Örökség, pótléktörekvések
A Trónok harca 2011-ben, amikor megérkezett, messze nem ígérkezett olyan tuti üzletnek. Pár keményvonalas fantasyrajongón túl elég kevesen voltak azok, akiket izgalomba hozott egy középkori hangulatú lovagi mese trónviszállyal, mágiával és sárkányokkal. Ám a Trónok harca – többek között épp a rajongói kemény magnak köszönhetően – az HBO reményteljes új próbálkozásából olyan hirtelen lett a kor első számú sikersorozata, hogy az alighanem még a csatornát is meglepte, noha korábban is jegyeztek már korszakalkotó címeket. De azért nem ekkorákat: a Trónok harca minden idők legtöbb Emmy-díját nyert drámasorozata, amely mozis blockbusterek szintjére emelte a sorozatot övező rajongást, ami nyilván a nézettségi számokban is visszaköszönt, felforgatta a turizmust, a televíziós szcénát pedig egyszer s mindenkorra átalakította – aki a sorozat társadalmi, gazdasági, kulturális és lélektani hatásairól még bővebben olvasna, az ebben és ebben a cikkben teheti meg.
A Trónok harcával kapcsolatos szuperlatívuszok annak fényében még érdekesebbek, hogy a sorozat vége közmondásosan összecsapottra, sokak szerint egyenesen pocsékra sikerült. Ugyan a finálé utáni cikkünkben amellett érveltem, hogy ami a nyolc helyett tíz évadért kampányoló szerző víziójával sem vágott egybe. Évek karakterépítését rombolták le előkészítetlen, hirtelen váltásokban, hosszan felvezetett, fontosnak beállított történetszálak nem kaptak soha megfelelő elvarrást, mindezt pedig annyi gyártási baki cifrázta elviteles kávéspohártól vizespalackig, hogy azon nehéz volt nem röhögni. Ugyanakkor az elrontott lezárás sem tudta érdemben rontani a sorozat hosszú távú megítélését, ma pedig gyakorlatilag borítékolható, hogy még akik mélységesen csalódtak a Trónok harca vége miatt, azok is adnak majd egy esélyt az augusztusban érkező előzménysorozatnak.
A Sárkányok háza az idei év egyik legjobban várt kisképernyős premierje – éspedig azért, mert ez az egyetlen, ami nemcsak a számos pótlékpróbálkozások egyike, amelyek megpróbálták lemásolni a Trónok harca sikerét és/vagy pótolni az űrt, amit az hagyott. A Trónok harca még javában futott, amikor már mindenki szexi középkori fantasyeposz-sorozatot akart csinálni, és ez a trend nem hagyott alább érdemben azóta sem. A brit The Last Kingdom 2015-ben, a Trónok harca sikerének csúcsán indult, inkább a szexi középkori vonalat hozva, elhagyva a fantasyt, és komoly sikereket ért el. A Vikingek hasonlóan sikeres lett az erőszak-mutatók feltekerésével, a Britannia a misztikumra feküdt rá, ám kevésbé lett maradandó, az Outlanderrel is sokan próbálták hiányérzetüket pótolni, a legkomolyabb sikert pedig a Vaják érte el ezen a vonalon – hát persze, hiszen az alapanyag-szinten is a Trónok harcához közelítő színvonalú és sikerű, plusz a Netflix is ügyes a saját tartalmai hype-olásában.
Az öt pitch csatája
Nyilván nem csak a konkurensek, hanem az HBO is pontosan tudta, hogy ezt az aranytojást tojó tyúkot rá kell venni a tovább tojásra. 2016 júliusában, amikor bejelentették, hogy a Trónok harca a nyolcadik évaddal – ameddig, ugye, ekkor még három év volt hátra – véget ér majd, a csatorna tartalomigazgatója, Casey Bloys egyik első számú feladatává vált, hogy megtalálja, George R. R. Martin kiterjedt világának melyik sarkába induljon tovább az HBO. Ám hiába kezdték el idejében, az új projekt megtalálása majdnem akkora küzdelem volt, mint egy westerosi trónöröklés.
A cég lelkesedését szépen illusztrálja, hogy úgy féltucatnyi ötlettel zsonglőrködtek egy ideig, mi több, ezek közül néhányra el is tapsoltak annyi pénzt, amennyiből a teljes magyar filmszakma elműködgetne pár évig. Szokatlan volt ez a pénzével általában óvatosan bánó vállalattól – de érthető: az HBO nem egy univerzumépítésben járatos tartalomgyártó. A Trónok harca volt az első, amivel valami ilyesmire, egy világ kiterjesztésére készültek, és mivel nem engedhették meg maguknak, hogy leverjék a saját maguk által magasra tett lécet, így láthatólag úgy döntöttek: a keresés során nem tesznek fel mindent egy lapra, inkább egyszerre több vasat tartanak a tűzben.
A Trónok harcától Sárkányok házáig vezető időszak kacskaringós útja és elköltött dollár tízmilliói gyakorlatilag egyetlen okra vezethetők vissza: az HBO-nak túl sokáig tartott, hogy rájöjjön, érdemes lenne adni annak az embernek a szavára, aki ezt a világot megalkotta – George R. R. Martinéra. Ő ugyanis már a folyamat elején felajánlott két ötletet, és ezek közül az egyik éppen az volt, amiből végül a hamarosan érkező Sárkányok háza kinőtte magát. Az akkor még Sárkányok tánca címen emlegetett ötlet – ami nem összetévesztendő A tűz és jég dala-sorozat ötödik kötetével, amelynek ugyanez a címe – polgárháborúval, ármánnyal és csupa olyasmivel operál, amitől a Trónok harcát szerették a rajongók. Az HBO viszont, bár szerette az ötletet, meg akart hallgatni még néhányat. Martin másik ötletét, a könnyedebb hangvételű Dunk és Egg novellákat pedig passzolták – hogy aztán pár évvel később végül arra is igent mondjanak…
Martin két ajánlata mellett az HBO előásott még több mint egy tucatnyi ötletet a szerző munkásságából. Ezek közül végül kiválasztottak ötöt, ami a forgatókönyv-fejlesztés fázisába léphetett. A Sárkányok háza fejlesztését kétrészes cikksorozatban részletesen elmesélő Hollywood Reporter kiderítette azt is, hogy mik voltak ezek az ötletek: Az öt projektötlet közül végül ez utóbbi került ki győztesen – az HBO úgy döntött, a Vérholdon tovább dolgozik, sőt, elkészít hozzá egy pilotepizódot is. Erről a projektről már a széles közönség is értesült, ugyanis erről az HBO már némi sajtókommunikációt is kezdeményezett: ez volt a Naomi Watts szereplésével készült anyag, amit, mint azóta már tudjuk, az HBO végül elkaszált.
Ennek elsődleges oka az volt, hogy az HBO túl nagy fába vágta a fejszéjét: az időszakról, amelyben a történet játszódott volna, Martin szövegeiben annyira kevés említés volt, hogy szinte támpontok nélkül, csaknem a nulláról kellett felépíteni a történetet. Martin is be volt vonva ebbe a projektbe, ám ő maga is túl nagy falatnak érezte a Vérholdat. Hiába jelezte azonban aggodalmait az HBO felé, a cég kockáztatott – alsó hangon harminc millió dollárt. Ennyibe került ugyanis az a pilotepizód, amit a Vérholdhoz végül elkészítettek, teljes szereplőválogatást tartva, színészeket, köztük az emlegetett Naomi Wattsot szerződtetve, komoly díszletet építve, és a többi. Ám a végeredményt nemhogy a nagyközönség, még maga George R. R. Martin sem láthatta. Pedig a THR cikkében nyilatkozó bennfentesek szerint nem volt vele semmi nagy baj, tisztességesen meg volt csinálva, és egészen remekül nézett ki. De nem hozta azt az erőt, amit annak idején a Trónok harca adott, így az HBO benyelte a harmincmilliós bukást, mert úgy sejtette, ezzel elkerül egy ennél jóval nagyobb összegű kudarcot.
A Sárkányok háza
A nyilvánosság elé mindez persze ügyes PR-húzással már úgy került, hogy a Vérhold ugyan nem készül el, folyamatban van ugyanakkor egy teljesen másik Trónok harca-előzménysztori, mindenki nyugodjon le. Ekkor 2019 őszén jártunk, azaz már lement a Trónok harca záróévada, annak minden kellemetlen bakijával, és általában vett összecsapottságával. Eddigre Martin befolyása az HBO-nál már évek óta erősödött, a Vérhold-projekt kaszálása és az utolsó Trónok harca-évad körüli botrányok erre csak rátettek egy lapáttal, és mire a nyilvánosságnak bejelentették a Sárkányok tánca-projekt készültét – amit addigra már a mostani címen, Sárkányok házaként emlegettek –, Martin valójában már jó egy éve dolgozott a forgatókönyvön. Sőt, nem is egyedül tette ezt: Ryan Condal volt az első számú alkotótársa, egy igazi keményvonalas Martin-rajongó. Condal még évekkel korábban összebarátkozott az íróval, aki így egyből hozzá irányította az HBO-t, amikor a Sárkányok háza fejlesztése elindult, és rajongóból rövid úton a Trónok harca-előzménysorozat showrunner-forgatókönyvírójává lett.
Szemben a Vérhold-projekt íróival, neki már volt alapanyaga: Martin a 2018-as Tűz és vér című kötetében alaposan körüljárta a korszakot és a történetet. Condal mellé hamarosan megnyertek a projektnek egy igazi Trónok harca-profit, Miguel Sapochnikot, aki a Trónok harca több kiemelten emlékezetes és szakmailag brutálisan nehéz epizódját is rendezte. Sapochnik korábban azt mondta, soha többé nem akar a Trónok harcához kapcsolódó címen dolgozni, ám végül, mivel Condal a jóbarátja volt, mégis elvállalta, rövidesen pedig ő és Condal szoros együttműködésben döntött minden, a sztori fejlesztését érintő kérdésben. Ilyen kérdés pedig volt bőven, ugyanis az HBO, látva, hogy itt az erős alkotócsapat mellett Martin lelkesedése és hite is a projekttel van, nem hezitált, egyetlen pilotepizód helyett egyből berendelt egy teljes évadot. Naná: a streaming háború fokozódásával eléggé szorította a céget az idő, kellett a cégnek az a húzóerő, amit a Trónok harca-előzménysorozat jelentett ebben a versenyben.
Mit tudunk a sorozatról most? Egyrészt azt, hogy leforgott: spanyol, portugál és észak-ír helyszíneken, valamint hatalmas épített díszletben, amelynek része egy, a Disney+ sorozatainak forgatásánál is alkalmazott videós LED-fal is, melynek köszönhetően a szokásos unalmas zöld vásznak helyett a színészek azt láthatták forgatás közben, amit a karakterük láthatott az adott jelenetben. De része a díszletnek egy kétezer négyzetméteres trónterem is a Vastrónnal, amely a Trónok harcában látottnál jobban hasonlít arra, amilyennek a könyvekben leírták a kardokból kovácsolt trónszéket. De nemcsak ez más a Trónok harcából ismert terekben: a Targaryen-kor egyéb nyomait is viseli a díszlet, így például az, hogy ebben a korban még nem haltak ki a sárkányok – a sorozatban közel húsz különböző sárkány szerepel majd –, kihatott a díszletre, hiszen a sárkánytartással teljes infrastruktúra járt együtt, amiből már a napokban kiadott előzetes is felvillant egyet s mást.
A sztori az alkotók szerint valamivel intimebb, mégis nagyobb ívű annál, amit a Trónok harcában láttunk: intimebb, mert egyetlen családról szól, azok zavaros és időnként vérfertőző viszonyairól, ármányairól és az ebből fakadó politikai-katonai konfliktusokról, ugyanakkor nagyobb ívű, mert a Targaryenek történetét évtizedeken át követi. A történet elején például a főszereplők közül többen még kamaszok, majd egy ponton ugrunk előre tíz évet, majd később ismét tízet – ahhoz hasonlóan, ahogy A korona meséli el a brit királyi család hosszú történetét. Így a sorozat egyes főszereplőihez több színészgárdát is ki kellett választani, hogy minden korosztályból legyen az adott szereplőnek verziója – a sokszor kínosan sikerülő digitális vagy maszkos színészöregítés-fiatalítás helyett.
A Sárkányok háza négy főszereplővel operál: Viserys király és testvére, Daemon, Viserys lánya, Rhaenyra és az ő legjobb barátnője, Alicent a főszereplők. Alicent – akit egy Cerseihez hasonló, ám némiképp szimpatikusabb karakterként írnak le – hamarosan hozzámegy a királyhoz, amivel nemcsak királynővé, de legjobb barátnője apjának feleségévé is válik – ez a zűrzavaros felütés talán érzékelteti azt az ármánymaratont, amivel a Sárkányok háza borzolja majd a kedélyeket. Később aztán, amint az a nemrég kiadott első előzetesből is kiderül, a trón örökösének személye körül viták kezdődnek, amiből véres polgárháború kerekedik – többek között a női lét társadalmi korlátait elfogadni nem akaró Rhaenyra is trónkövetelő lesz. Mivel ők fiatalabbak a történet kezdetén, ezért a két női főszereplő az, akiknek van több korosztályos verziója is, a tini Alicentet Emily Carey, Rhaenyrát Milly Alcock, tíz évvel későbbi verziójukat Olivia Cooke és Emma D’Arcy alakítja. A két férfi főszereplő már a történet elején is felnőtt, így őket végig ugyanaz a két színész játssza: Paddy Considine lesz Viserys, Matt Smith pedig Daemon Targaryen. Bár mindannyian eredményes színészek, a nevük még messze nem forog annyira közszájon, mint a Trónok harcás kollégáiké – ez azonban már csak pár hétig marad így, ezt borítékolhatjuk.
Ami még tudható a Sárkányok házáról, hogy meglehetősen más nőképpel dolgozik majd, mint a Trónok harca, egyrészt azért, mert elég sok kritika érte a Trónok harcát a nők elleni erőszakot sokszor szinte dicsőítő ábrázolásmódja miatt, másrészt pedig a történet jellegéből is másmilyen nőkép adódik. Az alkotók ugyanis elmondásuk szerint menet közben jöttek rá, hogy Fontos szerepet kap ezen kívül a sorozatban a gyerekszülés és annak veszélyei, kevesebb lesz viszont a képernyőn látható szex mennyisége – a Targaryenek nem akkora kujonok, mint mondjuk a Lannisterek, ám a szexuális erőszak mint a középkori nők életének része ezzel együtt is visszatérő téma lesz a sorozatban.
És ha már progresszivitás: ahogy az várható volt, a Sárkányok háza sokszínűbb szereposztást is ígér bőrszínek tekintetében is – amivel egyébként meggyűlt az alkotók baja, mert egyfelől nyomasztja őket az inkluzivitás felé mozduló közbeszéd, másfelől viszont a Trónok harca-rajongók között sem kell nagyon keresni a rasszizmust. De ha megemlítjük, hogy a Rhaenyrát alakító Emma D’Arcy nonbináris, akkor sejthetjük, hogy ez a sokszínűség nemcsak az etnikumra, hanem a nemi identitásra és szexuális orientációra is kiterjed, és azt is szem előtt tartották, hogy a tíz epizódból négyet női rendezőre bízzanak.
A Sárkányok háza augusztus 21-én debütál az HBO Maxon. George R. R. Martin már most imádja, és zsigeri, sötét shakespeare-i tragédiaként írja le a sorozatot, amelyben minden karakternek van sötét oldala. A tét, épp a Trónok harca mindent megdöntős sikere miatt, igen nagy, ám Martinnak azért mégsem akkora, ő ugyanis még tavaly egy legalább öt évre szóló, vaskos szerződést írt alá az HBO-val, melynek részeként még jó néhány művét mozgóképre adaptálja a csatorna, éspedig a szerző szoros bevonásával. Az HBO azt is nyilvánvalóvá tette, hogy szeretnének minél előbb zöld lámpát adni a Sárkányok háza második évadának is – ha nem bukik óriásit a sorozat, akkor a folytatása gyakorlatilag tényként kezelhető. Emellett még négy élőszereplős, valamint legalább három animációs Trónok harca-testvérsorozat fejlesztése folyik. Nagyon úgy tűnik, hogy a következő pár év kisképernyős termését a Trónok harca univerzuma ugyanolyan erősen befolyásolja majd, ahogyan azt a Marvel filmjei tették a mozikkal.
