Vasárnap Andrej Rubljov 6-2, 6-7 (7-4), 6-0-ra legyőzte Novak Djokovicot a Szerb Open döntőjében, ezzel az orosz teniszező megnyerte azt az ATP250-es tornát, amelyet a szerb világelső saját, belgrádi teniszakadémiáján saját üzleti kockázatára rendezett.
Már tavaly azzal szembesülhettünk, hogy Belgrád átvette fővárosunk helyét, szerepét, mert a korábbi kiváló teniszező, Ion Tiriac oda vitte az április eleji salakpályás tornáját. Azt, amelyet 2017-2019 között Budapesten rendezett meg a Magyar Tenisz Szövetség, de mivel az MTSZ nem megfelelően gazdálkodott, negatív pénzügyi spirálba került, a maga előtt görgetett több milliárd forintos köz- és beszállítói tartozás miatt 2020 nyarán az akkori elnök, Szűcs Lajos, valamint a főtitkár, Richter Attila távozott posztjáról. Az új elnök, a szintén fideszes politikus Lázár János, illetve az új elnökség első intézkedései egyikeként felmondta a torna román jogtulajdonosával fennálló szerződést, a magyar rajongók pedig azóta nem láthatnak testközelből top100-as játékosokat, vagy legalábbis tavaly és idén áprilisban Belgrádig kellett utazniuk ezért.
A magyar teniszkedvelők ráadásul amiatt is irigykedhetnek, hogy hiába beszélünk ugyanarról a kategóriájú versenyről, a részt vevő teniszezők ranglistahelyezése, minősége között ordító a különbség. Míg Magyarországon a még kevésbé ismert, jó esetben feltörekvő, top50 és top100 közötti fiatal tehetségek adták a krémet, Szerbiában világsztárok. Például 2019 április elején, a budapesti torna győztese, az olasz Matteo Berrettini akkor még csak az 54. helyen állt az ATP-világranglistán (igaz, jelenleg már a 6.), a második Filip Krajinovic pedig a 109. pozíciót foglalta el (49. most). Belgrádban a világelső Djokovic és Rubljov (8.) mellett salakra lépett további két orosz menő, Karen Hacsanov (26.), és Aslan Karacev (33.), valamint a chilei Christian Garin is (ATP 30.).
Mindezek után joggal merül fel a kérdés,
- miért kifizetődő Belgrádban ATP250-es tornát rendezni, és miért nem éri meg Budapesten?
- Hogyan tudnak Szerbiába világsztárokat csábítani, és miért nem sikerült ez a magyar szervezőknek?
- Pusztán csak Djokovic és a többi sztárteniszező a magyarázat rá, vagy más oka is van annak, hogy amíg Belgrádban napokon át megtelt a 7500 férőhelyes lelátó, Budapesten pangott a nézőtér?
A Novak Djokovic-hatás
A korábbi három budapesti és a tavalyi, valamint idei belgrádi tornák között a bérbeadó román jogtulajdonos mellett az is egyfajta kapocs, hogy mind az öt esemény szervezésében, lebonyolításában részt vett Tamás Krisztina.
„Novak Djokovic az öccse, Djorge Djokovic közvetlen irányításával két éve szervez tenisztornákat. Kicsiben kezdte, mert ő sem tudja másképp. Azt is tudja, az ATP250-es torna az a szint, ahova egy-egy top10-es teniszező nem nagyon ereszkedik le, mert egyszerűen nem éri meg neki. Még top50-est is csak garantált rajtpénzért lehet elcsábítani.
Rubljov sem jött volna el, ha nem fűzné baráti szál a szerb világelsőhöz, de ettől még az orosz – ahogy Hacsanov, Karacev és Garin is – jelentős rajtpénzben részesült.
Djokovic mégis belevágott, mert értelemszerűen saját magának nem fizeti ki az ilyen szintű torna esetében cirka egy millió dollárra rúgó rajtpénzét, a VIP-cateringet, a büfék étel-, italkiszolgálását a saját étterme biztosította, és a létesítményért sem kellett fizessen, mert a tornát a saját akadémiáján bonyolította. Így csak a jogtulajdonosnak fizetett licence-díj és a centerpálya köré felhúzott 7500 férőhelyes mobillelátó jelentette az extra költséget. Kívülről nézve tehát egyszerűnek tűnik a rendező helyzete, ha világelső, és a saját hazájában, a saját helyszínén és a saját versenyén áll rajthoz” – mondta Tamás Krisztina.
A belgrádi torna előtt – Djokovic ide vagy oda – rendkívül komoly reklám-, és marketingmunka folyt, összetett, többsávos jegyértékesítési rendszert dolgoztak ki, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt.
A magyar tornák tapasztalata viszont azt bizonyította, itthon csak a nagy nevek – lásd Taróczy Balázs bemutatótornája – vagy a Davis Kupák alkalmával a nemzeti érzés, a remélt csapatsiker emelik valamelyest a jegyvásárlási hajlandóság egyébként alacsony szintjét.
„A 2017-2019 között szervezett magyar tornákra – leszámítva azt a rendkívül szűk réteget, akik elsősorban szakmai elkötelezettségből kíváncsiak a teniszre, – más nem váltott jegyet. Szerbiában azonban olyan a közönség, hogy ha Djokovic korábban kiesett volna, akkor is megtelnek a lelátók.
Annyira érdekli a tenisz a rajongókat, hogy még a szurkolói zóna is megtelt, ahol nem a pálya mellől, hanem bár olcsóbb, de szintén pénzért vásárolt jegyért csak kivetítőn lehetett nézni a tornát. Az is markáns különbség, hogy míg itthon a celebritások – tisztelet a kivételnek – kérik a VIP-jegyeket, és illik is nekik odaadni, mert ha nem, sértődés lesz belőle, Belgrádban ezt is jelentős összegekért veszik.
Egy VIP-széket ötezer, a céges páholyokat húszezer euróért lehetett megvásárolni egy hétre. A magyar tornák mindezért a költségvetésük szempontjából elenyésző, cirka 60-80 millió forintnyi VIP-, és jegybevétellel számolhattak. A Szerb Openen ez a tétel jelentősen meghaladta a félmillió eurót, fedezte az induló teniszezők pénzdíját, holott ott az átlagjövedelem jóval a magyar alatt van” – mutatott rá Tamás Krisztina a két ország közönsége, mint a sportesemény-szervezés egyik fő bevételi forrása közti különbségre.
Versenyfutás a közvetítési jogokért
Tíz éve a magyar állam stratégiai ágazatként tekint a sportra, ezért szinte minden hazánkba hozott nemzetközi eseményt búsásan támogat – a budapesti ATP-tornákat 2017 és 2019 között például évente több száz millió forinttal segítette –, ennek hatására azonban a sportszervezésben nagyon is jelentős tételnek számító névadó- és esemény-szponzoráció, reklámtevékenység lényegében megszűnt. Az elmúlt évek gyakorlata szerint itthon körbe forog a pénz: más jelentkező híján az MTVA (M4 Sport) fizet jogdíjat az államilag támogatott világversenyek rendezéséért felelős Nemzeti Sportügynökségnek, amely az Antenna Hungáriától vásárolja meg a szükséges technikát. Nem csoda, hogy a budapesti tornákon az ATP hivatalos szponzorain kívül mást alig lehetett látni a centerpálya négy oldalán, és a televíziós társaságok sem versenyeztek a közvetítésért.
„A belgrádi torna közvetítéséért a Sport Klub és a szerb állami televízió tényleg kemény versenyt futott. Utóbbi nyert, de csak a szerb régióra. A nemzetközi felületért az ATP-média fizetett jogdíjat, amelynek a mértékét az indulók minősége növelte. Az utóbbi a magyar tornák esetében is így működött, kisebb tételben persze, hiszen hozzánk nem jöttek világsztárok. Különbség az is, hogy a szerb tornán a pálya melletti hirdetőtáblán az ATP szerződéses szponzorai mellett feltűnt a Telekom mint főtámogató, és további cégek is fizettek a megjelenésért.
A tévés versenyfutás és reklámbevétel egyértelműen a Djokovic-hatás miatt billenti a mérleg nyelvét a szerb torna felé. Ha világelsőt tudnánk Magyarországra hozni, minden bizonnyal nálunk is sorba állnának a cégek. Más kérdés, hogy Djokovic kifejezett pénzügyi érdeke, hogy a saját tornáján maximálisan kiszolgáljon mindenkit, legyen az Fan Zone-ban ücsörgő szurkoló vagy tehetős szponzor. Itthon inkább az a jellemző, hogy a legjobb magyar teniszezők még a hazai versenyre is csak pénzdíjért jöttek el
– avatott be Tamás Krisztina még egy különbségbe.
A szakember elárulta azt is, hogy természetesen Djokovic tornája is részesült állami és önkormányzati támogatásban. Ám a kongó lelátók előtt zajló magyar ATP- és WTA-tornákkal szemben jelentős differencia, hogy a napi 7500 fős nézősereg 15-20 százaléka kifejezetten a szerb világelső miatt és külföldről váltott jegyet, az ő belgrádi vendégéjszakáik mérhető adóbevételt generáltak a szerb költségvetésnek.
A testvárpár máris azon fáradozik, hogy a közeljövőben ATP500-as versennyé fejlesszék a tornát, mert az már az a szint, amit ranglistapontokért, előkelőbb helyezés reményében, nem pedig rajtpénzért választanak a topteniszezők. Mindebből az derül ki, hogy aki Kelet- és Közép-Európában más, magasztosabb cél, mint például országimázs vagy utánpótlás-építés – kedvet csinálhatsz a teniszhez, szabadkártyát adhatsz fiatal teniszezőknek, ezzel ATP-ponthoz juttathatod őket – nélkül, színtiszta kereskedelmi érdekből vezérelve, piaci profit reményében akar beszállni az ATP-versenyek körforgásába, annak jó eséllyel tudatosítania kell magában, hogy éveken át nem termel majd nyereséget a vállalkozása.
Hacsak nem vagy éppen világelső, és nem hívnak Novak Djokovicnak.
