A 2004-es athéni játékok aranyérmese jelenleg a Magyar Sportlövő Szövetség (MSSZ) alelnöke és a tavalyi év végég a koronglövők szakágvezetőjeként dolgozott, ugyanakkor versenyzői pályafutását még mindig nem zárta le.
“A karrieremnek én szeretnék véget vetni, úgy, ahogy én akarom, s nem a külső körülmények hatására szeretném lezárni a pályám” – mondta az MTI-nek az éppen gégegyulladással bajlódó sportlövő. – “A lőtérgondjaim immár tíz éve nehezítik meg a mindennapjaimat, ellehetetlenítve a magas szintű versenyzéshez szükséges munkát. Arra várok, hogy végre nyugodtan tudjak készülni és szépen, versenyekkel vezessem le a sportolói pályafutásom.”
Igaly Diána elmondta, annyit sikerült elérnie, hogy a budaörsi lőteret ne vegyék el tőle, ám csak heti kétszer két órát használhatja azt, ami kevés a komoly felkészüléshez, pláne úgy, hogy hat tanítványával is foglalkozik a rendelkezésre álló időben. A versenyek iránti éhségét ugyanakkor korongvadász viadalokon csillapítja. Mint mondta, ezeken az eseményeken nincs rajta akkora nyomás, komoly elvárás vele szemben, s jó közegben, kiváló hangulatban lőhet.
A pályafutására visszatekintve azt mondta, az szerinte három szakaszra osztható. Az első édesapja 1997-es halálával zárult le, amikor a visszavonulás gondolata is felmerült benne. Ez az időpont amiatt is elkülönül az azt követőtől, mert addig nem volt olimpiai szám a női skeet, mely először 2000-ben szerepelt az ötkarikás műsoron.
Fotó: MTI
“Édesapám úgy halt meg, hogy már tudta, az ötkarikás indulás is elérhetővé vált a számomra, s nekem ugyan nem, de édesanyámnak azt mondta, hogy ott leszek. Amikor halála után anyukám elmondta mindezt, akkor döntöttem úgy, hogy folytatom, s noha addig is sikeres voltam, a következő évben világbajnokságot és ezzel kvótát nyertem” – mondta Igaly, hozzátéve, hogy egészen az athéni olimpiai sikerig minden évben tudott komoly versenyt nyerni, a csúcson volt.
A 2000-es olimpián elért harmadik hellyel maximálisan elégedett volt, nem maradt benne hiányérzet, két év múlva pedig ismét megnyerte a vb-t, majd 2004-ben az athéni játékokat is.
“Azt gondoltam akkor, hogy innentől kezdve már egy jutalomjáték lesz számomra a következő időszak, ám néhány hónappal később elindult a lőtér körüli probléma, s váratlanul méltatlan helyzetben találtam magam” – emlékezett vissza.
Mint mondta, ekkor kezdődött a harmadik szakasza a pályafutásának, mely még mindig nem zárult le. A pekingi olimpiára a nehézségek ellenére ki tudott jutni, ott azonban kijött belőle a pszichés fáradtság az azt megelőző évek problémái miatt, majd Londonba is megpróbált kvalifikációt szerezni, ám ha kevéssel is, de lemaradt róla.
“A barátaimmal viccesen arról beszéltünk régebben, hogy az olimpiai ezüstérem hiányzik még az éremgyűjteményemből, meg kell célozni, de nem jött össze” – összegezte az elmúlt éveket.
Igaly Diána régóta dédelgetett álma volt, hogy tanítványai legyenek, az utánpótlással foglalkozhasson, így elégedettnek érzi magát, hogy hat fiatallal is együtt dolgozik. Az elmúlt két évben a koronglövő szakággal végzett munkájáról pedig azt emelte ki, hogy egy korábban nem jellemző, egész éves szakmai és fizikai felkészítési tervet valósítottak meg, melynek hosszú távon meg lesz a gyümölcse. Azt, hogy szakágvezető tevékenységét esetleg folytatja-e a továbbiakban, még nem lehet tudni, mint jelezte, az ügy még képlékeny.
