Orbán-Putyin: megfejtettük a szimbolikát

A kétórásra nyúlt beszélgetés Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor között biztos, hogy izgalmas volt, kár, hogy az ott felvetett legfontosabb pontok aligha szerepeltek a közös sajtótájékoztató napirendjén. Így marad a szimbólumértelmezés, úgy látszik, visszatérhetnek nemsokára a kremlinológia szép napjai.

Korábban a témában:

A hidegháború idején sem tudtunk sokkal többet arról, hogy mi zajlik a Kreml falain belül, mint ma. Az elemzők ezért már akkor is szerettek abba kapaszkodni, amit vizuális alapon lehetett magyarázni. Ilyen volt mindenféle parádé, felvonulás vagy pártnap, ahol nagy következtetéseket vontak le az alapján, hogy ki állt a szovjet főtitkár mellett, ki az, aki nem kapott helyet a tribünön. Hasonló szimbolikák tengerében találjuk magunkat, ha a keddi Orbán-Putyin délután enigmáját próbáljuk megfejteni.

Szimbolika 1. Már az előkészítésen is izzadtak

A jelenlegi világpolitikai helyzetben nagy üzenete van már annak is, hogy ki hol kivel találkozik, és leginkább, hogy kivel nem. Nem véletlen, hogy Putyin múlt nyár óta nem járt uniós tagállamban kétoldalú találkozón. Emiatt a magyar diplomáciai erőfeszítések a Putyin-látogatás ellensúlyozására már januárban elindultak. Az év elején Brüsszelben találkozott Junckerral és uniós döntéshozókkal, fogadta a német kancellárt Budapesten, megfordult Kijevben az ukrán elnöknél, jövő héten pedig Varsóba tart. Eközben megnyugodhatott, hogy a múlt héten kötött újabb ukrán tűzszüneti megállapodás után egyszerűbb lesz az orosz elnököt vendégül látnia.

Szimbolika 2. Ki kit koszorúz?

Amíg Angela Merkel az országa által a világháború során elkövetett atrocitások áldozatait, a zsidó közösséget látogatta meg, addig az orosz elnök a többek közt 1956-ot leverő szovjet katonák sírját. Akárhogy is, Vlagyimir Putyin a Fiumei úti sírfelirat-fricska ellenére meleg fogadtatásban részesült. Az sem véletlen, hogy a magyar fél nem képviselte magát ezen a koszorúzáson, amely egyébként az orosz diplomáciában azért messze nem ismeretlen, viszont a történelemszemléletről, emlékezetpolitikáról és birodalmi ambíciókról mást mond el Berlin és Moszkva esetén.

Ezt csak megkoronázta az, hogy az orosz államfő meghívta a magyar államfőt – Áder Jánost, bár úgy tűnik, egy félrefordítás miatt eredetileg Orbán Viktort tekintettük meghívottnak – a Moszkvában idén tartandó 70. győzelem napi parádéra. Ez azért is lesz macerás történet, mert eközben Lengyelország ellenünnepséget szervez, úgyhogy komoly kremlinológiai üzenetek lesznek abban, ki melyik tribünre kit küld.

Szimbolika 3. Gáz innen-onnan

Miközben a magyar kormány hetek óta a gázszerződéssel magyarázta a látogatás diplomáciai szempontból kétséges időzítését, igazából e téren nem történt olyan, amiről már ne tudtunk volna. Így inkább megválaszolatlan kérdés marad, hogy vajon beszéltek-e valóban lényeges, új dologról a kétórás tárgyalás és az azt követő munkavacsora alatt.

Orbán kiállt amellett, hogy a magyaroknak és Európának is mennyire szüksége van Oroszországra, gazdasági és energiaszempontból is. Eközben az orosz költségvetés kétharmada alapul az energiaexporton, tehát elsősorban Moszkvának van szüksége az uniós felvevőpiacra.

Török-áramlat néven beszéltek arról is, hogy a Déli-áramlat kiesését megpróbálja az orosz fél pótolni, ami a politikai befolyás megőrzése szempontjából Moszkva számára kulcskérdés: ezzel tudja a vezeték nyomvonalában az érintett országokat megfogni.

Az egész posztszovjet blokk, köztük Magyarország elemi érdeke, az orosz nemzeti lobogó színeitől függetlenül, hogy egyetlen ország se gyakoroljon meghatározó befolyást az energiaszektorban. Ehhez képest nemcsak több mint 80 százalékos gázimportfüggőségünket erősítettük meg a szóbeli megállapodással, amelyet kedden kötöttek, hanem Paks 2 továbbgördítésének eredményeképpen a magyar áramtermelés több mint fele is orosz befolyás alá kerülhet, egy óriási orosz hitel mellett. Lehet, hogy ez a legolcsóbb megoldás, de talán nem a legbiztonságosabb. Márpedig a gazdasági számításokat, a gazdaságpolitikát néhány éve a világ nagyobbik felén újra felülírja a biztonságpolitika.

Az, hogy a gázügyletben egyébként állami cégek szerződnek, és nem is kormányközi szintű a megállapodás az elviekben, nem zavarta a bejelentéskor a feleket. Éppen ezért lesz egyre izgalmasabb, hogy vajon mi másról tárgyalhattak még a két óra során?

Szimbolika 4. Ukrajnai vérontás

Ukrajna biztosan előkerült a zárt ajtók mögött is. A sajtótájékoztatón a magyar fél részéről a korábbi, tárgyalást sulykoló álláspontot ismételte Orbán. A rész világpolitikai szempontból legsúlyosabb szimbolikus üzenete az volt, hogy Putyin egy NATO-tagállam fővárosában mondhatta el, hogy az esetleges amerikai fegyverszállítás Kijev részére nem fog segíteni az ukránokon. Ezt megint ezerféleképpen érthetjük, de mindenképpen erős szavak, amelyek aközben kopognak a falon, hogy washingtoni és európai körök egy fegyverszállítás szükségességéről, a NATO megerősítéséről és a keleti tagállamaiban állomásoztatott csapatok létszámának növeléséről beszélnek.

Bónusz szimbolika

Colleen Bell, az új amerikai nagykövet erre csattanós választ adott a Putyin-látogatásra időzített ebédjével, amelyre az ukrán ügyvivőt és a keleti NATO országok budapesti követeit hívta el. Ebből is látszik, hogy az amerikai nyomásgyakorlás nem ért véget André Goodfriend hazatérésével, épp ellenkezőleg, a határozott washingtoni elvárások továbbra is magas szinten fogalmazódnak meg. Itt is mondhatjuk, hogy egy ebédtől nem változik meg Ukrajna sorsa, de egészében szemlélve ezeket az eseményeket és szimbólumokat, mégis érezhetőek az üzenetek.

Szövetség, barátság, politika

A keleti és nyugati politikai kultúra különbségét is tetten érhető. A nyugat-európai és transzatlanti külpolitika lényege a szövetség, hogy együttműködésben és kölcsönösen egymást kiegészítve lépnek fel a világban. Együttműködhetünk visegrádi szinten, uniós szinten, NATO szinten is. A vezetők többé-kevésbé megbeszélik ezeket multilaterális találkozókon, amelyekről azért mindig kiszivárog a lényeg.

A bizánci típusú keleti politika ezzel szemben kétoldalú kapcsolatokra épül. Moszkva a mai napig bilaterális gyakorlatban köti magához a FÁK tagállamokat és más partnereit, legfeljebb erődemonstráció gyanánt ülteti őket egymás mellé. Az unióval szemben alkalmazott politikája, hogy versenyezteti a sortörésre hajlandó tagállamokat az orosz kegyekért, egyes tagállamoknak adott kedvezményekkel éri el céljait, nem hoz érdemi tárgyalásokat brüsszeli – uniós – szintre. Természetesen ez óvatosságként is felfogható Moszkva részéről, hiszen az uniós gazdasággal egyáltalán nem mérhető össze Oroszország.

Ezeknek a szimbólumoknak köszönhetően a keddi találkozót sem lesz nehéz minden oldalnak a saját győzelmeként értékelni, és talán épp így is akarták.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Women shout slogans in front of the Supreme Court during a protest against 'La Manada' (Wolf Pack) in Madrid on 4th May, 2018.
 (Photo by Juan Carlos Lucas/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.