Az európai foci vezetői talán éppen hátradőltek, gondolván a 2010-től elindított pénzügyi fair play intézménye eredményesen működik, sikeresen megvédi a futballt a dúsgazdag tulajdonosok felelőtlen pénzszórásától. Ha volt is ilyen idilli pillanat, egyetlen átigazolás darabokra törte, és szembesítette a vezetőket a rideg valósággal: a fenntartható foci még mindig inkább csak vágyálom.
Pénteken a Paris St. Germain bemutatta a Barcelonától 222 millió euróért megvásárolt Neymart, akinek tekintélyes, heti hatszázezer eurós adózás utáni fizetést is biztosít. Ez így együtt óriási teher egy klubnak.
Nem tűnik bölcs döntésnek egyetlen játékosra költeni az éves bevétel több mint felét, nem utolsósorban mert ütközik az UEFA szabályával, amely szerint egy klub 30 millió euróval költhet többet a bevételeinél szezononként, akkor ha a veszteséget közvetlenül fedezik a tulajdonosok.
A cél az európai top klubok a korábbinál jóval stabilabb és fenntarthatóbb gazdálkodásának elősegítése. Az UEFA legutóbbi jelentésében azzal büszkélkedik, hogy a vizsgált klubok összesen másfél milliárd euró nyereséget termeltek az elmúlt két évben, miközben a pénzügyi fair play bevezetése előtti két évben 700 milliós veszteséget hoztak össze.
A PSG-nek el kellene adnia a fél csapatát, hogy a Neymar-üzlet után nullszaldós legyen az átigazolási szezonjának mérlege. Ez természetesen nem történik majd meg, helyette a rakétaként emelkedő bevételek eltakarják a veszteséget.
Tehetetlen UEFA
De hogyan hackelhető meg a pénzügyi fair play? A PSG az Oryx Qatar Sports Investment tulajdonában van, így a katari kormány is befolyással lehet rá. A PSG 2014-ben 200 millió eurós szponzori szerződést kötött a Katari Turisztikai Hivatallal, az UEFA azonban közbelépett, 100 millió euróra csökkentette az összeget, megbüntette a klubot, és eltiltotta az átigazolásoktól. Két évvel később a klub újabb szerződést kötött a fenti hivatallal, 175 millió euró értékben.
Túl azon, hogy a súlyos összegekért cserébe a klubok simán eltűrik a büntetéseket, a bevételi forrásokat is álcázhatják. A szentpétervári Zenit tulajdonosa az orosz állami energiacég, a Gazprom. Nem csoda, hogy a klub üzemi eredménye a kilencedik legjobb Európában. Csakhogy a Zenit bevételeinek háromnegyede a Gazpromhoz lazábban kapcsolódó cégek szponzori támogatásából származik. A PSG bevételeinek – a többi top klubhoz hasonlítva – szintén kiugróan magas százaléka származik hasonló bevételi forrásokból. Nem meglepő, hogy a francia klub üzemi eredménye a második legjobb Európában.
Minden lehetséges, ha egy ország a tulajdonosa egy klubnak
– állapította meg Arséne Wenger, az Arsenal edzője. Valóban, egy több iparágban is érdekelt dúsgazdag tulajdonos egyszerűen szponzori szerződéseknek könyvelheti el a kifizetett pénzeket. Na ezért tűnik a pénzügyi fair play olyan sikeresnek több topklub esetében.
Katari érdek
Egyáltalán nem újdonság, hogy a sport a puha diplomácia egyik hatékony eszköze lehet, elég a pingpongdiplomáciára gondolni, amelynek segítségével közeledni kezdett egymáshoz az Egyesült Államok és Kína a hetvenes években.
Nem újdonság, hogy a világ legnépszerűbb játéka hatalmi célokat szolgáljon, viszont eddig jobbára a nemzeti válogatottaknál nyilvánult meg mindez, míg a klubok többé-kevésbé az üzleti világ logikája szerint működtek.
Az UEFA jó eséllyel alaposan végiggondolja majd a Neymar-ügyet, és annak pénzügyi körülményeit, mert ha túl elnéző az államok irányította klubok iránt, azzal a többiek üzletét teheti tönkre.
