Nem vagyok megszállott szurkoló típus, soha nem is voltam. Habár anyai és apai ágról is a sport, és főleg a foci szeretetét nevelték belém, mégsem lett kedvenc csapatom, és kedvenc egyéni sportolóm sem. A testmozgást mi inkább űzni szerettük. Édesapámat leszámítva, mert ő a szurkolást is nagy erőbedobással műveli.
Végignéztem már néhányszor, ahogy kis híján infarktust kap a kanapén, ahogy magából kikelve, vörös fejjel kiabál, és csapkod, amikor nem megy a csapatnak. És láttam párás tekintettel ülni, amikor nyert, akinek nyernie kellett.
Ráadásul, ami a magam szempontjából különösen megdöbbentő és új tapasztalás, hogy én is elkezdtem lelkesedni. Ez a hangulat egyszerűen magával ragadott, és esküszöm, voltak olyan pillanatok, amikor kis híján elsírtam magam, mert valami furcsa, magasztos érzés tülekedett fel a mellkasomból.
A feszitválhangulat, ami egy-egy nagy eseményt körülvesz azokat az embereket is bevonja a szurkolásba, akik egyébként nem érdeklődnek az adott sportág iránt. Egy-egy nagyobb világeseménynél „a csapból is ez folyik”, gondolhatunk akár az olimpiákra, akár a labdarúgó EB-re, VB-re. Ezek a nagyobb sportesemények uralják mind a médiumok felületeit, mind a közösségi tereket. Sokan úgy érezhetik, ha nem kapcsolódnak be, akkor kimaradnak valamiből. Ha pedig mindez a magyarok részvételével párosul, az megkönnyíti az eseményhez való kapcsolódást, hiszen „hitelesíti” az érdeklődést.
– kapom a magyarázatot Bánfai Károly sportpszichológustól.
A szurkolás egyszerre szórakozás, izgalom és a feszültség levezetésére is alkalmas. A saját csapatunk sikere büszkeségre ad okot, és van egy állapot, amikor megszűnik a tudati kontroll, amikor csak magából kikelve üvölt az ember, amikor minden mindegy, amikor elöntik az érzelmek – teszi hozzá a pszichológus.
Hát igen, ami az elmúlt hetekben az országban zajlott, abból a pszichológusok doktori disszertációt, vagy hosszú publikációkat írhatnának, és valószínűleg lesz is, aki ezt fogja tenni.
A szurkolás annyiféle megnyilvánulását láthattuk. Beindultak a mémgyártók, akik a humor oltárán áldoztak, jöttek a #HUN és a #csakegyutt hashtagek. Aztán jött a kajapornó az instagramon, a nemzeti színű ételekkel, itt volt a mackónadrágmozgalom, a buszokra vagy éppen a ferihegyi timetable-re kiírt Hajrá Magyarország! üzenetek, a taxisok tükörzászlója, és a magyar jónők félpucér, mezben pózolós szelfijei.
Persze eddig is szurkoltunk a vízilabda, vagy a kézilabda csapatnak, vagy éppen az úszóinknak, tornászainknak. Most inkább a tömeges, egész országot megmozdító mérték volt a szokatlan.
A játék történetét figyelembe véve ez egyáltalán nem meglepő. Amikor Jimmy Hogan elkezdte tanítani a focit Ausztriában, majd Magyarországon, akkor egy épp bomladozó monarchia tagjai voltunk. A két világháború között a Duna menti iskola a legmagasabb szintű futballt jelentette, ugyanakkor a közép-európai térség sok pici országa (pl. Magyarország, Ausztria, Olaszország, Csehszlovákia) számára jelentette a foci a nemzeti identitás kifejeződését. A Rákosi rendszerben az Aranycsapat (tágabb értelemben az élsport, és Helsinki 16 aranya) jelentette a reményt és a kitörési lehetőséget a szegénységből, a rendszer fenntartóinak pedig igazolási alapot adott, példázta a „szocializmus felsőbbrendűségét”. Vagyis a futball és a nemzeti identitás Magyarországon a kezdetektől összekapcsolódott
– magyarázza a szakember.
De ami igazán és a jövő szempontjából fontos, az a szurkolás pozitív hozadéka. A sport ugyanis modellt mutat a gyerekeknek.
Dolgoztam 2010-11-ben két évet gyerekekkel fociedzőként, és egy 300 fős gyerektornán egy gyereken volt Fradi mez, egy gyereken Honvéd. Az összes többin Ronaldo, meg Messi mezek tömkelege. Magyar válogatott mez senkin. Most van lehetőség találni itthoni példaképeket, mert ez hosszú távon elengedhetetlen egy ország számára.
A hatás pedig már most érzékelhető. Király Gábort eddig is sokan szerették itthon, de amilyen imádatcunami most érkezik felé, az biztosan nem lenne az elmúlt hetek eseményei nélkül.
De igaz ez Dzsudzsákra, Gerára, Szalaira, és az összes többi játékosra. A gyerekek pedig már most példaképeket látnak bennük.
Ebből a videóból ez egyértelműen látszik.
