hirtelenjében és ok nélkül távozott a válogatott éléről, holott a következő selejtező-sorozat végéig szólt a szerződése. Taecke kollégája, a szintén sportújságíróként dolgozó Dmitri Eeckhoutot arról kérdeztük, mi állt valójában a távozás mögött.
Ajánlatot kapott a Club Brugge-től, hogy legyen újra ő a csapat edzője. Imádja ezt a klubot, játékosként is a mindene volt, kapott az alkalmon, hogy visszamehessen, mert már érzékelte, hogy a válogatott kapitányaként fogy körülötte a levegő. Tudta, hogy a vb-selejtezőkön már nem bukhat el, a közvélemény nehezen emésztene meg egy nagy kudarcot olyan remek játékosokkal, mint amilyenek akkor már rendelkezésre álltak
– informálta honlapunkat Eeckhout.
Ettől függetlenül Leekens a mai napig szívesen állítja magáról, ő rakta le az azóta a FIFA világranglistájának első helyéig kapaszkodó belga válogatott alapjait. „90%-ban enyém ez a csapat” – nyilatkozta a 2014-es világbajnokság idején, ami hatalmas visszhangot keltett Belgiumban. Nem véletlenül: a szakmai közeg óriási túlzásnak tartja az állítást.
Semmi köze nincs a belga futball mai szárnyalásához. Az utánpótlás koncepcióval egyetlen pillanatra sem foglalkozott, lényegében haszonélvezője volt annak, hogy 2010 környékén már egyre másra érkeztek a külföldi bajnokságokban játszó, kiemelkedően tehetséges játékosok a keretbe. A bennük rejlő potenciált még csak ki sem tudta használni, utólag viszont szívesen hangoztatja, hogy az alapokat ő fektette le. Hát, távolról sem
– mesélte kissé cinikusan Taecke, amikor arról kérdeztük, mekkora Leekens szerepe a mai belga sikerekben.
Ezzel együtt az új magyar szövetségi kapitány sikeresen állítja a saját oldalára a tényeket. Végtelenül profi, igényes imázst sugárzó honlapjának is a belga válogatott eredményeinek megalapozása a fő üzenete, de 2013-ban még az angol FourFourTwo futballmagazin is őt szólaltatta meg, mint a sikerek letéteményesét. Magáról abban az anyagban így beszélt:
Professzionálisabbá tettem a belga szövetség működését. Segítettem annak a keretrendszernek a kialakításában, ami a mai sikerek alapja. Úgy tekintem magam, mint a főépítészt a sikerek mögött.
Taecke szerint ez a fajta legendagyártás Leekens igazi erénye. A mindig elegáns, mindig kiválóan fogalmazó, kifogástalan kommunikációs szóvirágokat alkalmazó edző hihetetlen hatékonysággal adja el magát, főleg azóta, hogy a belga futball nemzetközi összevetésben is a kiemelkedő sikerek szinonimájává vált.
Olyan, mint egy jól szituált ügyvéd. Hihetetlenül hatékonyan győz meg téged arról, hogy kiemelkedő képességei vannak, hogy a megfelelő ember a számodra. Egyszerre képes szimpatikussá tenni saját magát, és odafigyelni arra, nehogy bármiféle, később számon kérhető konkrétumot mondjon
– magyarázta Taecke.
Georges Leekens: a profi kommunikátor
Csepregi György, évek óta Belgiumban élő FIFA-licenszes játékosügynök is úgy tartja, Leekens a sajtóval való kapcsolattartásban és saját brandjének értékesítésében a legjobb.
Szinte minden csapatnál dolgozott már Belgiumban. Amikor épp munkája van, akkor a legjobb ügynöknek tartják, lyukat beszél a szurkolók és a média hasába. Imád szerepelni, nyilatkozatait a mai napig követik a sajtóban
– fogalmazott megkeresésünkre.
Ha a hazai felhozatalból kellene párhuzamot keresni mellé, akkor Csepregi Csank Jánost említené elsőként. Alapvetően konzervatív, kockázatkerülő edző, nem igazán tudja kezelni a kiemelkedő képességű játékosokat. Szereti az alapokat, a biztos megoldásokat – összességében old school edző, aki a régi, jól bevált módszerekben hisz.
Mindig hosszú távra tervez, de aztán hónapok után elmegy, vagy kirúgják. Nagyon nehéz beleszuszakolni egy meghatározott stílusba. Kevés edzés, alig meghatározott taktika, csak az alapok, ez jellemző rá talán a leginkább. Itt, Belgiumban Snapchat-menedzsernek hívják: jön, beszél, majd már el is ment. Nem a legjobb a megítélése
– tette hozzá Csepregi.
Ezek után miért jó nekünk Georges Leekens?
Tomas Taecke szerint a magyar válogatott számára két dolog miatt jelenthet jó megoldást:
- látott Belgiumban egy jól, hatékonyan működő struktúrát, amelynek, ha nem is vett részt a kialakításában, de az előnyeit ismeri,
- mindig is jó válságmenedzser volt, a kisebb csapatokat általában rövidebb távon ki tudta rángatni a bajból.
Jól motivál, megtalálja a hangot a játékosokkal közösséget képes kovácsolni. Ez az erénye. Hosszú távon nem megoldás, de tekintve, hogy a magyar válogatottnak nincsenek kiemelkedő képességű játékosai, a célnak talán megfelelhet
– érvelt Taecke.
Forrásaink szerint Leekens szeret maga halászni a lehetőségek között, kifejezetten keresi a távoli, kissé egzotikus munkákat, ahol használhatja igazán kiemelkedő képességét, és megpróbálhatja eladni a szolgálatait. A pletykák szerint Leekens ennek köszönhetően már régebben az MLSZ látókörébe került. Az egykori játékostárs, a Brugge-zsel szintén BEK-döntőt játszó Kű Lajos erősítette meg ezt honlapunknak, ahogy azt is elárulta, az MLSZ-döntés előtt kikérték a véleményét, így akár ő lehetett az egyik, aki Leekens alkalmassága felé billentette a mérleg nyelvét.
Akárhogyan is: a magyar szövetség nem csak a felnőtt csapat, de az U21-es válogatott jövőjét is az ő kezébe tette. A feladat pedig egyértelmű: tilos lemaradni a részben hazai rendezésű, 2020-as Európa-bajnokságról. Ennek a missziónak a teljesítésére egy inkább védekező felfogású edző, egy, a modern futballt kevésbé ismerő és alkalmazó játékosállománnyal akár képes is lehet.
Kiemelt kép: AFP/Khaled Desouki
