A téli sportok egyik leglátványosabbjának tartott síugrás kapcsán már írtunk arról, hogy vajon mennyire lehet kockáztatni egy sportoló életét a közönség lenyűgözése érdekében. Hogy mennyire aktuális ez a probléma, az idei szezon első egyéni világkupája ékesen bizonyítja. A sportág két sztárja, a tavalyi világkupa-sorozat első és második helyezettje, az osztrák Gregor Schlierenzauer és a norvég Anders Bardal ugyanis úgy döntöttek, bojkottálják a versenyt. Ilyen még sosem fordult elő korábban a síugrás történetében.
Ahogy egyre fejlettebb lett a technika, az edzésmódszerek, úgy lettek egyre hosszabbak az ugrások. Ennek növekedésével pedig a szél befolyása is egyre meghatározóbbá vált, egyre több gondot okozva a versenyek biztonságos lebonyolításában is.
Schlierenzauer ezúttal nem ugrott
Fotó: DPPI
Hogy mit is befolyásol pontosan a szélirány és a szélerősség? Ha túl erős a szembeszél, akkor amellett, hogy a versenyző elveszítheti már a levegőben az egyensúlyát, túl nagy lehet az ugrás, és a síugró már nem lejtőre, hanem síkra érkezik, szinte becsapódik. Hátszél esetén rövid lesz az ugrás, ráadásul ha túlságosan erős, a sportoló megbillen, és nem sokkal a sáncasztaltól való elrugaszkodás után magasról zuhan le.
Emellett nagy a mezőny, így sokszor az első ugrók – akik lejjebb rangsoroltak – egész más időjárási körülmények közt ugranak, nem biztosítottak az egyenlő feltételek.
De mi is történt vasárnap? Egy síugró verseny két sorozatból áll. Klingenthalban összesen 50 induló volt. Elsőként a mezőny leggyengébben rangsorolt versenyzője, utoljára pedig a múlt szezon győztese, Schlierenzauer ugrott. Azaz csak ugrott volna. Ugyanis az első 34 versenyző még szépen le is tudta a részét az első sorozatban, ám aztán erősödött a hátszél, a versenyigazgató és a szélmester emiatt szüneteltette a versenyt.
Az újrakezdést követően viszont a legjobb versenyzők eredménye és élete került veszélybe. A korábbi 130-140 méteres ugrások drasztikusan lerövidültek, Adreas Kofler ráadásul akkorát bukott, hogy hordágyon, bordazúzódással szállították kórházba, még a síléce is eltört. Emiatt az utolsó két ugró, Bardal és Schlierenzauer előtt ismét kényszerszünetet tartottak.
És csak vártak és vártak… mivel senkinek sem jutott eszébe törölni a versenyt. A két síugró pedig önkényesen olyan döntést hozott, amilyen még sosem fordult elő a sportág történetében. Arra jutottak, hogy ezt a versenyt kihagyják, ők köszönik szépen, nem kockáztatnak.
Ezzel a bojkottal nagy nyomás alá helyezték a felelősöket: a sportág két legnagyobb sztárja, az olimpiai esélyesek úgy ítélték meg, hogy nem ideálisak a körülmények. A versenyigazgató és a szélmester hosszas vívódás után úgy döntött, megtartják a második sorozatot. Ez azonban sem a sportolóknak, sem az edzőknek nem tetszett, így végül meggyőzték őket, hogy fújják le a második sorozatot. Igaz, ehhez példátlan módon az osztrák válogatott vezetőedzőjének, Alex Pointnernek fel kellett mennie küldöttként a bírói szobába, és az asztalra csapni.
Az első forduló eredménye azonban érvényben maradt. A versenyt gyakorlatilag megnyerették egy olyan lengyel ugróval, Krzystof Biegunnal, akiről még a sportág legnagyobb rajongói is alig tudnak valamit, a legtöbb nagyágyú viszont pont nélkül várja a következő világkupát, mi több, Kofler valószínűleg fel sem épül jövő hétvégéig.
És hogy lesz-e még visszhangja a klingethali eseményeknek? Úgy véljük, ebben reménykednek mind a versenyzők, mind pedig az edzők. Különösen annak tudatában, hogy a 2014-es sírepülő világbajnokság a szél-szempontból kifejezetten problémás csehországi Harrachovban lesz jövő tavasszal…
