Nehéz a kokain által tönkretett életekre gondolni Miami kokain-istenségeinek felhőtlen életét látva – elvégre a Robin Hood hatásmechanizmusa nemcsak a gazdagoktól elvett vagyon szegényeknek adásakor működik, hanem akkor is, ha a nehezen élő tömeg azt látja: valakinek közülük bejött az élet. Ez viszi sikerre a tehetségkutató műsorokban a tehetséges szegénylegényt-árvalányt, meg a mi-kutyánk-kölyke valóságshowhősöket, és ez emeli népmesei hőssé oly sokszor a köztörvényes bűnözőket is – például azt a két férfit, Salvador „Sal” Maglutát és Augusto „Willy” Falcont, akik a ’80-as években rövid időn belül névtelen csórókból Miami kokainkirályaivá váltak. Róluk mesél a Netflix ügyeletes true crime sorozata, a Kokaincowboyok: Miami királyai.
Magluta és Falcon története tényleg sok mindenben úgy indult, mint egy tehetségkutató versenyzőjének bemutatkozó anyaga: nem túlságosan eleresztett család, kubai gyökerek, nem túl sok kedv ahhoz, hogy szüleik sorsát – kemény munkával nem sokra jutni – megismételjék. Iskolából kihullva, különösebb jövőkép nélkül állt a két fiatal férfi, viszont ott voltak egymásnak ők ketten, mint legjobb barátok. És így, kéz a kézben lettek szerencsevadász senkikből eleinte piti marihuánadílerek, majd lassan, de biztosan a miami drogszcéna abszolút urai is. De annyira abszolút urai, hogy még akkor is közel lehetetlen volt őket kézre keríteni, amikor már tonnányi bizonyíték támasztotta alá évek óta nyilvánvaló bűnösségüket.
Ugyan a szokásos true crime mechanizmusok mind képbe kerülnek, a Kokaincowboyokat mégis elsősorban ez működteti: annak részletes és beható felfejtése, hogy a nagypályás bűnözők hogyan tudják elkerülni a felelősségre vonást. Mert bár hajlamosak vagyunk elhinni a szállóigévé vált filmes mondatot, miszerint a nagy hatalommal nagy felelősség is jár, a cinikus valóság túl gyakran utal ennek ellenkezőjére, jelesül, hogy akinek nagy hatalma van, annak nagy a lehetősége arra is, hogy ezzel a hatalommal visszaéljen, sőt arra is, hogy aztán ezen visszaélést megússza évtizedekig, vagy akár élete végéig – lásd Weinstein, Epstein, Trump, vagy magyar megfelelőik. A Kokaincowboyok pedig végre megfelelő mélységben megmutatja, hogy mit is jelent mindez a valóságban.
Persze a rendezőnek volt ideje a dolgok mélyére ásni: Billy Corben valójában nem ezzel a hatrészes minisorozattal kezdte Miami drogszcénájának feltárását. Corben ugyanis több mint tizenöt évvel ezelőtt jött ki az azonos című egészestés dokumentumfilmjével, mely akkora kultfilm lett 2006-os megjelenése után, hogy utána jó ideig az összes hasonló, drogtémában készült doku annak sikerét próbálta megismételni, sőt két folytatást is kapott, 2008-ban és 2014-ben. Ám még így, három filmmel sem sikerült elmondani mindent, sőt a mostani hatrészes minisorozat sem feltétlenül jelenti, hogy teljes a kép.
Pedig a sorozat iszonyú összetett – naná, hiszen egy ennyire hatékony és eredményes bűnszervezet meglehetősen átgondolt, sokszereplős működést feltételez, és a feltárás, leleplezés és igazságszolgáltatás is tovább gazdagítja a képet. És akkor még ott van az is, hogy közben mekkora szakadék tátongott a két férfi megítélése között attól függően, hogy kit kérdezett az ember, valakit a hivatalos körökből, vagy valakit a közemberek közül. Mert Magluta és Falcon, miközben a hatóságok szemében a legkeresettebb rosszfiúk voltak, a lakosság körében végig megmaradtak afféle szeretni való zsiványoknak, akik nem átallottak sportsikereikkel dicsekedni a nyilvánosság előtt, miközben a körzet összes bűnüldöző szerve őket akarta kézre keríteni. Ez a tökösség, az érinthetetlenség illúziója – ami jó sokáig egyáltalán nem illúzió volt, hanem nagyon is konkrét valóság –, pedig rajongás tárgyává tette őket.
A Kokaincowboyok formailag meglehetősen klasszikus stílust követ, sok a beszélő fej – volt barátnőktől szakértőkön és a leleplezésben résztvevőkön át volt „kollégákig”, azaz például nemrég szabadult drogdílerekig –, valamennyi archív anyaggal összekötve, de a mostanában oly megszokott dramatizált vagy animált összekötő részek nélkül. Rizikós vállalás ennyire puritán formát választani a mai true crime- és dokureneszánszban, de Corbennek jó arányérzékkel sikerül működőképessé tenni a megoldást: a rengeteg megszólaló és az egyre elképesztőbb, szövevényes sztori ellenére sosem válik kaotikussá vagy érthetetlenné a történet, és még az esetleges mellékágakról is hamar visszatalálunk a fő szálhoz, és végig a megértés felé haladunk, még ha percről percre egyre jobban rá is csodálkozunk a rendszer megvezethetőségére. A Kokaincowboyok ezzel az egyre mélyebbre húzó nyúlüregbe tartó ellenállhatatlan húzással emelkedik ki a hétről hétre egyre zsúfoltabbá, s így zajosabbá váló bűnügyi zsánerből, s válik többé a sokadik true crime doksinál: a társadalommal, a bűnnel és az igazsággal kapcsolatos elmélkedés tere lesz, gondolatébresztő tanmese és cinizmusa ellenére is szórakoztató látlelet.
A Kokaincowboyok: Miami királyai a Netflixen nézhető, hat 50 perces epizódban.
