A baloldali és liberális ellenzéki gondolkodásban viszonylag sokszor merül fel vádként Orbán Viktor kormányával szemben, hogy azért tesznek meg bizonyos dolgokat, mert egyszerűen gonoszak. Eszerint semmi más nincs bizonyos politikai lépések mögött, mint az, hogy Orbán ártani akar, legalább az ország egy részének. Ez egy elég félrevezető és téves magyarázat.
A Fidesz legtöbb lépése mögött ugyanis valóban van érdek, még ha időnként elég önösen is határozzák azt meg. Még a menekültekkel szembeni hangulatkeltésnek is vannak – a jogos politikai aggodalmakon messze túlmutató – érdekei. Ilyen például a hatalom megtartása, aminél kevés fontosabb dolog létezik a politikában, de ilyen érdek az is, hogy Orbán Viktor jelenlegi erejét Európában pontosan a menekültek elleni korai és – szavakban legalábbis – kemény fellépése adja.
A korrupció oka
Létezik ok az intézményesült korrupció mögött is, mármint azon kívül, hogy akik sok pénzt keresnek nagyon kevés befektetett energiával, és néha ennél is alacsonyabb képességekkel, azok természetesen szeretnek nagyon kevés energiával nagyon sok pénzt keresni. Lánczi András, a Corvinus rektora beszélt korábban talán a legnyíltabban arról, hogy ennek a fajta intézményi korrupciónak van logikája.
A logika pedig az, hogy a rendszerváltás külföldi vállalati csoportok számára kiszolgáltatott évei után megteremtsenek egy olyan magyar nagytőkés réteget, amely képes lesz azt a pozíciót betölteni, amelyet az első világháború előtt töltött be Magyarországon a nagytőkés réteg. Egy olyan magyar mecénáscsoportot, amelynek még a gyerekei is hatalmas vagyont visznek majd tovább, megteremtve az új arisztokráciát, miután az előző arisztokrácia kifejezetten sokat tett Magyarországon a liberális reformokért, hogy aztán a világháború és a kommunizmus kivégezze.
A megalázkodás oka
Ugyanígy van oka annak is, hogy a Fidesz úgy fekszik le külföldi hatalmaknak, ahogy soha korábban egyetlen magyar kormány sem.
Rabszolgatörvényt vezetünk be, hogy az észak-rajna-vesztfáliai autógyártó cégek továbbra is alacsony hozzáadott értékű összeszerelő üzemként tekintsenek Magyarországra. Eltagadjuk másfél évszázadnyi török elnyomás minden poklát azért, hogy Erdogannal jó viszonyban maradhassunk. És nem utolsósorban évtizedekre eladósítjuk Magyarországot az oroszok felé, úgy gazdaságilag, mint politikailag, hogy Putyin orosz birodalmával jóban maradhassunk.
Ezek mögött mind van ráció és gondolat is. Orbán Viktor Magyarország külpolitikai helyzetét úgy látja, mint a hajóét a viharos tengeren, amely három nagyhatalom, Németország, Törökország és Oroszország partjai között hánykolódik, és mindhárom felé engedményeket kell tennie, ha sikeres akar maradni, vagy akár csak túl akar élni. A kínai kapcsolat kicsit más, Kína ereje ugyanis még nem akkora Közép-Kelet-Európában, mint a három említett nagyhatalomé, de a kínaiak tökéletes gazdasági partnerek lehetnek egy olyan Magyarország számára, amelyet a Fidesz vezet. Mármint nem Magyarország számára tökéletes, hiszen az EU-val szemben Kína mindig kér is valamit, mielőtt ad, hanem a kormány számára, mert úgy ad, hogy közben nem akad fent minden emberi jogi hülyeségen.
Aminek nincs oka
De van ennek a praktikus gátlástalanságnak határa is, amelyet most léptünk át. A CEU elüldözése mögött ugyanis tényleg nincs semmi a makacsságon és az arrogancián kívül.
Hogy elhagyja, az biztos. Hiába mondja a félműveltekre és ignoránsokra hatalmi struktúrát építő magyar kormány, valamint a félművelt és ignoráns hatalmi struktúrát jelentő pártsajtó, hogy nem megy, ha egyszer megy. A CEU lényege az amerikai program volt. A Közép-Európai Egyetem és a magyar programok csak ráadás voltak. Ha az amerikai programok elmennek, a CEU is megy vele. Az a CEU, amely egyébként minden más állítással szemben betartotta a törvényeket, még azokat is, amelyeket a kivégzésére hoztak.
Szóval a CEU Bécsbe megy, annak ellenére, hogy az osztrák kormány sem megengedőbb a menekültekkel szemben, mint a magyar, de legalább nem csak a szája jár, ha a saját érdekeiről van szó. És Bécsbe mennek a külföldi és az ösztöndíjas diákok is, együtt a tanárokkal, akiket az egyetem a világ legjobb oktatási intézményeiből hívott ide. Akik itt maradnak, azok a magyarok.
Azok a tehetséges magyar diákok, akiknek a CEU ugródeszka volt a Stanford, a Harvard és a többi vezető egyetem doktori programjai felé. Mert hiába magyaráz szinte mindenki arról, hogy a CEU-n csak genderszak és érzékenyítőképző van, ez nem igaz. Nemcsak keresztény vallástörténetből, de közgazdaságtanból is a legjobbak között van az egyetem, és talán az ország legjobb közgazdászai tanítanak és kutatnak itt, Koren Miklóstól Csaba Lászlóig.
Ezt most mind elveszítjük. És miért? Semmi racionális ok nincs mögötte. Azért veszítjük el, mert a magyar kormány hatalomtechnikai eszközként kitalált egy ellenséget, amelynek köze volt az egyetemhez, ezért betámadta az egyetemet is, de engedni túl nagy arcvesztés lett volna, ezért arra építettek, hogy ez tényleg csak Budapest legbelső kerületeiben lesz majd érdekes.
És valóban csak ott érdekes. A Néppárt a CEU kinyírása ellenére sem fogja kirakni Orbánékat, mert félnek a pártszakadástól. Az Egyesült Államokat pedig nem érdekli Közép-Európa. A mostani kormányzatban nincs meg az a hatalmi arrogancia, hogy bele akarjon szólni a térség autokratáinak dolgába, de gazdasági szempontból túl jelentéktelenek vagyunk ahhoz, hogy Donald Trumpot érdekelje Orbán Viktor. Ennek az állításnak az elejét Orbán Viktor is pontosan így gondolta, ezért merte kicsinálni a CEU-t akkor is, ha az amerikaiak tiltakoztak.
Mert megtehette, hiszen tudta, hogy nem lesz rá válasz. Pedig ezzel tényleg csak rosszabb lesz itt mindenkinek.
Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook
