Ott vagyunk jók, ahol nem kell sok pénz

Kézilabda

A férfi kézilabdacsapataink nyolcaddöntős buktája főleg annak fényében kellemetlen, hogy a Veszprém sorozatban négyszer jutott be a négy közé, a Szegednél is a negyeddöntőről álmodtak, aztán kizuhantak a tizenhat között. Különösképp a Telekom kiesése a fájó, hiszen ezt a csapatot kimondottan azért rakták össze – szakmailag és anyagilag is –, hogy BL-t nyerjen. A gárda költségvetése 10 millió euró feletti. Ezzel sportágában a világon a TOP 3-ban van, de a magyarországi sportot támogató adórendszer miatt nem nagy kockázat kijelenteni, hogy inkább a kettőben.

Futballhasonlattal élve a Real Madrid, Manchester United szintjén vannak, simán állják a versenyt a Kiellel, vagy éppen a Barcelonával, sőt, a nettó bérkifizetés terén még a PSG-t is verik.

Kézilabda Final Four: Bakony az én Párizsom

Egyöntetű állítások szerint a PSG a leggazdagabb kézilabdaklub a világon. Pedig dehogy. Íme a bizonyíték, hogy a Veszprém pénzügyileg veri a PSG-t.

Eközben a magyar kirakatcsapatot a nyolcaddöntőben búcsúztató dán Skjern a 2015–2016-os szezonban 1.6 millió euróból gazdálkodott, de a most futó idényben is maximum csak a fele volt a költségvetése, mint a Veszprémnek. Persze ettől szép a sport, hogy a kevésbé tehetős is legyőzheti a gazdagot. 2012 előtt még mi voltunk a szegények. Ezért tapsoltak állva Veszprémben egy-egy BL-negyeddöntős sikernek, ezért fáj most nagyságrendekkel jobban, hogy mi jártunk pórul.

Ám azt is látni kell, a férfimezőnyben sokkal kiegyensúlyozottabb, szélesebb és keményebb az ellenállás, ezért a nőkhöz képest komolyabb összeget emészt fel a nagy siker. A férfi kézilabdában legalább 8-10 csapat esélyes a négyes döntőre, míg a nőknél 5-6. Viszonylag alacsony oddsszal lehet fogadni arra minden évben , hogy a Győr és a Vardar final fouros lesz.

A nemek közti különbségről még árulkodóbb adat, hogy második számú férficsapatunk, a nyolc, vagy a tizenhat közé rendszeresen bekerülő, a négyes döntőről viszont csak álmodó Pick Szeged költségvetése majd’ egymillió euróval több (5,3), mint a női BL legmagasabb büdzséjéből gazdálkodó Vardar Szkopjéé (4,5), vagy éppen a Győré. Ezért lehet az, hogy a feltőkésített magyar női kézilabda NB I úgy vonzza a világsztár edzőket és játékosokat, mint légypapír a legyet.

Egyértelmű a kép: ami női fronton a világ legerősebb bajnokságához, BL-aranyhoz elég, az a férfiaknál két kirakatcsapathoz, de a BL-negyeddöntőhöz sem mindig.

Kosárlabda

Igaz ez más sportágakra is. Amíg kosárlabdában az Euroligában több európai nemzet együttese vív késhegyre menő csatát a férfiaknál, a nőknél egyértelműbb a helyzet; ott török és orosz uralom van. Ezért is az extra bravúr kategória, amikor a Sopron búcsúztatja a jobb erőkből álló és nagyságrendekkel nagyobb költségvetésből gazdálkodó Fenerbahcét és bejut a Fina Fourba.

A kosárlabdaklubok költségvetésében még jelentősebb a nemek közti differencia, de ott már a hazai és a nemzetközi piac között is markánsan nyílik az olló. A női Euroliga címvédője, az orosz Dinamo Kurszk kicsit több pénzből gazdálkodik, mint a magyar férfibajnok Szolnok, amely távol áll az csúcskategóriától, az Euroligától.

Az ágról szakadt szegény ember nekimegy a multimilliárdosoknak

Az Euroliga négyesdöntőjébe jutó Sopron jóval erősebb anyagi háttérrel rendelkező klubok ellen mutathatja meg, mi a magyar virtus.

Vízilabda

Az előző sportágakhoz képest a vízilabda totál amatőr képet fest. Nemzetközi értelemben mindenképp. Mind költségvetésében, mint pedig nézőszámában messze elmarad a többi labdajátéktól, így nem lehet azon csodálkozni, hogy a női kézilabdához hasonlóan az OB I-es férfi bajnoksága jelenleg a világ legerősebb ligája.

Ahol kisebb a tömegsport háttér, ahol kevesebb a néző, a piaci alapú bevétel európai szinten, ott könnyebb  a világszintet elérni. A szocialista sportpolitika épp erre, az elmúlt nyolcvan évben mit sem változó felismerésre épült.

Vízilabdában a világ legjobb bajnoksága jelzőt relatív kis pénzből el lehet érni. Nőknél még enyhébb az ellenállás, ahol a Sabadell sorozatban öt négyes döntőnél jár, a Kirisi négynél, míg az Olympiakosz és az UVSE négyből háromnál. Ennél még a férfi vízilabdában is több a variációs lehetőség, ahol a hatos döntőre legalább 9 csapat pályázik.

Érdekes adat az is, hogy a spanyol Sabadellnél a férfi és a női gárdára összesen egymillió eurót költ. A lányok Európa (egyik) legjobb csapatával rendelkeznek, ők az eredményesebbek, ezért az ő büdzséjük a magasabb. Harminc százalékkal többet költhetnek, mint a fiúké. A férfiakra mintegy 400 ezer euró jut, a nőkre 600 ezer. Mindez arra elég, hogy a fiúcsapat ott van a BL tizenhatos főtábláján, de esélye sincs a nyolcas döntőre. A múlt hétvégén hazai pályán kapott ki 15–7-re az Egertől. Ez pedig szinte tökéletesen mutatja az anyagi erő jelentőségét, mivel az Eger bő kétszer annyi pénzből gazdálkodik.

Labdarúgás

A futball külön liga, ez nyilvánvaló. A legnagyobb tömeget megmozgató sport mind aktív labdarúgók, mind pedig a nézők, a potenciális vásárlók számát tekintve. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy a fent felsorolt számoknál nagyságrendekkel nagyobb összegekről beszélhetünk Európa, illetve a világ élvonalába tartozó klubok esetében, míg a magyar futball e téren fényévekre van az elittől.

A Real Madrid költségvetése több mint tízszer akkora, mint a további kilenc európai bajnokság élcsapatáé összesen, míg 86-szorosa annak, mint amennyit a legjobb női focicsapat, a Lyon költ. És ez a Lyon az, amely kétszer annyi pénzből gazdálkodik, mint amennyiből Magyarországon a Honvéd meglepetésre 2016–2017-ben bajnoki címet tudott nyerni. De ha az NB I leggazdagabb klubjait, a Videoton, FTC párost vesszük, akkor is több mint 48-szoros a különbség a Real javára: ez pedig be is árazza a magyar futball európai kupasikereinek lehetőségét.

Összegzés

Akárhonnan is nézzük, a nemzetközi szinthez érdemesebb a női sportágakba fektetni. Az általunk vizsgált négy kiemelt csapatjáték mindegyikére igaz, hogy a nőknél jóval kevesebb pénzből érthető el a sikeres nemzetközi kupaszereplés, és a vízilabdát leszámítva, a kisebb költségvetés ellenére is jobban teljesítenek a lányok.

Kijelenthetjük, hogy a magyar klubcsapatok jelenleg női fronton azért sikeresebbek, mert jóval kisebb a nemzetközi elit eléréséhez szükséges forrás és a magyar kormány sportpolitikája által biztosított lehetőségek közti különbség.

Ezért lehet az is, hogy a férfiaknál 2018-ban csak a legkisebb nemzetközi élmezőnnyel rendelkező, nemzetközi szinten összességében amatőr sportnak számító vízilabdában lesz csapatunk a végjátékban.

Kézilabdában – reméljük csak ideiglenesen, de hátrébb rangsorolódtunk, míg a kosárlabda európai élmezőnye már az elérhetetlen, a labdarúgás pedig az álom kategória.

Utóbbinál ott tartunk, némi túlzással magyar csapatot még „nézőként sem engednek be ” a nagyok játékterére. Piacgazdasági helyzetünket ismerve ez így is marad.

Ugyanakkor a nőknél a Sopron kosárcsapata, az UVSE vízilabda-együttese, s várhatóan a Győr kézilabdázói révén is érdekeltek leszünk az európai topligák négyes döntőjében. Mindez a kisebb konkurencia, a jelentősen kevesebb anyagi befektetés ellenére mindenképpen megsüvegelendő. Csak a Veszprém búcsúja ne fájna annyira.

(A költségvetéseket illetően a sportbiznisz.blog.hu cikkeit vettük alapul, illetve a saját információink alapján állítottuk össze a listát, az összeget millió euróban értendők.)