Sport

Ambros Martín minden idők egyik legjobb csapatává változtatta a Győrt

A spanyol szakember 2012-ben vette át a Győr női kézilabdacsapatának irányítását, amely előtte sorra bukta el az európai kupadöntőket. A vele eltöltött hat szezonban ötször jutott Bajnokok Ligája-döntőbe az ETO, ebből négyet megnyert, 2018-ban is Görbicz Anitáék nyakába akasztották az aranyérmet. Amikor kikaptak, akkor is csak hetesekkel. Korábban csak két csapat volt hasonló dominanciára képes az európai női kézilabdában, a Final Four-érában pedig történelmet írtak a győriek.

Bár a Győri Audi ETO KC Magyarországon már hosszú évek óta a legmeghatározóbb női kézilabdacsapat, a nemzetközi kupaporondon valamiért sosem sikerült feltenni az i-re a pontot. Korábban Róth Kálmán és Konkoly Csaba vezetésével is nemzetközi kupadöntőbe jutott az ETO, nyerni azonban nem tudott.

2011 novemberében a győri klubvezetés némileg váratlanul elköszönt Konkoly Csabától, a női válogatott akkori szövetségi kapitánya, a 2014-ben leukémia következtében elhunyt Karl-Erik Böhn vette át az irányítást. A Bajnokok Ligája-döntő vele is összejött, ám hiába a hazai 29-27-es győzelem a Buducsnoszt Podgorica ellen, a visszavágón 27-25-re kikaptak a győriek, így végül a montenegróiaké lett az aranyérem az idegenben dobott több gól miatt. Ez volt a hetedik elveszített európai kupadöntője az ETO-nak.

2012-ben érkeztek az első spanyol szakemberek a magyar kézilabdába, a Veszprém Carlos Ortegát nevezte ki, míg a Győr azt az Ambros Martínt bízta meg a vezetőedzői feladattal, aki az Itxako csapatával megnyerte az EHF-Kupát, a BL-ben pedig 2011-ben döntős volt.

Martín pedig felrakta a Győrt az európai női kézilabda egyik legmagasabb polcára.

Rögtön az első szezonjában összejött a hőn áhított BL-győzelem, ráadásul úgy, hogy az egész kupaszezonban mindössze egyszer kapott ki az ETO, a román Valcea elleni elődöntő visszavágóján – egy góllal, az még pont belefért. A Final Four-rendszer előtti utolsó kiírásban oda-vissza verték a Larvikot a döntőben. Ezzel ő lett az első spanyol kéziedző, aki külföldi klubbal húzta be a BL-t.

Nagyszerű érzés BL-győztesnek lenni, köszönöm a bizalmat, hogy ennek a csapatnak lehetek az edzője

mondta Martín akkor a Nemzeti Sportnak.

Ambros Martín a győri ünneplésen Fotó: MTI/Krizsán Csaba

A játékosként az SDC San Antinóval BL-t nyerő Martín a második szezonjában is győzelemre vezette a Győrt a Bajnokok Ligájában, akkor már a négyes döntős rendszerben, a Buducsnoszt Podgoricának sikerült visszavágni a két évvel korábbi vereségért. 27-21-re nyertek, az volt a legsimább BL-győzelme a győri csapatnak.

A következő két szezon csalódás volt:

  • az első azért, mert a negyeddöntő jelentette a végállomást,
  • a 2015-16-os pedig azért, mert bár többször is közel állt a meccs megnyeréséhez, végül hetesekkel elveszítette a csapat a finálét a Bukarest ellen.

Bár tényleg csak apróságokon múlt, hogy az azóta a magyar női válogatottat irányító Kim Rasmussen vezetésével a románok diadalmaskodtak, akkor a szurkolók egy része Martínban és döntéseiben látták a vereség okát. Ez persze lehetett a pillanatnyi csalódottság miatt is.

Hatvan perc után nem veszítettél, hetven perc után nem veszítettél, mindent megtettél, mégis a másik csapat örül, neked pedig csak a fájdalom és a csalódottság jut

– mondta az Indexnek a spanyol edző az akkori vereség után.

A következő idény elején volt némi egyet nem értés a győri vezetőkkel, mivel azt követően, hogy rövid időre Elek Gáborral közösen irányította a magyar válogatottat, 2016 őszén elvállalta a román nemzeti csapat szövetségi kapitányi posztját. Ez abból a szempontból senkit nem érhetett váratlanul, hogy már korábban jelezte, hosszabb távon is trenírozna egy nemzeti csapatot. Az ETO még Martín szerződését is megvizsgálta, de nem volt arra lehetőségük, hogy megvétózzák a dolgot.

Bár érezni lehetett ekkor némi feszültséget, ő maradt a Győr vezetőedzője. Ez pedig jó döntésnek bizonyult, 2017-ben és most 2018-ban is a Vardar hosszabbításos legyőzésével nyerte meg a Bajnokok Ligáját az ETO, legutóbb Kiss Éva fantasztikus bravúrja kellett győzelemhez. Ezzel a magyar csapat lett az első, amely a Final Four-korszakban meg tudta védeni a címét.

Kiss Éva aranyat érő bravúrja:

Tavaly háromszor kurvajó volt. Most pedig négyszer kurvajó!

– üvöltötte a mikrofonba magyarul a spanyol edző a hétfői, győri ünneplésen, utalva a BL-győzelmek számára.

Ambros Martín hat szezonja alatt ötször volt BL-döntőben a Győr, négyszer nyert és egyszer kapott ki, akkor is csak hetesekkel. Ezzel a sorozat történetének harmadik legeredményesebb csapatává vált a magyar együttes pár év leforgása alatt.

Ilyen fokú dominanciára csak két csapat, a 13-szoros győztes Szpartak Kijev és a nyolcszoros aranyérmes Hypo volt képes korábban, a kijeviek a hetvenes-nyolcvanas, míg az osztrákok a kilencvenes években uralták az európai női kézilabdát.

Persze ne legyünk naivak, Ambros Martín és a Győr ezt olyan pénzügyi háttérrel érte el, ami kiemelkedő az európai mezőnyben is. Márpedig manapság ez elengedhetetlen a nemzetközi sikerekhez. De csak ez nem lenne elég a győzelmekhez, ott van például a Vardar Szkopje, amely a női BL-mezőny legnagyobb költségvetésével rendelkezik (4,5 millió euró évente, a Győrnél ez az összeg 4,3 millió), mégis „csak” két BL-ezüstre futotta.

Ott vagyunk jók, ahol nem kell sok pénz
Megvizsgáltuk a magyar csapatok külhoni szereplését, főként arra fókuszálva; mely sportágban, milyen szintű a konkurencia, és mekkora anyagi ráfordítás szükséges a nemzetközi sikerhez.

A hazai pálya előnye

A jelek szerint a Győrnek bevált, hogy amióta Final Four van a nőknél, azóta mindig Budapesten rendezték: három aranyat és ez ezüstöt szerzett a magyar fővárosban az együttes.

A férfiaknál 2010 óta rendeznek négyes döntőt, eddig mindig Köln volt a házigazda. Eddig holtverseny volt, ugyanis négyszer német csapat nyert (kétszer a Kiel, egyszer-egyszer a Hamburg és a Flensburg), négyszer pedig külföldi (a Barcelona kétszer, illetve a lengyel Kielce és a macedón Vardar egyszer-egyszer). Most a mérleg nyelve majd elbillen a külföldi csapatok felé, ugyanis a címvédő szkopjeiek mellett három francia együttes jutott be a Final Fourba – a veszprémiek 2013 óta először maradtak le.

A macedónok nem a mostani eredmény miatt, de új alapokra helyezik a klubot, elengedik a sztárjaikat és a fiatalokra akarnak majd építeni. Többen az egyre jobb fizetéseket kínáló NB I felé veszik az irányt, a világbajnok francia kapus, Amandine Leynaud épp Győrbe megy, Andrea Penezic és Tatjana Khmirova Siófokra, Andrea Klikovac pedig Kisvárdára igazol. Ebből a klubcsapataink profitálnak, más kérdés, hogy úgy nagy általánosságban a magyar kézilabdának mennyire tesz jó, hogy ellepik a légiósok.

Visszatérve a Győrre és spanyol vezetőedzőjére, Martínnal pont az az extra érkezett meg a csapathoz, ami korábban hosszú éveken át hiányzott az európai kupákban. Olyan kisugárzása van, annyi pluszt tud adni a játékosainak, hogy a legutóbbi döntőben a kispadokon végignézve látszott,  itt bizony a Győr fog nyerni, míg a macedón csapat játékosai idegesen várták a hosszabbítást, addig a győriek mosolyogtak egy ilyen kiélezett pillanatban is.

Azt megelőzőn 7/0 volt a döntős mérlegük, Martín érkezése óta 5/4. Nem mindegy.

Mindezt úgy érték el, hogy kulcsjátékosok sora ment el szülési szabadságra az évek alatt – Katrine Lunde, Heidi Löke és Görbicz Anita –, ebben a szezonban pedig példátlan sérüléshullám sújtotta őket, Tomori Zsuzsanna, Jana Knedlíková és Nora Mörk sem volt hadra fogható a Final Fourban, illetve az idény második felében Nycke Groot és Stine Oftedal is kidőlt egy időre, de ők a hajrára visszatértek.

Elsősorban az európai sikerekről beszéltünk, de közben az ETO a Martín-érában eddig csak kétszer ingott meg a hazai mezőnyben, 2015-ben a Ferencváros a magyar bajnokságot nyerte meg, 2017-ben pedig a kupában került legnagyobb riválisa elé. Viszont Martínnak van négy bajnoki címe – az idei döntő még hátra van – és öt kupagyőzelme.

Rengeteget kaptam Magyarországtól, Győrtől, az itteni emberektől, a klubtól, a csapatomtól. Ha volt, amiért úgy éreztem, mindenképp meg akarom nyerni ezt a negyedik trófeát is, az az volt, hogy ezzel méltóképpen mondhassak köszönetet és búcsút mindenkinek ezért a hat évért

– mondta a Nemzeti Sportnak adott interjújában Martín a BL-döntő után.

Merthogy az idény végén távozik a spanyol edző, az orosz Rosztov-Don irányítását veszi át. Nem lesz könnyű az örökébe lépni, de a győriek egy szimpatikus utat választottak a folytatásra:

Martín segítője, az ETO szakmai stábjában 2011 óta dolgozó Danyi Gábor lesz a vezetőedző.

Magyar vezetőedzővel még nem sikerült Bajnokok Ligáját nyernie a Győrnek. A következő szezonnak ugyanakkor brutális kerettel vág neki az együttes: érkezik a norvég világ- és Európa-bajnok átlövő Veronica Kristiansen, honfitársa, a beálló Kari Brattset, valamint a már említett Leynaud, miközben Tomori Zsuzsanna, Puhalák Szidónia és a legutóbbi BL-döntő hőse, Kiss Éva is hosszabbított.

Úgyhogy minden adva van ahhoz, hogy folytassa a sikerszériát a Győr. Csak már Ambros Martín nélkül.

Portré – Ambros Martín

Született: 1968. április 30.

Klubjai játékosként (posztja: szélső): 3 de Mayo, M Puerto Cruz, BM Torrelavega, Cadagua Gáldar, Portland San Antonio

Klubjai edzőként: SD Itxako (spanyol, 2004-2012) Győri Audi ETO KC (magyar, 2012-2018), Rosztov-Don (orosz, 2018-)

Sikerei játékosként: BL-győztes (2001), EHF Szuperkupa-győztes (2000), KEK-győztes (2001)

Sikerei edzőként: BL-győztes (2013, 2014, 2017, 2018), EHF Kupa-győztes (2009)

Emellett beugróként irányította a magyar női kézilabda-válogatott Elek Gáborral közösen, 2016 ősze óta pedig ő a román női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya.

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik