Jelen állás szerint nem lesz népszavazás az állami földek eladásáról: a Nemzeti Választási Iroda csütörtöki közleménye alapján a Gőgös Zoltán által leadott aláírások közül csak 180 650 volt érvényes, míg bő 45 000 érvénytelen – nem teljesül tehát a 200 ezres minimum. Az MSZP képviselői már a hét elején jelezték, hogy érzésük szerint túl magas az érvénytelennek nyilvánított aláírások aránya és ezt azzal magyarázták, hogy az NVI olyan belső protokollt használ, mely a törvényesnél szigorúbb – ennek célja pedig az, hogy a választási iroda meghiúsítsa a népszavazás kiírását. Komoly demokratikus deficitet mutat, hogy ez reális opcióként felmerül, ugyanakkor ismerve az ügy előzményeit – februárban kopasz férfiak egy csoportja állta el az utat a választási iroda épületében, megakadályozandó, hogy az MSZP politikusai elsőként tudják leadni a vasárnapi boltzárra vonatkozó kérdésüket – nem lehet alap nélkülinek nevezni.
Utóbbi által kiadott közleményben az érvényes és érvénytelen aláírások összege mintegy 226 ezer, a szocialisták viszont ennél többről beszélnek. A pontos számot illetően ugyanakkor ismét ellentmondás látszik: a leadáskor Gőgös Zoltán úgy nyilatkozott, pontos számot nem tudnak mondani, csak az aláíró íveket számolták meg, amiken legfeljebb kilenc aláírás lehet, de nincs mindegyik tele. Egy hónappal ezelőtt Gőgös úgy saccolt, 240 ezer fölötti ez a szám. Ehhez képest csütörtökön Burány Sándor 237 ezer, előre megszűrt aláírásról beszélt – azaz nem csak az ívek, hanem a konkrét szignók számára utalt.
Szintén problémás, hogy mennyire túlzó az érvénytelen aláírások aránya: ha a NVI számaiból indulunk ki (180 ezer érvényes a 226 ezerből), akkor nagyjából húsz százalékos ez az arány. Összehasonlításképp érdemes megnézni a 2008-as szociális népszavazás számait: 2007 végén a gyűjtésért felelős Tarlós István közlése szerint 321 805 aláírást adtak le, ebből az OVB 253-258 ezer közötti érvényes szavazatot számolt – ekkoriban véletlen minta alapján dolgozott a bizottság, tehát nem ellenőrizték az összes aláírást, hanem kivetítették a véletlen minta eredményét. Ez tehát 20-22 százalékos hibaarány, ami lényegében megegyezik a mostanival.
Ehhez első lépésként a leadott aláírások számát kell tisztázniuk a szocialista politikusokkal közösen, ezt követően pedig az érvénytelennek nyilvánított ívek és aláírások esetén alkalmazott metódus jogszerűségét.
A jelenlegi számok alapján igen valószínűtlen, hogy a kívánt 200 ezres szám mégis meglegyen, márpedig az aláírásgyűjtési kudarc komoly következményekkel járhat az MSZP és a baloldal számára. Az MSZP vezető erejét a baloldalon elsősorban múltjának és szervezeti beágyazottságának köszönhette: a 2010 óta zajló folyamatosan lejtmenet ellenére még mindig a szocialistákról lehetett a leginkább azt gondolni, hogy van mögöttük olyan intézményrendszer, ami más pártnál nincs. Ehhez képest az aláírásgyűjtés annak ellenére nem sikerült, hogy széleskörű támogatást tudtak az ügy mögé kovácsolni: többek között az LMP, Kész Zoltán, a PM és az Élőlánc is csatlakozott a kampányhoz. Az ellenzéki pártok évek óta küzdenek azzal, hogy nem tudnak olyan témát találni, amiben a választók felé a kormányzóképességüket tudnák bizonyítani: ez a népszavazás ilyen lehetett volna. Az alkalmasság helyett azonban épp a szervezeti gyengeségüket igazolták. Tény ugyanakkor, hogy eddig a pontig – több, mint kétszázezer aláírás leadása – az elmúlt hat év során más szereplő nem jutott el, ahogy az is, hogy a vasárnapi boltzár ügyében az MSZP meghátrálásra kényszerítette a kormányt.
Noha nem biztos, hogy egy népszavazást sikerre tudtak volna vinni, az azzal járó figyelem, kampányolás (elég csak arra gondolni, hogy több hónapon keresztül az utcákon a hivatalos népszavazási plakátok lettek volna kint) erőt, lendületet adott volna az ellenzéknek, ráadásul az MSZP vezető szerepét is bebiztosította volna. Hasonlóképp a kvótanépszavazáshoz, itt is elmondható, hogy az érvényességtől függetlenül egy 90-10 százalékos eredmény jól kommunikálható, a kormánnyal szemben felmutatható bizonyíték lett volna (aligha mozgósított volna bárki is az állami földek eladására). Az MSZP-nek szüksége lett volna erre a sikerre, éppen ezért igen valószínűtlen, hogy a párt többsége ezt ne így gondolná és esetleg direkt arra játszott volna, hogy ne legyen meg a kellő számú aláírás.
Az egyik természetesen a Fidesz, amely így foglalkozhat a saját kérdésével, a menekültüggyel.
A második a Jobbik: a radikális párt két szempontból is jól járhat ezzel a kimenetellel. Egyrészt elkerülheti, hogy a baloldali ellenzékkel együtt kelljen kampányolnia – hiszen tartalmilag ők is egyet értenek az eladás tilalmával, ráadásul az ügy fontos is számukra, így nem tehették volna meg, hogy ne vegyenek benne aktívan részt. Másrészt a Jobbik még mindig az MSZP-vel versenyez a Fidesz kihívójának szerepéért – és bár sikert nem tudott felmutatni az elmúlt bő egy év során, ilyen egyértelmű kudarcot sem kellett átélnie. Ennek persze feltétele, hogy a Jobbik mutasson olyan aktivitást, mint amilyen a népszavazási aláírásgyűjtés volt – és teljesítse a kitűzött célt, különben ez a pillanatnyi előnye el fog veszni.
Harmadrészt pedig hasznot húzhat a helyzetből a Demokratikus Koalíció is: Gyurcsányék távol maradtak az aláírásgyűjtéstől, így a sikertelenség nem száll rájuk, az ingadozó baloldali szavazókat viszont meggyőzhetik arról, hogy már nem érdemes kitartani az MSZP mellett. Másfelől tény, hogy ez veszélyes stratégia: a túlzott támadás ugyanis felhívhatja a figyelmet arra, hogy a DK nem működött aktívan közre, ezzel tulajdonképpen hozzájárulva az eredménytelenséghez. Mindenesetre a zavaros helyzet most kedvező lehet arra, hogy Gyurcsány a korábbinál is erősebben követelje magának a baloldal vezetését.
Ennek sikere ugyanakkor azon is múlik, hogyan kezeli a döntés következményeit az MSZP elnöke. Molnár Gyula elvileg távol tarthatja magától az ügyet, hiszen az aláírásgyűjtés az előző elnökség alatt zajlott, a leadásra a megválasztását követő napokban került csak sor. Molnár adott esetben kihasználhatja a történteket arra, hogy saját meggyőződése szerint alakítsa át a párt (vidéki) szervezetét és egy jobban, hatékonyabban működő rendszert vezessen be.
