Az 1852-ben, alig nyolcévesen Békéscsabán élő nagybátyjához érkezett, majd rövidesen asztalosinassá vált Munkácsy Mihály életének mindössze nyolc évét töltötte a Viharsarok szívében, a város azonban egy egész negyeddel tiszteleg előtte.
A terület szívében álló, az elmúlt években felújításon átesett múzeumépület körül a közelmúltban egymást követték a változások, aminek részeként a város úgy döntött, hogy 48 millió forintot szán a festő alakját, illetve néhány munkáját idéző szobrok felállítására.
Munkácsy bronzba öntött, életnagyságúnál jóval nagyobb – két és fél méteres alakja – végül 2021 novemberében,
jelent meg a múzeum lépcsőjén.
A Pancho Arénába az Aranycsapat tagjainak büsztjét, illetve Makovecz Imre mellszobrát is megformázó, Békéscsabának korábban Kacsacsaládot adó Boros Péter – akinek ars poeticája szerint „Nem a stílus a cél, hanem a mondanivaló” – hétmillió forintból valóra vált óriása mellett a korábbi hírek szerint a városvezetés négy másik alkotást is a negyedbe helyezne, ezek közül háromnak az elkészítésére a 2018-as nyílt pályázat sikertelensége miatt azonban meghívásos úton, valódi versenyhelyzet teremtése nélkül találtak szobrászokat. Ennek eredményeként az idei évben
- Miklya Gábor tízmillióból születő, egész alakos Ásító inasa,
- Prisztavok Tibor szintén tízmillió forintba kerülő Rőzsehordó nője,
- illetve a Délután a parkban ismeretlen összegből, eddig nem megnevezett szobrász által mintázott napernyős nőalakja
jelenik meg Békéscsabán, az újonnan épülő Bábszínház elé szánt ötödik alkotásról egyelőre azonban semmit sem tudni. A tizenöt millió forintos keret kitöltésére a több pályázaton keresztül is keresett szobrászok három festmény alakjai közül választhattak – ezek a Köpülő asszony, a Két család a szalonban, illetve az Eltévedt gyermek – a beküldött vázlatokat azonban az azok felett ítélő bizottság nem tartotta elég jónak, így kérdés, hogy mikor, milyen arccal, és kinek a munkájaként születik meg a projekt várhatóan legdrágább eleme.
A nemzeti ünnepről néhány nappal lecsúszva a három, idénre várt mű egyike a helyére is került: a Békéscsabáról indult, tavaly óta Szegeden élő Prisztavok Tibor első egész alakos szobrát, a Rőzsehordó nőt március 23-án avatták fel az Aradi vértanúk ligetében:
A térség országgyűlési képviselője, a fideszes Herczeg Tamás szerint a szobroknak köszönhetően Békéscsaba belvárosa
egy szép, és turisták szempontjából is vonzó helyszín lett,
ez az állítás a műveket látva azonban egyáltalán nem áll meg,
illetve a VPI Betonmanufaktúra minimalista betonpadjára, az elmúlt években az ország számos pontján feltűnt Linerre ültetett,
Békéscsaba kultúráért felelős alpolgármestere, Varga Tamás a Behir tudósítása szerint az átadón arról is beszélt, hogy
a szobor kompozíciója adja azt a lehetőséget, hogy leüljön mellé a látogató, és akár fotót is készítsen vele. Innentől válik aktívvá a szobor, hiszen ha a róla készült fotó felkerül a világhálóra, akkor bárhol a világon láthatják majd, hogy itt van egy ilyen alkotás,
elfeledkezve arról az apróságról, hogy a szobrok nem csak úgy válhatnak láthatóvá az interneten, vagy akár a papíralapú magazinokban, ha valaki közös fotót készít velük.
A budapesti Sisihez hasonló szobrászati minőségben született Rőzsehordó nőnek mindemellett az elmúlt években sajnálatos módon valóban tényezővé vált szelfifaktora is kérdéses, hiszen verőfényes napsütésben szinte lehetetlen feladatnak tűnik a közös fotó (az átadáson készült fotók legalábbis erre utalnak), a mű relatív elnagyoltsága miatt pedig sokan szerencsésebb fényviszonyok közt sem éreznek majd késztetést ugyanerre – ellentétben például a pesti belváros egy hamis legendát tovább éltető, sőt, felerősítő Krúdy-szobrával.
A szobrászművész az avatáson arról beszélt, hogy köztéri munkát készíteni nagy felelősség, hiszen a tartós anyagok miatt az alkotó az örökkévalóságnak dolgozik.
Mindig bízunk abban, azért is dolgozunk ilyen anyagokkal, hogy ez talán túlél nemcsak minket, de akár több száz éven keresztül is elmondja, hogy mi erről az adott korról mit gondoltunk
– fűzte tovább a kétségkívül nemes gondolatot, ez azonban nem jelenti azt, hogy maradéktalanul biztonságban is érzi a munkáját.
Prisztavok a leleplezést megelőző miniinterjúban ugyanis így fogalmazott:
Noha vannak térfigyelő kamerák, attól függetlenül mondtam is az öntőnek, hogy nehogy megsemmisítse a rőzse formázóit, mert szinte biztos vagyok benne, hogy valakinek megtetszhet. Hiszen drága a bronz.
