Az első dolog, amit ebben az országban lekapcsolnak a rendszerről, az mindig a kultúra
– véli Dombóvári István humorista, Jászkarajenő művelődési házának vezetője, akit más intézményvezetőkkel együtt arra kértünk, vázolja, milyen helyzetbe kerültek a közművelődés kisebb-nagyobb fellegvárai a rezsiválság miatt.
Egy júliusban megjelent kormányrendelet kizárta a rezsicsökkentésből azokat az önkormányzatokat és cégeket, amelyek eddig kedvezményes áron jutottak energiához. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azzal indokolta ezt, hogy jelentős részük ki tudja termelni a pénzt a magasabb energiaszámlákhoz – amelyek összege az öt- vagy akár a tízszeresére is növekedhet az elszálló gázárak miatt. Nyilvánvaló volt, hogy a megszorítások ideje jön, az önkormányzatok pedig rendre onnan vesznek el, ami „nem létfontosságú”: kultúra és a sport esik áldozatul először.
Arról, hogy a színházakat miként érintik a megszorítások, itt írtunk bővebben:
A művelődési házak ugyancsak rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Sok helyen, elsősorban a kisebb városokban, településeken, falvakban a művházak biztosítják az egyedüli lehetőséget a közművelődésre, így a bezárásuk ott különösen fájó lehet a közösségek számára.
Hamar bebizonyosodott, hogy sok intézményt teljesen ellehetetlenítenek az új intézkedések. A spórolás többféle kényszermegoldást szült: a legtöbben a részleges bezárást választják, azaz a fűtés szempontjából a legdrágább időszakban felfüggesztik a művelődési ház működését. Van, ahol áthidaló megoldásként összevonják a csoportokat, leválasztják a helyiségeket, átszervezéseket hajtanak végre azért, hogy minél kevesebb energiafelhasználással tudjon fennmaradni az intézmény.
A Kulturális Központok Országos Szövegsége (KKOSZ), az Agóra-műhely és a Nemzeti Művelődési Intézet közösen kiadott ajánlásában sajátos ötlettel próbált az intézmények segítségére lenni: az energiaoptimalizálási és spórolási javaslatok mellett azt tanácsolták, hogy „a nézők által termelt hőre” is támaszkodhatnak, „eleinte hűvös lesz, de azután a közönség „beleheli a teret.”
Bordás István, a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke segített tisztán látni, hogy mely területeket hogyan érinti rezsiemelkedés, és mindez milyen következményekkel járhat a közművelődésre nézve. Elmondta, hogy a legkevésbé a főváros belső kerületeiben kell aggódniuk a művelődési házaknak, mivel ott már inkább piaci alapon működő cégek tartják fenn ezeket, igaz, több fővárosi intézmény is a bejelentette már a bezárást. Jókora problémáknak néznek elébe a megyei jogú városok Agórái, melyek jól működő intézmények, „igazi nagy hajók” rengeteg programmal, érdeklődővel, több helyszínnel – ami azt is jelenti, hogy annál nagyobb rezsivel. A kisvárosok és a még kisebb települések helyzete azért is különleges, mert ezekben a művház az egyetlen közművelődési intézmény, ahol gyakran pezsgő kulturális élet zajlik. Az utóbbiak számára előny, hogy a támogatásoknak hála az utóbbi években több településen történtek felújítások, amelyeknek jelentősége most értékelődik fel igazán.
Nagy terek, még nagyobb számlák
Győr, Zalaegerszeg, Szolnok – néhány város, ahol máris bezárásokat jelentettek be. Szolnokon télen zárva tart a többi közt az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ két épülete közül az egyik, Győrben a kultúrházak, a levéltár, a könyvtár központi épülete és a múzeum kiállítóterei is bezárnak a hideg hónapokra. Zalaegerszegen a Városi Művelődési Központ és a József Attila könyvtár működni fog, ám az Apáczai Csere János Művelődési Központ, a Korona Szalon, az Art Mozi és a Városi Hangverseny-és Kiállítóterem esetében is az ideiglenes bezárás mellett döntöttek.
Szombathelyen Nemény András polgármester nemrég több intézmény, köztük az ikonikus Savaria mozi téli bezárását jelentette be. Horváth Zoltán, az AGORA Savaria Kulturális és Médiaközpont Nonprofit Kft. igazgatója elmondta: a megyei jogú városokban található Agórák működésének biztosítása az önkormányzatok törvényben szabályozott feladata, ennek megfelelően a szeptemberi közgyűlés döntésének értelmében éppen egy takarékossági terven dolgozik, ahogyan azt minden intézménytől elvárja a városvezetés. A rezsiárak emelkedése miatt „minél több funkciót próbálnak azokra a helyekre behozni, amiknek kötelező módon nyitva kell lenniük.” A központjuk, a Művelődési és Sportház tovább üzemel, és áthidaló megoldásként vendégül lát több társintézményt is: ilyen a Savaria Szimfonikus Zenekar, amelynek a próbáit és előadásait is az AGORA központi épületébe helyezik át, és több civil szervezet beköltöztetése is szóba került. A mozi mellett leáll decembertől januárig a Víztorony épülete is, amely néhány éve közművelődési funkciót kapott, kiállítóteret is magában foglal.
A legnagyobb érvágást a Savaria mozi kényszerpihenője jelenti:
A szombathelyi kulturális élet szempontjából a mozi bezárása fájó pont, hiszen művészfilmeket például csak ebben a moziban vetítettek. Van a városban egy négytermes plázamozi, ott nyilván lehet majd filmeket nézni, de ezek általában hollywoodi kasszasikerek, a filmklubok, filmhetek, filmbemutatók és művészfilmek az általunk működtetett Savaria Filmszínházban voltak elérhetők. Tervezzük, hogy egy-egy ilyen filmvetítésre az AGORA épületein belül biztosítsunk teret. Ez egy nehezen meghozott döntés, viszont ahhoz, hogy működtetni tudjuk az egész struktúrát, el kellett fogadjuk. A mozi működtetése nem kötelező feladat a város számára, és a megtakarítás érdekében sajnos azokhoz a funkciókhoz kell nyúlni, melyek nem kötelezőek
– mondta el az igazgató.
Horváth úgy tudja, a mozi mellett a városi színháznál is szűkítések lesznek, de a múzeumnál is részleges vagy teljes leállás jöhet, ahogy a könyvtár is hatról három napra csökkentett nyitvatartással üzemel majd. „Az biztos, hogy a kulturális életben jártas vagy az ezekre a szolgáltatásokra igényt tartó közönség kicsit nehezebben fog kultúrához jutni, de a jelenlegi helyzet ellenére igyekszünk minél színesebb programkínálatot adni azoknak, akik ebben az időszakban így kívánnak kikapcsolódni vagy szórakozni” – foglalta össze a helyzetet az ügyvezető.
Az AGORA Művelődési és Sportház rezsiköltségeit számszerűsítette is:
250 ezer forint csak a nagyterem felfűtése naponta, tehát a terembérlőkre – rendezvényszervezőkre, menedzserekre – kell majd áthárítanunk az árat, mert azokon a napokon egyébként nem fűtenénk. Ezáltal próbálunk takarékosabb módon működni, de szembesülnünk kell vele, hogy ezek iszonyatosan magas számok.
Hozzátette, hogy már a koronavírus-járvány is rengeteg fejtörést és pluszmunkát adott neki és a kollégáinak, és a jelenlegi helyzet is hasonlót ígér: „Irtózatosan nagy munkát, energiát fektetünk már most bele abba, hogy a kulturális közművelődési rendszer működni tudjon, mert az elkövetkező időszak még nehezebb lesz a számunkra.”
Azok a települések jártak jól, ahol időben elkezdték a korszerűsítést
Ami a kisebb településeket illeti, csak néhány példa: a többi közt Tiszalökön, Balatonszemesen, Mányban, Földeákon és Rózsaszentmártonban is bezár a művelődési ház a fűtési szezon idejére a kigazdálkodhatatlan rezsiemelkedésre hivatkozva. Nagymaroson a helyi könyvtár csökkentett nyitvatartási idővel és 16 fokos hőmérséklettel üzemel tovább, a halaszthatatlan kulturális események a házasságkötő terembe kerülnek át.
Ahogy fentebb írtuk, a kistelepüléseken gyakran ezek az intézmények jelentik az egyetlen művelődési lehetőséget, ezért még több forog kockán. A méretük azonban előnyükké is válhat. Bordás István elmondta, hogy egy 600-800 fős falu művelődési háza gyakran alig nagyobb, mint egy családi ház, ennek megfelelően a rezsi nem szökik olyan magasságokba, mint egy ötszáz ember befogadására alkalmas művházban. Emellett az utóbbi években a támogatásoknak köszönhetően sok falu korszerűsített, ráadásul azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kis településeken sokkal erősebb a közösség ereje.
Biztos vagyok benne, hogy egy jól működő település egy jól működő közösséggel meg fogja találni a módját annak, hogy ne kelljen bezárni az intézményt, hogy meg tudják tartani rendezvényeiket, hogy a közösségeik működjenek, amik pedig nem jól működtek eddig sem, ki tudja mi okból, ott egyébként is bezártak télen
– véli az elnök.
Sok helyen télen eddig is az volt a gyakorlat, hogy csak néhány helyiséget fűtöttek, mert egyébként se nagyon volt rá pénz, másrészt már korábban átálltak egyéb megoldásokra, például pelletkazánokra, amivel sokkal jobban lehet gazdálkodni, mint a gázzal. Bordás szerint az is előnyükre válik, hogy eddig sem voltak egyszerű helyzetben:
Úgy látom, hogy a falvakban nincsenek annyira kétségbeesve, mint a nagy településeken, mert ott egyébként is sokkal inkább magukra voltak utalva a települések. Az elmúlt harmincöt évben, amióta a szakmában vagyok, láttam, hogy elképesztően nevetséges összegekből is csodákat tudtak tenni a falvakban. Azt hiszi az ember, hogy egy település működése esetében tíz- vagy százmilliókról van szó, de nem, százezer forintokról beszélünk.
A művelődési házak bezárásáról szóló bejelentések erdejében nem kell túl sokat keresni ahhoz, hogy két meglehetősen optimista szemléletű községet is találjunk.
Az 1453 főt számláló nógrádi Drégelypalánkon művelődési ház és könyvtár is működik, az előbbiben naponta kínálnak különféle csoportos foglalkozásokat, hétvégente esetenként rendezvényeket. Csósza Mercédesz ügyvezető kérdésünkre elmondta, hogy ugyan egyre gyakoribb a közömbösség, és egyre kevesebben járnak el a helyi rendezvényekre, töretlenül igyekeznek minden igényt helyben kiszolgálni. Ennek ellenére a Drégelypalánkhoz hasonló települések számára rendkívül fontosak a művelődési házak, mivel „mára ezek lettek azok a helyek, ahol azok, akik még nyitottak a közösségi életre és az ilyen jellegű kikapcsolódásra, megtehetik ezt.”
Ha a közöny ellen nem is tudnak védekezni, a rezsiemelést felkészülten várják, emiatt a drégelypalánki művház továbbra is zavartalanul üzemel. „Szerencsére 2021-ben a Magyar Falu Program keretein belül teljeskörű felújításon esett át a művelődési házunk belseje, megújult a fűtési rendszer is. Így több zónára osztható az épület, ami nagyban segíti a takarékos üzemeltetést. Az épületünk nyílászárói pár éve lettek cserélve, valamint a külső szigetelés is biztosított. Ezért nem okoz gondot a rezsiárak emelkedése, mert eddig is takarékosan bántunk az energiákkal. Mindezek mellett napelemrendszer is van az épületen” – árulta el a vezető.
Jászkarajenő Facebook-oldalán is egy a megszokottól eltérű hangnemű hír jelent meg. Dombóvári Istvánt legtöbben humoristaként ismerik, komikusi karrierje mellett azonban 2020-tól a Pest megyei település művelődési házának igazgatója. Posztjában nemhogy bezárásról nem írt, de azt tette közzé, hogy reális bérleti díj fejében befogadnak olyan produkciókat, társulatokat, amelyek a bezárások miatt fedél nélkül maradtak. Dombóvári kérdésünkre elmondta, hogy a folyamatos fejlesztéseknek és a támogatásokból megvalósított korszerűsítéseknek hála biztonságban működhet a helyi művelődési ház, amelyet annak is köszönhetnek, hogy már akkor felismerte a helyi vezetés a napelemek létjogosultságát, amikor még a magas megtérülési költség miatt sokan bizalmatlanok voltak.
Nálunk napelemmel működik a világítás, azzal jövünk ki nullára. Ami a fűtést illeti, szerencsére nem engedtük, hogy eltüntessék a nemrég még korszerűtlennek mondott pelletkazánokat. A fűtésrendszerünk vadonatúj, kevés vizet mozgat, energiatakarékos. Képesek vagyunk kis üzemeltetési költséggel működni
– magyarázta. Hozzátette azt is, a művházak esetében a kritikus rezsihelyzet elsősorban attól függ, milyen az adott épület állapota, a szigetelés, mennyire lehet leválasztani a termeket a könnyebb kifűthetőség érdekében. Úgy véli, azok vannak most a legnagyobb bajban, akik nem korszerűsítették az épületeket, és csak a gázra alapoztak, és elsősorban ők nyúlnak a legradikálisabb megoldáshoz.
Csak azért, mert drágább lesz a villany és a gáz, nem dobnék sutba mindent. Sajnos mostanában valahogy ez elemi dologgá vált: akármi történik, Covid, bevándorlás, energiaválság, az első dolog, amit ebben az országban lekapcsolnak a rendszerről, az mindig a kultúra. Művelődés nélkül megvagyunk, kultúra nélkül megvagyunk, amíg nyitva van a Tesco meg amíg vannak meccsek a stadionban, addig úgy vagyunk vele, hogy ki vannak elégítve az igények
– mondta.
A bezárást a lehető legrosszabb forgatókönyvnek nevezi, ami a kultúrával és annak közvetítő intézményeivel történhet. Hozzátette, hogy szerinte sokan a pániktól vezérelve zárnak be, holott még számla sem érkezett a hidegebb hónapokról, ráadásul a tél enyhe is lehet, emiatt úgy gondolja, sokan túl gyorsan húzták be a vészféket.
Attól tartok, hogy mi magyarok rettenetesen pánikolós emberek vagyunk, és az elmúlt évek politikája erre sajnos rásegít, mert hol népcsoportoktól félünk, hol bizonyos eszméktől, most jelenleg a számláktól félünk, és a rezsiszót már úgy használjuk, mint valami szitokszót.
Az ember fejvesztve nekiáll úgy takarékoskodni, hogy nem látja: azzal a pár forinttal, amit megspórol, mekkora károkat okoz a következő években. A vezető feladata azt, hogy ezt hosszú távon mérlegelje.”
Márpedig Dombóvári szerint a vezetőknek az ilyen nehéz időkben is kutyakötelességük a művelődési házak lényegét szem előtt tartani: programokat szervezzenek, hogy mindenki a legkisebbektől a legidősebbekig azt érezze, fontos. A tehetetlenségükben bezáró művelődési házakat látva gondolta úgy, hogy segítő kezet nyújt nekik, és befogad produkciókat.
Mi egy reális, nagyon kicsi bérleti díjért be tudunk engedni olyan produkciókat, amik beférnek a keretbe. Van kistermünk, nagytermünk, klubunk, szabadtér is van. Nem estünk egyből kétségbe, hanem megvizsgáltuk a lehetőségeket, hogyan lehetne esetleg másokon segíteni. Nyilvánvalóan Szombathelyről nem fognak idáig eljönni. Lehet, hogy sok embernek ilyen formában még érdekesebb lesz, hogy ezáltal kilép a komfortzónájából. Nekünk van helyünk, nekik van produkciójuk. Most ott tartunk, hogy ezeket próbáljuk összefésülni.
A felhívást olvasva sokan először nem értették, hogyan kínálhat valaki ilyen megoldást a bezárási hullám közepén – volt, aki azt hitte, csupán lájkvadászatról van szó az országos hírű humoristától. Ám Dombóvári valóban segíteni akar a bajba jutott produkcióknak, és már több megkeresést is kapott.
A két pozitív példa ellenére Bordás István arra intett, óvakodjunk a túlzott optimizmustól, hiszen minden nyitva maradó művelődési házra sokkal több bezárni kényszerülő jut. Ráadásul a bezárások megpecsételhetik az intézmények sorsát, vagy éppen megerősíthetik a közösség összefogását.
Ha jó állapotban vannak ezek a közösségek, összetartóak az emberek, ha összezárnak, akkor túlélik. Ha egyébként is rossz állapotban van, mint mondjuk a nehéz anyagi helyzetű falvakban, ott most még rosszabb lesz, ha egyáltalán volt eddig művház. Rengeteg múlik egyébként a kistelepülések vezetőin is, hogy mennyire hajlandók és tudnak ezzel az üggyel foglalkozni, mennyire képesek az embereket összefogni. Nagyon sok jó példát láttam erre, legutóbb például a Kultúrházak éjjel-nappal akció keretein belül látogattam el néhány helyre. Azt gondolná az ember, hogy egy legfeljebb párezer főt számláló faluban a világ végén nincsen semmi, ehhez képest sokszor pezsgő kulturális élet van
– véli Bordás.
Az elnök szerint azt, hogy pontosan merre is lavíroz majd a rezsiválság közepén a közművelődés, leghamarabb a jövő tavasszal láthatjuk meg. Hozzáteszi, hogy a karácsonyi vásárok lemondása előtt értetlenül áll, hiszen egyrészt ott a fűtésre nem kell költeni, másrészt rendkívül fontos közösségépítő szerepük van. Sőt, tapasztalatai szerint a települések közművelődési vagy kulturális életének az újjáélesztésekor nagyon gyakran a karácsonyi vásár játssza a legnagyobb szerepet, mert megmozdít az emberekben valamit.
Az elnök szerint a lelkesedés és a közösség erején túl
a közművelődés alapvetően az önkormányzatok hozzáállásán múlik. Az állam ad ugyan pénzt, de viszonylag keveset. Ha viszont a helyi önkormányzat azt látja, szükség van rá, hogy jót tesz az embereknek, és jót is akar nekik, ha nem csak túlélni próbál, akkor most is meg fogják találni a módját annak, hogy ne sorvadjon el a kulturális élet. Egy kistelepülés sokkal jobban ki van szolgáltatva az anyagiaknak, míg egy nagyobb településen mindenki tudja, hogy úgyis arra van pénz, amire akarják, hogy legyen. És ha egy önkormányzat úgy áll hozzá a dologhoz, hogy erre szán pénzt, mert látja, milyen fontos a közösségnek, akkor azt meg is fogja oldani.
Pontosítás: cikkünk megjelenését követően Molnár Lajos Milán, a szolnoki Aba-Novák Agóra Kulturális Központ ügyvezető igazgatója megkereste lapunkat, és elmondta: intézményük azon kevesek közé tartozik, amely közel változatlan feltételek közt működhet. A művelődési ház két épületéből a régebbi valóban zárva tart, csak olyan rendezvények esetében nyitnak ki, amelyek a megemelkedett közüzemi díjakat képesek finanszírozni. A 2014-ben átadott Agóra épületrész azonban rendes, szokásos nyitva tartással várja a Szolnokról és környékéről érkező látogatókat.
