Egy hónapja már, hogy tudjuk: pótselejtezőn juthatunk ki a labdarúgó Európa-bajnokságra, és az is kiderült egy ideje, hogy ehhez Norvégiát kellene eltakarítani az útból. Azóta boldog-boldogtalan elmondta a véleményét a párharccal kapcsolatban, a helyzeten pedig csak rontott, hogy a hétvégi NB I-es fordulót elhalasztották.
Épp ezért talán sokak nevében mondhatom: örülök, hogy a hét hátralévő részében ismét a játéké a főszerep. Csütörtökön 20.45-től, Oslóban rendezik a párharc első összecsapását, itt az ideje tehát, hogy vessünk egy pillantást a két csapat összetételére, miből is kell főznie a két kapitánynak.
Sokáig hasonló cipőben
A norvég szakvezetőnek, Per-Mathias Högmónak a szerdai sajtótájékoztatón volt egy érdekes gondolatmenete arról, miért is került gödörbe a norvég válogatott. Mint mondta, régebben voltak ugyan jó éveik, de aztán leálltak a nemzetközi trendek követésével, így a világfoci elszaladt mellettük és hatalmas lemaradásba kerültek, ezért nem jutottak ki egy tornára sem 2000 óta. Ismerős, nem?
Az északiak mindezt úgy próbálták megoldani, hogy maximálisan ráfeküdtek az utánpótlásra, így a válogatottnál is elkerülhetetlen volt az őrségváltás, csak Rune Jarstein és Tom Högli múlt el 30 éves a pótselejtezős keretükben – a magyar válogatottnál hatan.
Bernd Storck, a magyar válogatott megbízott kapitánya a szerdai, oslói sajtótájékoztatóján szintén kiemelte, hogy amiben biztosan előrébb jár a norvég válogatott, az a nemzetközi porondon szerzett rutin. Ezt persze nagyjából sejteni lehetett, ám ha az ember végigfut a szezonban lejátszott játékperceken, akkor a különbség még inkább szembetűnő.
Nagy a szórás a magyar keretben
A magyar csapat nagy része nem játszott az idényben nemzetközi kupameccset. Ha mégis, akkor is többségben vannak, akik magyar csapat színeiben tették mindezt, vagyis már a selejtező a végállomást jelentette számukra. Most ott tartunk, hogy a keretből mindössze hárman – Kádár Tamás, Lovrencsics Gergő és Nikolics Nemanja – edződik ősszel is a nemzetközi mezőnyben. Mellettük még Vanczák Vilmosnak lenne rá esélye, de eddig csak padozott a Sion EL-meccsein.
Guzmics Richárd, Elek Ákos, Dzsudzsák Balázs, Németh Krisztián és Priskin Tamás személyében vannak még olyan légiósaink, akik ha nemzetközi kupában nem is, de rendre szerepelnek külföldi csapatukban. Szalai Ádámnak és Stieber Zoltánnak eddig csalódás a Bundesliga-szezon a kevés játéklehetőség miatt, Bogdán Ádám egyelőre csak a Ligakupában véd (de ott jól), Megyeri Balázs pedig padozik. A kapusoknál egyértelművé is vált szerdán, hogy a 100. válogatott meccsére készülő Király Gábor fog kezdeni.
A többiek nagy részét az NB I-ben látjuk hétről-hétre, igaz Pintér Ádám egyelőre peremember, a meglepetésre behívott Kleinheisler László pedig nem játszik. Az OTP Bank Ligában menetelő Ferencvárost öten képviselik, a címvédő, ám hullámzóan teljesítő Videotont négyen.
Feltörőben a norvég futballisták
Mindeközben a legtöbb norvég játékos lábában ott vannak az európai kupaporondos kilométerek, sokan stabilan szerepelnek az Európa Liga és a Bajnokok Ligája főtábláján. Nem csak északi együttesekben, mint a Molde és a Rosenborg, hanem olyanokban is, mint a Borussia Mönchengladbach vagy épp a Celtic, a Krasznodar és az Olympiakosz.
Akik nem, azok a Premier League-ben, illetve a német első- és másodosztályban játszanak, ketten, a már említett Jarstein és a csapatkapitány Per Skjelberd, Dárdai Pál Hertháját erősítik. Az európai labdarúgás egyik legnagyobb reménysége, a 16 éves kora ellenére már hétszeres válogatott Martin Ödegaard a Real Madrid második csapatánál futballozik.
Nem túl fényes előjelek
Ami ránk nézve a leginkább baljós, hogy a középpályán jóval mélyebb a merítési lehetősége Högmónak. Emellett az sem jó hír, hogy Juhász Roland nem játszhat az odavágón eltiltás miatt, Gera Zoltánnak, Dzsudzsáknak, Eleknek és Némethnek pedig vigyáznia kell, nehogy besárguljon csütörtökön, különben ki kell hagynia a visszavágót.
Magyarország a 33., ők a a 46.-ak. A játékpercek és a nemzetközi tapasztalat ellenben egyértelműen az északiak felé billenti a mérleg nyelvét. Ha az összes eddig egymás ellen lejátszott mérkőzést vesszük figyelembe, úgy viszonylag kedvező a helyzet (7 győzelem, 5-5 döntetlen és vereség, 32:19-es gólarány), az azonban már nem hangzik olyan jól, hogy legutóbb 1982-ben, vb-selejtezőn sikerült legyőzni Norvégiát. Az elmúlt öt találkozóból négyet is elveszítettünk ellenük.
A fentiek alapján persze foghatnánk a fejünket, de hiába közhelyes kijelentés, a lényegi kérdések valóban a pályán dőlnek el. Ehhez még csak közönségszórakoztatón sem kell játszani, csak szervezetten és eredményesen.
