Betörés történt a thaiföldi telken. Pontosabban fogalmazva: betörések. Öt apró betörés a magyar festő telkének öt kicsi faházába. Egy fehér gumikesztyűs helyszínelővel és egy rendőrrel érkeztünk a tett helyszínére, ahonnan a festőt már a nyár folyamán értesítették a betörésről, de azóta, a természet erőin kívül senki sem járt a telken. A növényzet visszafoglalta a kertet, az állatok beköltöztek a feltört házakba. A kifinomult módszerekkel dolgozó betörők nem az ajtókat feszítették fel, ahhoz túl lustának bizonyultak, az ablakokat törték be. Miután a betörés megtörtént, a betörők úgy döntöttek, maradnak egy kicsit. Erről árulkodnak a nyomok. Betörtek, aztán a betörést követően be is költöztek a házakba. Nem tudni, mennyi időt töltöttek el a telken, de a nyomok sok mindenről árulkodnak. Ezeknek a nyomoknak a tanulmányozása után megállapítást nyert, hogy a betörések tekintetében nincs jelentős különbség egy vidéki thai és egy vidéki magyar betörő módszerei között, és a kulturális szakadék fölött – mely szakadék a két nemzet polgárai között máskülönben nyilvánvalóan a legnagyobb mértékben tátong – a betörési szokások vonatkozásában magasan ívelő, biztonságos és strapabíró híd ível át. A betörő, thai vagy magyar, rendetlen alak. Nem ágyaz be, nem seper fel, nem üríti ki a hamutálat maga után. Iszik. Nem finnyás, azt issza, amit talál, és amit talál, azt mind megissza. Ahol iszik, ott hajítja el a sörösüveget. Ha az ágyban iszik, akkor az ágyban, de a betörő a legritkább esetben alszik ágyban, inkább leveszi az ágyról a matracot és a földön helyezkedik el. Elbújik. Betör a házba és elbújik a földön, hátha akkor majd nem találják meg, ha mégis rajtakapnák. Nem az ajtót használja a közlekedésre, hanem az ablakot, mert egy nyitott ajtón keresztül sokkal nehezebb besurranni, mint egy betört ablakon át, márpedig a hülye betörő besurranni szeret a legjobban. Nehogy aztán észrevegyék. Miután besurrant, elfekszik a matracra terített gyűrött és büdös és koszos takarón és dohányzik. A hamutálat nem üríti ki, ott fekszik a nikotinszagban és pöfékel. Ha a jól megérdemelt, kellemes semmittevésével végzett, munkához lát, lopni kezd. A lopás is munka, az is szakértelmet és tapasztalatot, különféle erőfeszítéseket igényel, írogatsz még, festegetsz még, lopogatsz még, egykutya, aki olyasféle hülyeségeket beszél, hogy a lopás nem munka, annak még soha nem sikerült egy árva tévét sem ellopnia tisztességesen. A betörő tehát munkához lát, lopni kezd. Összegyűjti mindazt, amire hétköznapi élete során odahaza szüksége lehet, illetve azokat a tárgyakat, melyekről úgy gondolja, el tudja adni majd. Viszi a szerszámokat, gázpalackot, villanyégőket, evőeszközöket, bicikliket, számítógépet, ventilátorokat, slagot, de, a magyar betörőhöz kísértetiesen hasonló módon, nem nyúl az értékes Buddhákhoz, festményekhez, vásznakhoz, és A helyszínelés során a thai és a magyar betörő zsákmányolási szokásait mérlegre téve mindössze egy jelentős különbségre derült fény. A thai betörő nem nyúlt a hegedűhöz. A negyven forintot érő seggmosó fejet, azt elvitte, de a hegedű nem kellett neki. Mielőtt még azonban a sok-sok csalódás és csapás és székrekedés és bánat közepette nagyon megörült volna a festő a hegedűjének, a rendőr szeme felcsillant, és azt mondta, igényt tartana a hangszerre, vagy legalábbis szívesen kölcsönkérné, ha nem nagy gond, mert a lánya éppen hegedülni tanul.
Hát így jutott a rendőr lánya hegedűhöz.
