Poszt ITT

László Petra, a szír apa és a fordulópont

Zsolt Péter
Zsolt Péter

szociológus. 2015. 09. 14. 11:25

Korábban a témában:

Sok helyen szinte egymás utáni hírként jelent meg az elgáncsolt menekült kisfiával történő szerencsés célba érkezőnek híre, László Petra operatőr második magáról tett nyilatkozatával, a romba dőlt életéről. Ez az egymás mellettiség regénybe illő.

Jobbról is balról is azt mondják, szálljon már le a sajtó erről a sztoriról, mert az operatőrnő már mindent megkapott, amit ez ügyben megkaphatott. Mindkét oldal azzal érvvel, hogy valószínűleg sokkal nagyobb bűncselekmények garázdaságok történnek az országban, akár Röszkén is. Egy lehetséges liberális nézőpont szerint László Petra földbedöngölése csak eltereli a figyelmet a valódi problémáról, a katonaság határra engedésétől. Harcos jobboldali nézőpontból mindenki, aki ezt a nőt szidja, a legcsekélyebb elképzeléssel sincs arról milyen erőszakot fognak tenni rajta a muzulmánok.  Elgyöngült idióta mind, aki a nővel foglalkozik ahelyett, hogy a valódi veszéllyel foglalkozna. László Petra cselekedete ugyan elfogadhatatlan, de az ilyesmi megesik jobb családokban is, vélik.

Egyik oldal sem érti saját problémafókuszálása miatt, hogy miért fantasztikus sztori ez az egész, hogy miért pörgeti oly soká a Facebook és az összes médium. Elmondom, de ehhez az kell, hogy kicsit lazítsunk. Minden sztori befogadásához ez kell. A regény akkor született – mondja Milan Kundera – amikor az azonnali erkölcsi ítéletet nem akarjuk meghozni, és képesek vagyunk türelmesen meghallgatni az egész történetet. Az emberek többsége számára érezhető a történet drámaisága, ami ráadásul a szemünk előtt íródott. Nem csak egy rosszindulatú lábmozdulatról szól, sokkal több annál. Maga a megszerkesztettsége is olyan, melynek leginkább a fentebb említett Milan Kundera volna a mestere, de most az élet produkálta. El tudnám képzelni filmvásznon is.

Hogy igazi mű legyen, annak titka a részletekben van, s itt ennek árnyalására nincs mód. Sok itt még a tisztázandó, mert a cselekvés motivációja nem pánik volt – ahogy azt az érintett állítja –, hanem egy pszichotikus állapot. Ne vonjuk azonban kétségbe azt sem, hogy a gyerekét karjában tartó apa is épp oly pszichotikus állapotban volt. Csak az egyik a menekülő vadéban, a másik meg az üldözőjében. Nyilván ez a történet akciós középpontja, de az akciónál sokkal fontosabb, hogy fordulópont is egyben.

Két külön szálon indul el a történet. Az egyiken, egy szír futballcsapat edzője, akinek az élete rommá válik. Hiába sikeres, a világ felrobban körülötte, egy vallásháború kellős közepén találja magát, amihez olyan sok köze talán nincs is. Addigi családja is darabokra hull, nagyobbik fia – ezt nem tudjuk mikortól –, de nincs velük. Azt sem tudjuk, mi van a feleséggel, de az biztos, hogy a kisebbik fiával nekivág egy veszélyes útnak. Túl van már megkínzáson, számos „kalandon”, s voltaképp teljesen esélytelen. Valamennyi magával vitt félretett pénze van, de ezen kívül csak a saját élete és a tizenéves gyereke.

A történet másik szála itt Magyarországon játszódik. Egy gyerekét biztonságban nevelő anya, akinek jó állása van. Sorozatos szerencse kíséri, mert nézetei megegyeznek egy szélsőjobboldali párt nézeteivel. Ehhez a párthoz tartozó tévécsatornánál kap munkát, mely párt csillaga is megy felfelé, immár az ország második legerősebbje, és nem kizárt, hogy akár majd kormányerővé is válik. Jó helyen van tehát.

Sok operatőr ezer kilométereket utazik, hogy az események közelébe kerülhessen, de neki a forgatnivaló szinte házhoz jön. S bármikor biztonságosan visszahúzódhat az áldatlan területről az otthonába. Hogy mikor pihen, mikor dolgozik, sokkal inkább rajta múlik, szemben a külföldön dolgozó kollégákkal, és az autonómiája persze össze sem hasonlítható a migránsokéval. Egy felfelé tartó karrier az egyik oldalon, és egy teljesen összetört élet a másikon. Az egyik oldalon szakmai kiteljesedés lehetőségei, és egyre jobb egzisztencia, a másikon anyagi tönkremenetel, a betegségek, a sérülések és a saját gyerekért való aggódás.

Ugye nem túloztam el semmit? Csak a szikár tényeket közöltem. Senki nem mondhatja, hogy torzítok. Van egy felfelé tartó életút, és egy lefelé, melyek ráadásul igen meredekek, az egyiket helyesebb zuhanásnak, a másikat rakéta sebességű felfelé ívelésnek nevezni.  Ezek a szikár tények. És ez a két út véletlen keresztezi egymást. Történik egy mozdulat – egy gonosz mozdulat, mely ugyanakkor egyenesen következik a beállítódásból és a szituációból –, és egy esés, amelynek során felbukfencezik a menekülő, elejtve gyerekét is. Ez a pillanat mindkettejük számára sorsuk legszélsőségesebb pillanata. Magában a pillanatban az operatőr még a csúcson van, a szír menekült pedig megalázottságának legmélyebb és legnyomorúságosabb gödrében. A következő órákban azonban a sorsuk megfordul. A következő napokban már végképp felcserélődnek a szerepek.

A legnyomorúságosabb ember nemcsak, hogy sikeresen átjut a szabadság országába, de ott megtalálja nagyobb fiát is, és ha a regényt folytatni akarjuk, bármi jó dolog történhet még vele. Az operatőrnőnek pedig összeomlik az élete, és depressziós állapotba kerül. Maga sem érti mi történt vele. Saját magán kívül ráragaszt a családjára, sőt a nemzetére is egy szégyenfoltot. Kettejük közül most már neki van szüksége segítségre.

A sztori itt érne véget egy könyvben, sőt talán a közvélemény és a média számára is itt lesz vége, mert van katarzis. Az élet azonban mindig érdekesebb, és nem engedi magát keretbe zárni, csak arról már valószínűleg nem fogunk hallani.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Reka Bucsi speaks to the audience after being awarded the Audi Short Film Award during the awards ceremony of the 68th edition of the Berlinale film festival on February 24, 2018 in Berlin. / AFP PHOTO / Tobias SCHWARZ
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.