A vádiratot szerdán nyújtotta be a Budapesti Nyomozó Ügyészség a Fővárosi Törvényszékhez – közölte Ibolya Tibor, megbízott fővárosi főügyész. A volt belügyminiszter tavaly szeptemberben került őrizetbe, először lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el vele szemben, később azonban házi őrizetbe helyezték, végül ebben a hónapban ismét enyhítették a kényszerintézkedést. A nyomozást többször meghosszabbították.
Biszku Béla ellen egyébként jobbikos képviselők tettek feljelentést a 2011-ben elfogadott emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló törvény alapján. A nyomozást többször meghosszabbították.
“Elásta” a bizonyítékokat
A vádirat szerint az 1956-os szabadságharc leverése után Biszku Béla szavazati és döntési joggal felruházott tagja volt az 1956 november elején megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (továbbiakban MSZMP) központi, irányító és döntéshozó testületének – és ezáltal a legszűkebb pártvezetésnek – az Ideiglenes Intéző Bizottságnak.
A tényleges hatalmat gyakorló, a pártállami rendszerben az állampárt szerepét betöltő MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága létrehozta az úgynevezett. „karhatalmat” – mint fegyveres alakulatot – hogy a forradalom és szabadságharc leverése után részben rendfenntartó, részben a megtorlásban közreműködő és a polgári lakosság ellen fellépő szervezet legyen. Az Ideiglenes Intéző Bizottság közvetlenül irányította a karhatalom vezető testületét, a Katonai Tanácsot, feladatokat, célokat határozott meg, melyet a karhatalmi erők végrehajtottak.
Ennek eredményeként a karhatalmi alakulatok sortűzzel lőttek a polgárokra, többtucatnyi tüntetőt lőttek le, nők és gyerekek is meghaltak, „ellenforradalmár-gyanús embereket – három MTA-s kutatót – hurcoltak el és vertek össze. Mindez 1956 decembere és 1957 máriusa között történt. Biszkunak a vád szerint a bűncselekményről szóló hivatalos jelentést bemutatták, azonban ő nem tett semmit, sőt az erről szóló dokumentumokat “elásatta” az irattárban.
Nem bánt meg semmit
Biszku Bélát, ha bűnösnek találják, életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélhetik. Az egykori belügyminiszer többször hangoztatta: az ’56 után történtekkel kapcsolatban nem bánt meg semmit, így nincs is mért bocsánatot kérnie.
