Szász János már korábban eldöntötte, az SZFE ügye és a bangladesi sziámi ikerpárt szétválasztó orvoscsoportról készített filmje körüli botrány miatt külföldre költözik családjával. A rendező a Blikknek most azt mondja, idehaza egy évig nem volt munkája, januártól Svédországban él, a Királyi Színházban rendezi Gorkij Éjjeli menedékhely című darabját, amely színházi demonstráció is
a gyalázat ellen, ami ma Ukrajnában történik. De az ellen is, amit ma Magyarországon a kultúrával művelnek. Gorkij története a lecsúszottakról egy lerombolt, lebombázott színházban játszódik.
Március 17-én volt a bemutató. Stockholmban otthon érzi magát, ezt a rendezést tartja élete legnagyobb kihívásának. A felkérés is megerősítette abban, hogy külföldön még szükség van rá.
Szász János a hazai állapotokról azt mondja, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet lerohanták, lerombolták, olyanok orozták el az egyetem irányítását, akik alig, vagy sosem tanítottak, „többségük hataloméhes, dilettáns”.
A családja nem követte Svédországba, Amerikában kezdik együtt az új életet, ott több munkára is hívták. Miután nyolc évig tanított a Harvard Egyetemen, sok ismerőse, barátja lett ott. Oda megy, ahová hívják, mert el kell tartania a családját. A váltás nehéz lesz, sok lemondással jár.
A költözés másik okáról, a filmje miatti házkutatásról azt mondja, a napnál világosabb, ki állt emögött. Ő Csókay Andrást tartja az ikrek igazi megmentőjének, az ő barátságát sosem engedi el, de maga az ügy immár undorítja. A történteket ő és családja is traumaként élte meg, soha nem felejti el, bocsátja meg.
Ennek a történetnek egykor az ország büszkeség-polcán lett volna méltó helye fényárban, de az önzés, az emberi gyarlóság a kamra legsötétebb polcára gyömöszölte.
Most már számára csak annyi fontos belőle, hogy a bangladesi kicsik jól legyenek.
