Tízmillió szövetségi kapitány országa voltunk. Azóta a kettős állampolgárság intézményének köszönhetően ez a szám még nőtt is. Ezt csak azért írom, hogy látható legyen, nem lehet, mindenkinek megfelelni.
Az egyetlen igazi szövetségi kapitány a mostani keret kialakításánál nem is akart a maradék tizen-egynéhány millió kollégájának, inkább talán másoknak. Így jött létre a kompromisszumok kerete.
Bernd Storck az európai kupaindulást kivívó klubok – az utóbbi időben egyik sem volt sokrészes teleregény, sőt az első epizódnál a legtöbbször megbukott – vezetőivel, edzőivel külön egyeztetett, nem szeretné hátrányos helyzetbe hozni a nemzetközi sorozatok előtt őket játékosaik elhasználásával. E helyütt talán érdemes megjegyezni, hogy csak a magyarokkal, Szalai Ádám edzője nyilván nem került sorra. Az eredményből következtethetünk a tárgyalópartnerek hozzáállására.
Néhány olyan játékos is bekerült a keretbe, aki minden bizonnyal ott lesz az európai kupasorozatokban, miután az érintett NB I-es klubok vezetőedzőivel, sikeres egyeztetéseink során, egyetértettünk abban, hogy mindegyik fél hasznára válik, ha ezek a játékosok lehetőséget kapnak a válogatottban az összetartás során
– mondta Storck.
Értjük, nem? Néhány. Most azt, hogy helyettük kik kerültek be, egyelőre hagyjuk is.
A Ferencváros, Gera, Lovrencsics, Böde, Bognár és Kleinheisler klubja az elvárható mértékben bizonyult rugalmasnak. Már-már elasztikus volt. Mint egy merevlemez. Egy játékosát sem adta. (Pontosabban végül Kleinheislert igen, de ő a hírek szerint a szezon végén úgyis távozik.)
A másik három érintett mindegyike elengedte valamelyik alapemberét. Hogy mindet-e, akit Storck kért, nem tudjuk. De azt sem, hogy egyáltalán kért-e a német szakember, vagy felajánlás szerint válogatott.
Ez a megközelítés felhívásként is értelmezhető a klubok szemszögéből:
rakjuk ki az eladandó árut, a szokásos külvárosi turkáló után, az impozáns világvárosi fényben biztosan emelkedik majd az értéke!
Köztudomású például, hogy a honvédos Eppel Márton iránt jelenleg több együttes is érdeklődik, az idei gólkirály jelölt elengedése egyszerű piaci tevékenységként is kezelhető.
Emellett, ha komolyan vesszük, hogy a klubok a korai európai kupakezdés miatt spórolnának a futballistáikkal, akkor azt is feltételezhetjük, hogy marginális szerepre ítélt játékosaikat szánják a válogatottnak,
A korábban mindenek felett fontosnak tartott válogatott, és a klubok közti reláció megfordult?
“Nem a kor, hanem a teljesítmény számít”
Ez egy kétségbevonhatatlanul fontos sarokköve a kapitányi ars poetica-nak. Elméletben. Gyakorlatban nehéz megtalálni ezt az elvet a névsor elemzésekor. Persze kiegészítő megjegyzésekkel meg lehet.
Nagy Ádám esetében például így hangzik helyesen: „a sérülés előtti teljesítmény számít”. Nagy ugyanis április eleje óta nem lépett pályára.
Lang Ádámnál az „az előző szezonbeli teljesítmény számít” kitétel lenne a helyes. A Dijon légiósa Nagyhoz hasonlóan meccshiánnyal küzd, de ő nem combizomsérülés miatt, hanem saját játéka jogán szorult le a gyepről. Lang egész szezonja meglehetősen gyengén sikerült. A jó Eb után a Videotonban súlyos hibákkal kezdte a nyári szünet utáni időszakot, majd öngóllal mutatkozott be új, francia együttesében, meccsdöntő hibát követett el a Svájc elleni hazai válogatott vereség során. Utolsó mérkőzése pedig a portugálok elleni világbajnoki selejtező volt, amelyen maga Storck cserélte le a szünetben.
És akkor még csak közelítjük az érthetetlent
Akad egyértelműen PR akcióként kezelendő döntés is. A rivaldafénybe került U17-es válogatott játékos, Szoboszlai Dominik behívása egyedül ebben a koordináta-rendszerben nyer értelmet. A minden kétséget kizáróan tehetséges fiatalember ugyanis még nem való ide. Klubcsapata UEFA Ifjúsági Bajnokok Ligáját nyert együttesében sem lépett pályára a kilenc meccses sorozatban, mert 16 évesen ez még csodaszámba menne a 20 évesek között is. Most viszont minden eddiginél egyértelműbben tudhatjuk, hogy Storck fiatalít, és figyel.
Az összefüggéseket több síkon keresők valószínűleg nem lepődtek meg azon, hogy a magyar politikai és gazdasági vezetés által az előző időszakban tüntetésszerűen megszállt Dunaszerdahelyi stadiont otthonának tudó futballista is akad a keretben. A szlovák bajnokság hatodik helyezettjéből, a DAC-ból – ha már – sokan biztosan az alapember, a hollandiai tapasztalatokkal is rendelkező Vida Kristopher behívását várták volna, de Kocsis Gergő érkezett.
A védő egész szezonban 136 bajnoki percet játszott, ugyanakkor Storck régi kedvencének számít. Még a Felcsúti második csapat Érd elleni meccsét is meglátogatta miatta annak idején. 23 évesen összesen hét első osztályú találkozója, és kevesebb mint 300 első osztályú perce van.
(Kleinheisler mai állapotában viszont már inkább tűnik egy lecsúszott, és beakadt beadásnak, vagy, hogy mást ne mondjak, egy jól elsült, elrontott fordításnak.)
Bernd Storck nemrég panaszkodott az NB1 tempójára. Abban az interjúban az NB2 sebességéről szó sem esett. A válogatás alapján akár azt is gondolhatjuk, hogy ott biztosan jobb. A Puskás Akadémiából ketten is bekerültek a keretbe. Egyikük a szerencsére az első osztály csigalassúsága által még egyáltalán meg nem fertőzött (nem játszott NB1-es meccset), Tóth Bence. A felcsútiak jövőre lehetnek bajban, mert most a tavalyi lejutás után, felestek a legmagasabb osztályba. Storck szeret Felcsútra járni. Április 2-án a miniszterelnökkel nézte végig a sok szempontból tanulságos Cigánd elleni találkozót. Azon Tóth mondjuk pont nem játszott.
És kik nincsenek még?
A legfeltűnőbb Futács és Nikolics távolléte. Előbbi a horvát góllövőlistát vezeti (igaz nem Eszéken játszik), utóbbi az MLS-ét. Az összesen három kijelölt csatár mellé beférhettek volna.
Nikolics helyzete különleges. A szövetségi kapitány kihagyásakor immáron másodszor hivatkozik a csatárral folytatott beszélgetésre. Azt azért nem árt tisztázni, hogy Nikolics csapatának az ősz eleji selejtezőkkor is meccsei lesznek, így ez állandó hivatkozási alap lehet, ahogy Amerika sem tűnik közeledni. Nikolics különleges érzékének kiaknázása válogatott szinten lehet, hogy véglegesen elmarad. Világszinten is kevés támadó akad, aki egymást követő három szezonban is gólkirályi koronát szerzett, Nikolics kétszer megtette ezt az NB1-ben, majd az előző bajnokságban a lengyel topligában is. Jelenleg éppen a harmadik futballkultúrában igazolja gólszerzői kvalitásait azzal, hogy ott is a gólvágó lista élén áll. Idomuló képességét ezzel egyértelműen igazolja. Ha valahova nem beilleszthető, nem biztos, hogy vele van a baj.
Lehet legyinteni, és azt mondani, de hát, most csak egy barátságos találkozó, meg egy sima Andorra elleni következik, mikor kísérletezzünk, ha nem most. Ez is igaz lehet, de a kísérleteknek akkor van értelmük, ha egy-két éven belül eredménnyel kecsegtetnek. A nagyszámú nagyon fiatalból rövidtávon nem lesz a válogatottban meghatározó ember. A válogatott összetartások száma pedig túlzottan is csekély ahhoz, hogy bármelyik is félvállról vehető lenne.
Az alapelveket figyelmen kívül hagyó alkuk pedig a legtöbb esetben rossz irányba vezetnek.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
