Nagyinterjút adott a Magyar Narancsnak Cserhalmi György: a 74 éves színészt az idén három díjjal is kitüntették, noha egészségi állapota miatt már öt éve nem állhatott színpadon:
Én most nem vagyok színész. Lábadozó ember vagyok. De lehet, egyszer megint színész leszek, majd a sorsom eldönti
– mondta a gerinc- és térdproblémák miatt többször is műtött színész, aki jelenleg az évtizedek óta vezetett naplóit és a jegyzeteit rendszerezi a lányának.
Cserhalmi visszaemlékezik az interjúban a pályája szocializmusbeli szakaszára, beszél a rá nagy hatást gyakorló színészekről, de természetesen szóba kerül a jelenlegi közélet is:
Ez egy zabigyerek-kor: ez a korszak olyan, mintha a harmincas évek frigyre lépne a hatvanas évekkel. (…) A fiataloknak el kell gondolkodniuk azon, hogy engednek-e majd még egyszer maguk köré egy ilyen világot kiépülni.
– mondta a fiatal színészek történelmi lehetőségeiről, kiemelve azt is, hogy még mindig évi négymillió színházjegyet adnak el Magyarországon, ezért még nem látja olyan sötéten a helyzetet:
Erős az igény még mindig a szabad színházra. És amelyik színház nem szabad, azt elkerülik, elutasítják.
Cserhalminak a teljes magyar közéletről megvan a véleménye:
A lényeg abban van szerintem, hogy itt mindenki korrupt. Az ellenzék is
– mondta, de úgy érzi, a színházi szakmát nem tudta egyelőre megtörni a politika:
Hogy néhány szellemi bugris most tombol, attól a szakma még nem fogja összeszarni magát. Ami pillanatnyilag van, az valóban gyalázat. Nem tudjuk, mi a jó színház, de sokan törekszünk rá
– mondta az interjúban Cserhalmi György.
