Viszonylag későn, 40 éves kor felett kezdett el sportolni. Mi volt az oka, hogy belevágott?
Engem a cipőfűzés vitt rá, ugyanis amikor lehajoltam, hogy bekössem, szuszogtam. Dühített a pocakosság és a vele járó lihegés, a tohonyaság.
Több mindent kipróbált, vagy egyből a futás és a triatlon felé nyitott?
A futás kézenfekvő választás volt, de kipróbáltam több mindent, aminek kvázi a futás lett a következménye. A kétezres években volt egy akadályverseny, a Land Rover-Camel Trophy hazai változata, ami kihívás volt a javából, csapatban és egyéniben is lehetett indulni. Én ugyan fizikailag erős voltam, de nem volt bennem semmi atletikusság. Ezen a versenyen kétszer is indultam, és azt tapasztaltam, hogy azok a jobbak, akik nemcsak erősek, de „futósak” is.
Fokozatosan jött meg a kedve hozzá, vagy már eleve az extrém távok vonzották?
Versenyszinten fokozatok nélkül, nekem ez vált be. Ezt azonban másoknak semmiképp nem ajánlom, nagyon fontos a fokozatosság! Egy Bécs-Budapest ultrával kezdtem, ami 223 km, ezt 23 óra alatt sikerült teljesíteni.
A sportolás egyik legfontosabb része, hogy fenntartsuk a motivációnkat, ne csak a versenyekkor, hanem az edzéseknél is. Önnek ezt hogy sikerül megoldani?
Erről tartok előadásokat. Eleinte a kis dolgok mozgattak, futni egyáltalán. Később egy adott versenytáv teljesítése. Aztán elkezdett érdekelni a győzelem. Az mindig motivál, hogy én legyek a legjobb. És persze az sem mindegy, hogy egy győzelemmel minek a legjobbja lesz az ember, a megyéé, az országé vagy az egész világé.
Edzés vagy verseny közben kell többször legyőznie önmagát?
Az edzéseken koromból adódóan már nem hajtom túl magam, így önmagam legyőzését a versenyekre hagyom, az maga a tűz. Nagyon szétszakadós időszakot nem is éltem meg soha, hiszen 43 éves voltam kezdőként.
Ép ésszel felfoghatatlan távokat teljesít. Egy verseny után mit érez: eufóriát, ürességet? Vagy már egy következő kihívás foglalkoztatja?
Ha a verseny maga a tűz, akkor a célszalag egyenesen a mennyország! Olyan elképzelhetetlenül hosszú ideig tart egy-egy ultra, hogy a fájdalom szinte felemészti a testet. A célvonal ezt egy csapásra megszünteti. Ez a fajta eufória a legerősebb a verseny utáni órákban.
Ha már fájdalom: hogyan reagál a teste az ilyen mértékű megterhelésre?
Ideális esetben nincs fájdalom, de ideális eset soha nincs. Fáj, alattomosan fáj. Először a térded, aztán a nyakad. 80 kilométer körül a lábujjak, 100 után a boltozat, 200-nál szűk a cipő. Kerékpárral színesebb. Több időd van ismerkedni a hátsó feleddel, mint a mindennapokban. A biciklis cipő pedig maga az élvezet, főleg 4-5 óra után válik azzá. Az edzés más. Rövid, feszes, csak akkor fáj, ha sok volt. És akkor is csak másnap. Egyébként előfordul, hogy edzés közben minden jól működik, jó erőben vagy, jók a tested visszajelzései, aztán pihenés közben meg lesérülsz. Érthetetlen néha.
Mindezek után gondolom kész orvosi teammel dolgozik együtt.
Alapvetően nemigen járok orvoshoz, sajnos évi 1-2 vizit becsúszik szakorvosoknál valamilyen panasszal. Versenyek előtt mindig van vizsgálat, kötelező. Verseny közben is gyakran, a hosszabbakon mindig.
Milyen táplálkozást igényel ez az életforma? Hogy néz ki az étkezés a mindennapokban és a versenyeken?
Ez a téma az egyik kedvencem, mert szeretek enni. Szénhidrát, kóla, tészta és csoki: vegyesen, jóízűen, és bőven. Nagyon könnyen tudok diétázni, 4000 kilokalória naponta és már diétán is vagyok. Versenyszezonban kicsit más, ott küzdeni kell, csirke, saláta, sok-sok víz és egyéb folyadék, aminosavak, aztán a versenyen gyors, intenzív vitamin- és ásványi anyag pótlás, és megfelelően ütemezett BioTechUSA táplálékkiegészítők, melyeket a szponzorcégem biztosít számomra.
Jelenleg éppen az El Caminót teljesíti futva. Honnan jött az ötlet? Mi az útvonal?
Idén jártam a Szentföldön, Izraelben, és rendkívül megfogott, innen jött ez az elvetemült ötlet. Nagyon gyorsan összeállt a csapat a Komárom-Európa Futó Egyesületből. Öt lelkes futó és három segítőkész csapattárs. A táv összesen 780 kilométer, naponta 80. Franciaországból rajtolunk, a cél Santiago de Compostela. Igazi csoda, főleg, ha odaérünk.
Az El Camino mellett milyen versenyek vannak még tervben?
Tervek mindig vannak, de néha átírja őket az élet. Most úgy tűnik, hogy az indiai The Hell Race futóverseny idén kimarad, de marad az ultratriatlon. Júliusban Ausztriában részt veszek egy ötszörös Ironmanen, ez számokban 19 km úszást, 900 km kerékpározást és 210 km futást jelent. Aztán augusztusban egy 10 nap/10 Ironman, aztán pedig egy dupla deka, azaz húszszoros távú Ironman Mexikóban, borzasztó távokkal: 76 km úszás, 3600 km kerékpározás és 840 km futás.
Jótékonysági futáson szokott részt venni?
Rendkívül fontos jó példát mutatni! Toltam mar mozgássérült gyermeket versenyen, felemelő élmény volt. Ha időm engedi, szívesen propagálok arra érdemes eseményeket, lelkesítek, ösztönzöm az embereket! Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy engem kértek fel a BioTechUSA NN Ultrabalaton Charity jótékony kezdeményezés nagykövetének, melynek során arra buzdítják a versenyzőket, hogy ne kérjék vissza a chip 5000 Ft-os letéti díját vagy adományozzanak tetszőleges összeget a helyszínen. A közösségi médiában lehetett javaslatokat tenni, ki hol látná szívesen az összegyűjtött összeget. Ezek alapján a szervezők összeállítottak egy 10 nevet tartalmazó listát. A szavazás egy erre a célra létrehozott weboldalon történik, ahol két héten keresztül lehet leadni a voksokat. Az első helyezett az összeg 50, a második a 30, a harmadik pedig a 20 százalékát kapja majd meg.
Mit tanácsol, azoknak, akik a negyvenes éveikben járnak és sportos életmódra váltanának?
