Tisztelt Excellenciás Asszony!
Most, hogy megérkezett kicsiny, de „gyönyörű és dinamikus” országunkba, az a benyomás alakulhatott ki Önben, hogy szívesen látott vendég. A kormány nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy nyitottsággal, sőt, szeretettel fogadta Önt. A stratégiai és gazdasági együttműködésünk állítólag soha nem volt szorosabb. Talán nem is érti, mire fel volt az a nagy felhajtás az amerikai-magyar kapcsolatok megromlásáról. A kormány láthatóan kevés dolgot szeretne jobban, mint hogy a korrupciós ügyeket a nyilvánosság helyett zárt ajtók mögött simítsák el, és a demokrácia-kérdés is konstruktív vitában rendeződjön. Ön eddigi nyilatkozatai alapján partnernek mutatkozik ebben, amit megértek, végtére is erről szól a diplomácia. Ez lesz a munkájának a könnyebbik része.
Azért írom ezt a levelet, hogy felhívjam a figyelmét egy sokkal nehezebb feladatára: meg kellene győznie a magyar választók jelentős részét (lényegében a Jobbik és a Fidesz szavazóit) arról, hogy az Egyesült Államok nem maga a megtestesült gonosz, az erkölcsi romlás birodalma, és nem célja, hogy háborút szítson Oroszországgal. Igen, jól olvasta. Lehet, hogy azok a politikai és üzleti vezetők, tudósok, művészek, közéleti személyiségek, akikkel Ön találkozott és találkozni fog, ennél jóval kifinomultabban vélekednek az Ön hazájáról, és nagyjából értik, Amerika mit miért tesz, de biztosíthatom Önt: a hétköznapi magyar embereknek – akiknek 99 százaléka soha vagy csak nagyon ritkán található meg a Szabadság tér környékén – fogalmuk sincs, és ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Az Egyesült Államok Magyarországon akkor kerül be a híradásokba:
– ha iskolai mészárlás történik
– ha rendőrök lelőnek egy afroamerikait
– ha kiderül, hogy Önök foglyokat kínoztak
– ha kiderül, hogy Önök mindenkit lehallgatnak
– ha Önök már megint háborút indítanak valahol
– ha Önök miatt összedől a világgazdaság
– ha új elnököt választanak (aki talán végre jó útra tereli az országot)
Televíziós szakemberként, gondolom, mindennek tudatában már Önt sem lepi meg, ha egy átlag magyar szemével nézve Amerika egy hanyatló, imperialista agresszor. „És még ők oktatnak ki minket demokráciáról és emberi jogokról” – lehet gyakran hallani egy-egy Amerikáról szóló hír után. Be kell vallanom – annak ellenére, hogy atlantistának vallom magam (így nevezik nálunk az Amerika-pártiakat), és nagyra becsülöm az Önök alkotmányában foglalt értékeket, illetve azt, hogy Önök a múlt évszázad nagy konfliktusaiban a történelem jó oldalára álltak – sok esetben megalapozottak a kritikák.
Azt már Önök is belátták, hogy az iraki háború mekkora baklövés volt, mind stratégiailag, mind az Egyesült Államok külföldi megítélése szempontjából, a CIA börtöneiben történt kínzások részleteit pedig épp az Ön főnökének pártja tárta a nyilvánosság elé. Barack Obama elnök nemzetközi jogilag komolyan megkérdőjelezhető drónháborúja, az amerikai törvényeket is feszegető célzott likvidálások, illetve a kiszivárgott internetes megfigyelési program, úgy gondolom, jogosan vált ki ellenszenvet. Ez Magyarországon mérsékelt kritikának számít.
Nagykövetként ilyen véleményekkel aligha szembesül majd, de nem árt, ha tisztában van vele: barátok, ismerősök hozzászólásai, illetve a villamoson, kávézókban, egyetemi folyosókon (!) és sarki kocsmákban elcsípett beszélgetések alapján azt mondhatom, sokan meggyőződéssel hiszik, hogy az ikertornyok ledöntése titkosszolgálati „belső meló” volt, és Oszama bin Laden megölését is csak eljátszották. Tudom, hihetetlennek hangzik, de még az sem számít ritkaságnak, hogy – bizonygatva az Önök romlottságát – sokan Amerika-ellenes hevületükben Vietnamot, sőt az indiánok szomorú sorsát is felhánytorgatják. 1956-ról már nem is beszélve. És most jön, amiről már biztos azt fogja hinni, hogy viccelek: az Amerika utálóknak napi 60 ezres látogatottságú hírportáljuk, tv-csatornájuk, sőt pártjuk is van – Vlagyimir Putyin legnagyobb örömére. Most már bizonyára kapizsgálja, miért írtam előbb, hogy nehéz dolga lesz!
Most lehet, hogy azt gondolja, hálátlan nép ez a magyar, hiszen oly sok mindent köszönhetünk Önöknek: a szabadságunkat, a biztonságunkat, na meg persze a hollywoodi blockbustereket, a Google-t és a Facebookot is. Való igaz, Magyarország egy szegényebb és védtelenebb ország lenne, ha Önök nem nyerik meg a hidegháborút, ha nem nyitjuk meg a gazdaságunkat és nem csatlakozunk az Önök által vezetett Nyugathoz. A baj csak az, hogy a legtöbben az elmúlt 25 évet kudarcként élik meg, hiszen nem történt meg az a felzárkózás, amit 89′ óta minden magyar kormány megígért. A németek és a japánok sokat köszönhetnek Önöknek a második világháború utáni fantasztikus gazdasági növekedésükért. A magyarok is máshogy gondolkodnának, ha nekik is jut egy Marshall-terv. Nem jutott, így nem értik az emberek, miért kellene hálásnak lenniük.
Ha megengedi, tennék egy javaslatot. Legyen őszinte. Játsszon nyílt lapokkal. A magyarok most nem azt akarják hallani, hogy milyen erős a történelmi kapocs országaink között. Hallották már eleget. Sok magyar olyan alapvető kérdésekre szeretne választ kapni, amelyeket már régóta nem tett fel senki. Azt szeretnék, mondja el, tulajdonképpen mit akar Amerika Európától és Magyarországtól. Ezzel nem lőhet mellé, hiszen Önök valójában olyan dolgokat akarnak, amelyekkel mindannyian jól járunk.
Először is Önök azt szeretnék, hogy Európában béke legyen. Pontosabban Önök elsősorban azt akarják mindenáron elkerülni, hogy a kontinens felett egyetlen ország uralkodjon, mert egy ilyen európai hegemón már elég erőforrással rendelkezne ahhoz, hogy Önöket is fenyegesse. Ezért avatkoztak be az első és a második világháborúban, és ezért akadályozták meg, hogy a Szovjetunió bekebelezze Nyugat-Európát. Másrészt azt szeretnék, hogy az európai gazdaság prosperáljon. Nem szégyen ez, igazán bevallhatnák, hogy az Európai Unió 500 millió potenciális vásárlót jelent Önöknek, akik minél magasabb életszínvonalon élnek, annál több amerikai terméket és szolgáltatást tudnak fogyasztani. Ezért is kell, hogy béke legyen, hiszen a háború rossz az üzletnek. Harmadrészt azt szeretnék, hogy Európa megmaradjon a demokrácia szigetének, ahol ugyanazon értékek mentén élnek az emberek, amelyeket Önök is vallanak. Ez egyrészt azért fontos Önöknek, mert a demokráciák nagyon ritkán háborúznak egymással. Másrészt még Önöknek is szükségük van partnerekre, legutóbb például a terror elleni harcban, amely sokkal nehezebben ment volna, ha Európa és Amerika nem gondolkodnak hasonlóan.
Mint mindenki más, a magyarok is békében, jólétben és szabadon akarnak élni, így úgy gondolom, a fent felsoroltakban egyet tudunk érteni. A részletekről meg majd elvitatkozunk később.
