A PartizánPop vendége volt Szirmai Gergely videóblogger és filmkritikus, akinek 2011-ben indított Hollywood Hírügynökség című YouTube-csatornája a platform egyik legnépszerűbb magyar nyelvű oldala, már több mint 400 ezren követik.
Gulyás Márton kérdésére Szirmai felidézte, hogy mozgóképes ősélményei a Tom és Jerry-rajzfilmek, majd a Batman animált széria volt, amit „fenomenális művészeti teljesítmény”-nek tartott. Szóba került, hogy az általános iskolában többször volt bullying áldozata, és hogy ezek az élmények nem lehetnek-e összefüggésben azzal, hogy rákattant a videójátékokra.
Nem menekültem a játékokba. Mindig azért voltak barátaim. Pár sráccal sikerült összebarátkoznom, annak ellenére, hogy az egyik tanárom egyszer összeíratott az osztállyal egy népszerűségi listát, hogy ki a legnépszerűbb és ki a legkevésbé népszerű. (…) Sokkoló volt. Mai napig nem értem, hogy erre miért volt szükség, de én az alsó háromban végeztem
– mondta Szirmai, aki szerint az viszont az kétségtelen, hogy a játékok segítettek neki abban, hogy kompetensnek és erősnek érezze magát. Akkoriban dobálták a számítógépes játékokat, hogy agresszivitást okoznak, de neki ez abszolút az ellentettje volt. „Egy pályát befejezni egy gyereknek, aki nem érzi önbizalommal teli magát, az egy fantasztikus, felemelő érzés. Ilyen téren szerintem abszolút volt terápiás haszna a játszásnak.” A beszélgetés egy későbbi pontján azt is elmeséli, hogy került a húszas évei végén annyira padlóra, hogy népszerű műsorát sem volt képes csinálni, és hosszú ideig még az ágyból is alig tudott kikelni.
Nagyon mély letargiában voltam, amikor elvesztettem a képességemet a produktív munkára. (…) Akkoriban volt egy olyan időszak, amikor képtelen voltam annyi boldogságot összekaparni magamban, amit ki tudok adni kamerán keresztül.
Gulyás kérdésére, hogy válhatna ezekben a témákban a generációja hangjává is, azt feleli, hogy ha erre nagy igény mutatkozik, nem áll ellent, de magától nem lépne erre az útra. Mint mondja, örömmel segítek bárkinek, aki ír, lebeszélt már nem egy gyereket a kötélről. „Nagyon fontos üzenetnek tartom, hogyha valami baj van, menj el terápiába, és oldd meg, mert nemcsak magadnak okozol hosszú távú fájdalmat, hanem másoknak is, azoknak, akik számítanak rád. Ezt fontos üzenetnek tartom, de én maradok a filmeknél és az utazásnál.”
Szóba kerül az is, hogy régóta vissza-visszatérő elvárás Szirmaival szemben, hogy legyen közéletileg élesebb, foglaljon állást.
Bevallom őszintén, nem attól félek, hogy emberek megtudják, hogy mit gondolok politikai kérdésekről, hanem attól tartok – szerintem jogosan –, hogy ez elvonja a figyelmet a munkám értelméről. Elvisz egy olyan irányba, amibe nem szeretnék elmenni. Ezért olyan helyzetekben foglaltam csak állást, hogy annyira belőlem jönnek, hogy nem tudják elvonni a figyelmet, vagy valami, ami felháborít
– érvelt Szirmai, hozzátéve, hogy ő úgy érzi, a népe inkább pihenni jön hozzá a politikától, nem azért, hogy még többet kapjon belőle. Mesél SZFE-s élményeiről, és beszél arról is, miért nem állt ki a freeSZFE mellett, amikor az egyetemet bedarálták:
Nem álltam ki a FreeSZFE mellett, ugyanis egy önző és sérült ember vagyok és voltam. Bizonyos dolgok nagyon tudnak fájni, és sokáig tudok haragot tartani. Ez egy nagyon rossz tulajdonság és rengeteg problémát okoz nekem. De az SZFE-vel rosszul váltunk el és a freeSZFE rettentő hamar politizálódott, még mielőtt beugorhattam volna.
A beszélgetésben emellett szó esik apjával való nehéz kapcsolatáról, a YouTube legsötétebb korszakáról, amerikai tapasztalatairól, progresszív nevelkedéséről, és arról is, miért nem volt meg benne a vágy arra, hogy játékfilmet rendezzen. Az egy órás, vágott műsort itt lehet megnézni:
