A Blaha Lujza tértől néhány lépésnyire álló Dohány utca 31. első látásra csak egy ütött-kopott háznak tűnhet a régmúltból, ami hosszú ideje várja már a lebontást. Ez a várakozás most rövidesen véget érhet, hiszen az elmúlt két hétben előbb a PestBuda, majd az Index kongatta meg a vészharangot, miszerint október 10-én tulajdonosa benyújtotta a ház bontási kérelmét, ami a hatósági építési adatbázis szerint eddig még nem kapott zöld utat a Kormányhivataltól.
A jól láthatóan az egy- és kétemeletes házakkal teli polgári Pestből itt maradt, U alakú épületről kevesen gondolnák, hogy érdekes vagy fontos emberek kötődnének hozzá. Azt pedig talán senki, hogy a Dohány utca 31. Budapest fejlődésének fontos tanújaként már több mint százötven éve áll már a helyén.
A terület a Klauzál utca sarka felé eső oldalán Hild Károly (1812-1889) 1865-ben született tervei szerint, Woczaszek Mayer megrendelésére épült kovácsműhely, ez azonban alig néhány éven át volt csak az utcakép része, hiszen a térképeken akkor még Taback Gasse néven látszó Dohány utca menti telket Korompay Lajos kocsigyáros vásárolta meg, aki nem csak sokszorosára bővítette, de egy emelettel is megfejelte az ott álló házat.
Az 1871-ben, Pest egyik legtermékenyebb építésze és kivitelezője, az 1865-ben saját lábra álló – később a Wichmann egykori otthonának végső arcát is megszabó – Schusbeck Pál (1823-1904) tervrajzai négy évvel később, Strausz Károly (Karl Strauss) építőmester segítségével váltak valósággá, rövidesen pedig minden lakás, illetve üzlethelyiség bérlőre talált.
A kocsigyáros vezetéknevét a vakolatrétegek mállása miatt ma is mutató házban rövid időre a Németországból érkező Josef Budenz (1836-1892), a Magyar Tudományos Akadémia tagja is otthonra talált, aki Budenz József néven, a magyarországi finnugrisztika megalapozójaként vált ismertté.
Az 1858-ban, Göttingenben doktorált Budenz eleinte altajisztikával foglalkozott, Nagy Lajos teológus és a magyar diákok miatt, kíváncsiságból tanulni kezdte azonban a magyar nyelvet, aminek alig néhány hónap alatt a mesterévé vált, sőt, a kor más kutatóinak tévedésére is rámutatott:
A mai ELTE elődje, a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem 1876-1877-es évkönyve szerint biztosan a házban élő, a következő szemeszterre azonban a krisztinavárosi Mozdony (ma Kiss János altábornagy) utcába költöző nyelvtudóson kívül más ismert személy nem igazán mozgott a falak közt – leszámítva a sebészprofesszor Puky Ákost (1845-1905), aki az egyemeletes házban 1891-ben feltűnt Budapesti Általános Poliklinika egyik orvosa volt.
A Joseph Lister antiszeptikus elveit – ezeket Semmelweis Ignác hosszú évekkel korábban lefektette, de sem a magyar, sem az osztrák kormány nem hitt neki – Magyarországon az elsők közt alkalmazó sebész-főorvosnak köszönhetően jócskán csökkent a műtétek okozta halálozások száma, az öt rendelővel, egy vizsgálóval, illetve egy laborral rendelkező klinika pedig a város egyik legfontosabb egészségügyi intézményévé vált, hiszen a legszegényebbeknek nyújtott ingyenes gyógykezelést, illetve az orvostanhallgatók gyakorlati helyeként szolgált.
Az orvosi vizsgálatokat 1895-ben a Hársfa utcába költöztették, a hátrahagyott szobákban azonban a századfordulóig még működött a laboratórium, amit továbbra is otthonok, illetve üzletek és műhelyek vettek körbe.
A századfordulón többek közt egy bőrönd- és bőrárugyárat, egy nyerges- és szíjgyártó műhelyet, illetve egy könyvkötészetet és nyomdát rejtő ház pincéjében a harmincas években paplanüzem működött, felette Spentz P. Leó szövet-, rőfös- és kézmárukereskedését találhatták meg a Rákóczi úti szomszédos ház kapuján át az udvarra jutó vásárlók. Spentz boltja később a Bonus Textil-Szövő és Kötő-Ipari Szövetkezet nevet vette fel, és egészen az államosításig túlélt.
A bőrárukat árusító boltoknak nem volt ekkora szerencséje, hiszen a korábban a házban működő cégek profilját összefogó Kurucz Mihály szíjairól, nyergeiről, illetve új és használt lószerszám-üzletéről egy 1943 januárjában kiadott telefonkönyv tesz utoljára említést.
A ház sorsa a magántulajdonok elvétele után újra nagyot változott: a hatvanas évek elején a szobák egy részében rendőrörs működött, rövidesen azonban újra az egészségügyé lett a főszerep: 1964 augusztusára megszülettek a társadalmi munkában épülő TBC-szűrőállomás tervei, amely végül a következő év őszén nyithatta meg a kapuit.
A bejárata felett a
VII. ker. Tanács V. B. röntgen ernyőszűrő állomása
feliratot viselő állomás hosszú évtizedeken át működött, az ingatlanpanamáiról ismert Hunvald György kerületi polgármestersége (2002-2009) alatt azonban bezárta a kapuit, majd az egész házat kiürítették, hiszen
A 2007-ben hozott erzsébetvárosi önkormányzati rendeletek sorát böngészve jól látszik, hogy a kerület novemberben egy, az Engeokom Hungary nevű vállalkozással közös projektcég, a Dohány 31 Ingatlanfejlesztő Kft. létrehozásáról döntött, amiben az építkezés megkezdéséig
A Dohány 31 Kft-t végül 2008 januárjában jegyezték be, 2011 májusától pedig már a magánbefektető volt a többségi tulajdonosa. A bontás, illetve az utód építése azonban a cég 2017 januári kényszertörléséig sem kezdődött meg.
Ennek oka az volt, hogy az Önkormányzat 2015 augusztusában egy másik cégnek, a Shami Ingatlanforgalmazó és Építőipari Kft-nek adta el az ingatlant, útjára indítva egy öt éven át húzódó bírósági harcot.
Ennek főbb momentumait egy 2020-as rendkívüli képviselő-testületi ülésen foglalták össze (ennek jegyzőkönyve itt olvasható), a hiányzó láncszemeket pedig Erzsébetváros az elmúlt években kiadott rendeleteiből lehet összerakni.
Az önkormányzat a dokumentumok szerint 2015 márciusában 285,5 millió forintban határozta meg a Dohány utca 31. irányárát, amitől az ajánlattevő tíz százalékkal térhetett el: ez meg is történt, így az épület 260,5 millióért válthatott gazdát.
Az erre is kitérő ülés jegyzőkönyve szerint a Shami az adásvételre leadott pályázatában 2020. december 31-ig vállalta a teljes projekt befejezését, az önkormányzat azonban ezt 2018 végére kívánta módosítani. A határidőt illetően ekkor nem született döntés, a ház rossz állapotára – így a bontás szükségességére – azonban az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő akkori vezetője elég érzékletesen mutatott rá:
Nem tudom, hogy ki tette, de bensőséges viszonyt ápolt a fémekkel, aki gyakorlatilag lefosztotta, és mindent ellopott, ami benne volt. Tehát az összes fűtőberendezést, gyakorlatilag ki lehet látni az udvarra az épületből. Ha valaki ezt használatba akarja venni, ahhoz nagyon komoly beruházást kell eszközölni. […]. A vezetékek hiányoznak, az armatúrák hiányoznak, gyakorlatilag csak a csonkja van meg az épületnek.
2015 novemberében az adásvételi szerződés érvénytelenítése érdekében pert indított, semmisségre, valamint súlyos értékaránytalanságra hivatkozva. A keresetet elsőfokon ugyan elutasították, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla azonban másként döntött, és elrendelte a tulajdonjog az önkormányzatra való visszajegyzését.
A Shami ezt nem hagyta annyiban, így a Kúriához fordult, ami új eljárást indított. Az Ítélőtábla újra az önkormányzatnak adott igazat, a cég pedig ismét fellebbezett, majd egyezségi ajánlattal kereste meg az időközben ellenzéki vezetésűvé vált Erzsébetváros Önkormányzatát.
A már említett ülésen ezt a képviselők 0 igen, 5 nem, illetve 8 tartózkodás mellett elutasították, így a per néhány nappal később a Kúriánál folytatódott, rövidesen azonban egy csapásra véget ért, hiszen a per elindulása után egy igazságügyi szakértő által 428,3 millió forintra becsült ingatlan tulajdonjoga a földhivatali adatlapok szerint 2020 szeptemberében végleg a Shamihoz került.
A kerület röviddel karácsony előtt újabb közigazgatási per iránti keresetet adott le, ez azonban végül semmit sem változtatott a helyzeten, hiszen a tulajdonos 2021. március 2-án
A 2022. május 19-én végleges építési engedélyig jutó terveket (ezek itt láthatók) a Tűzraktérből született magánkollégiumot is jegyző K-ARC Kreatív Műhely (vezető tervező: Milassin Gergely és Nyitrai Tünde) készítette el.
A hatósági építési rendszerben látható látványterv, illetve helyszínrajz alapján egyértelműen látszik, hogy
egyszerű homlokzattal, számos társával ellentétben nem falként mered majd a járókelők fölé, sőt, a helyi építési szabályzatban megszabott határokat sem tölti ki:
- a beépítés az 1054 négyzetméteres ingatlan mindössze 59%-át érinti majd (a felső határ 75%),
- legmagasabb pontján 27,3 méterrel fog az utcaszint fölé (a korlát 30,5 m) nyújtózni,
- a maximális építménymagasság pedig 24,84 méter (a limit 25 m) lesz,
így illeszkedni fog a szomszédok párkányaihoz, és láthatatlanná teszi a ma még jól látható tűzfalakat.
A belső udvarán változó – 50, 100, illetve 200 centiméteres – talajvastagságú zöldtetőn nyilvánvalóan kisebb-nagyobb cserjék, illetve pár év alatt méretessé váló fák jelennek majd meg, az utcának pedig egy újabb, eddig kihasználatlan része telik majd meg élettel.
A Blaha Lujza tértől, illetve a Rákóczi úttól mindössze néhány lépésnyire álló egyemeletes ház várható eltűnése a Budapest százötven évét végigkísérő épületekért aggódók számára nyilvánvalóan rossz hírnek látszik, a teljes felújítást évtizedek óta nem látott, jelentős építészettörténeti értéket nem képviselő Dohány utca 31. befektetői oldalról azonban egyértelműen menthetetlen, hiszen a lakások száma egy esetleges teljes felújítás esetén sem lenne magasabb, a befektetett összegek pedig soha nem térülnének meg.
A helyzetből lehetséges kiutat jelenthetne persze az is, ha a Baross utcai virágablakos házhoz hasonlóan megmaradna az utcai tömeg, az udvari szárnyak elbontása után pedig egy vadonatúj társasházat emelnének a telekbelsőben, ez azonban nem csak továbbra is alacsony lakásszámot hozna magával, de a távlati képe is jóval furcsább lenne.
A befektető és az építésziroda mindent összevetve tehát az egyetlen lehetséges megoldást választotta, abban pedig reménykedhetünk, hogy az utód falán egy Budenz-emléktáblának is jut majd hely.
A ma még álló épület állapotával, az éveken át tartó bírósági harccal, illetve az utóddal kapcsolatban felmerült kérdéseinkkel a kerület önkormányzatát, illetve a befektetőt is megkerestük, válaszokat cikkünk megjelenéséig azonban nem kaptunk tőlük.
