Petrovic 1964. október 22-én született, pályafutása során a Sibenik, a Cibona Zagreb, majd a spanyol Real Madrid csapataiban szerepelt. Az 1986-os NBA-drafton a Portland Trail Blazers szerezte meg a játékjogát, 1989 és 1991 között azonban kevesebb játéklehetőséghez jutott, ezért a New Jersey Netshez szerződött.
Ugyan volt jugoszláv és spanyol bajnok is, legnagyobb sikereit a jugoszláv, majd horvát válogatottal érte el: 1990-ben világbajnok, 1986-ban vb-bronzérmes lett, míg az olimpiákon háromszor is dobogón állhatott: 1988-ban és 1992-ben második, 1984-ben harmadik lett.
Sokan úgy vélték, az NBA-ben is sokkal nagyobb karriert futhatott volna be, ha 1993. június 7-én nem szenved halálos közlekedési balesetet. Egy nappal korábban még Wroclawban lépett pályára a horvát válogatottal, ám amíg társai repülővel tértek haza, ő barátnőjével, a magyar származású Szalántzy Klárával, illetve egy fiatal, 23 éves kosarassal, Hilal Edeballal autóval indult el.
Az autót Szalántzy vezette, aki az esős időben, a nedves úton elveszítette uralmát a kocsi felett, és beleütközött egy kamionba, amely a szemközti sávból letérve áttörte a korlátokat, és majdnem az egész utat elállta keresztbe.
A rendőrségi jelentés szerint a kamion sofőrje kiszállt a járműből, és futva jelezte a szembejövő járművek vezetőit, hogy lassítsanak le, de már késő volt. A sofőr félrerántotta ugyan a kormányt, de az autó így az utasoldalon csapódott a teherautóba. Petrovc kirepült az első ablakon, és a helyszínen meghalt.
A Süddeutsche Zeitung 1996-os jelentése szerint Szalántzy a baleset után egy hetet intenzív osztályon töltött, gyakorlatilag komolyabb sérülés nélkül megúszta az esetet. Később visszatért fotómodell munkájához az Egyesült Államokban, és folytatta kosárlabda-pályafutását is. A visszavonulása után 2001-ben ment férjhez a német válogatott labdarúgóhoz, Oliver Bierhoffhoz.
A harmadik utasról, Edebalról elterjedt a hír, hogy meghalt, de megúszta súlyos sérülésekkel. A Niagara University 23 éves kosarasa a második egyetemi szezonjára készült volna, de hamar elveszítette az ösztöndíjra való jogát, ugyanis nyolc hetet töltött kómában a kórházban, karja és csípője is eltörött.
Lelassult volna a pusztuláshoz vezető út
A Dnevnik szakírója, Ivica Medo azt írta, ha Drazen Petrovic életben maradt volna, a kosárlabda-válogatott méltó vetélytársa lenne most a futballválogatottnak. Így viszont a horvát kosárlabda kultusza meghalt a kapitánnyal együtt.
„Elkerülhetetlen kérdés: mi lett volna a horvát kosárlabdával, ha Drazen nem hal meg? Szinte biztos vagyok benne, hogy Horvátország nyert volna még néhány fényesebb érmet a 90-es években. Abban is biztos vagyok, hogy a válogatott kultusza sokkal hosszabb ideig megmaradt volna, mert a kapitány addig játszik a válogatottban, amíg járni tud. A futballválogatottnak hosszú ideig méltó versenytársa lenne a kosárlabda népszerűségben.
Ha Drazen életben marad, megmentette volna a kosárlabdánkat és lelassulna a pusztuláshoz vezető út
– írta.
62 rózsa a sírjára
Hogy mekkora sztár volt a tengerentúlon, arra jó példa, hogy egy évvel a halála után nem akárki látogatott el a sírjához. Az 1994-es labdarúgó-világbajnokság kezdete előtt Argentína a horvát labdarúgó-válogatott ellen játszotta utolsó felkészülési mérkőzését. És a dél-amerikai csapatban ott volt a sokadvirágzását élő Diego Maradona is, aki különleges kéréssel fordult a házigazdához.
Arra kérte korábbi sevillai csapattársát, Davor Sukert, hogy még a mérkőzés előtt vigye el a Mirogoj-temetőbe, hogy leróhassa tiszteletét Petrovic előtt.
Diego Maradona visiting Dražen Petrović’s grave in Zagreb (1994). RIP Legends 🙏🏼 pic.twitter.com/ABP000DKHU
— ɐ͎ʞ͎ć͎ı͎ɹ͎ɐ͎ɯ͎ (@LeaMaric) November 25, 2020
A horvátok természetesen teljesítették a kérését, Maradonáékat ráadásul elkísérte Petrovic édesanyja, Biserka is. De nem érkezett üres kézzel, 62 rózsát hozott, emlékezve Petrovic életének talán legjobb mérkőzésére. Az 1988-89-es Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjében a Real Madrid hosszabbítás után 117-113-ra verte az olasz Snaidero Caserta csapatát, a spanyoloknál a horvát csillag 62 pontot (!) dobott.
Ezt követően Maradona a gyászoló édesanyát is meglepte, és nekiadta válogatottbeli 10-es mezét.
Ne légy szomorú. Drazen egy csoda volt és örökké élni fog”
– mondta vigasztalóan, majd a síron lévő hatalmas fotón megsimogatta a kosaras arcát.
