Kultúra

Két kisfröccsöt, légy szíves, meg egy kis vodkát, legyen inkább nagy vodka, rábeszéltél

Szkárossy Zsuzsa
Szkárossy Zsuzsa
Alkoholista szobafestő nem volt még ekkora filozófus, nem is szerettünk még egyet se ennyire. Thuróczy Szabolcs összenyeklik, mint az összenyomott sörösdoboz. Bödőcs, Keresztes, Thuróczy: három remek összetevőből nem sülhet ki semmi rossz, avagy színpadra adaptálták a Meg se kínáltak című Bödőcs-regényt, megnéztük.

Leteszi a vedret (nem vödröt, vidéken vagyunk, az isten szerelmére), kinyitja a létrát, két kezével hátulról megtámasztja derekát, úgy néz fel az előtte álló feladatra, ama magasságos, meszelésre váró falfelületre. Mint Sziszüphosz, aki tudja, hogy amit felgörget a hegyre, úgyis visszahull, tudja hősünk, Oszi is, hogy pont háromszor annyi idő alatt fog elkészülni a festés, mint ígéri, de hát nem mindegy a néninek, nyugdíjas, ráér, neki meg, ugye, időről időre meg kell állnia meginni a célzóvizet. Nem lehet elhebehurgyáskodni ezt a szobafestés dolgot, ez hivatás, kérem. Közben kis cigiszünet, lecsusszan pár söröcske, a sztorik meg csak dőlnek megállíthatatlanul.

A mesélő Oszi, Oszkár, vele színes a világ, fűz egyből szlogent is a nevéhez, amikor, mint fogalmaz „showmanre itta magát”. Bödőcs Tibor bemutatkozó regénye, a Meg se kínáltak hőse ő, ismerik sokan, óriásit ment a regény, és ez csak félig szólt Bödőcs nevének – a kötetet irodalmi produktumként, nemcsak a híres komikus szárnypróbálgatásaként is elismerte a piac. Most pedig elkészült a színpadi változat, mely a 6szín Teátrum színpadán mutatkozik be, az összetétel pedig annyira hibátlan, hogy aggodalomra nem volt semmi okunk. A három fő komponens ugyanis így néz ki: Bödőcs Tibor és az a szövegfergeteg, amiben Oszi végigdumálja magát az életén szalmabála-gyújtogatástól a megnyílt egekig, Thuróczy Szabolcs, aki Oszit megformálja, és Keresztes Tamás, aki, letéve színészkalapját, most rendezőként tartja össze a produkciót.

Szkárossy Zsuzsa

Az a fizikai komédia, amiben Keresztes olyan erős – aki nem hiszi, nézze meg, mondjuk, a Katona Tartuffe-jében –, visszaköszön itt is. Thuróczy Szabolcs Oszijának minden mozdulata vicces, de a legjobb mégis a sör-cigi kombó elfogyasztására alkalmazott vissza-visszatérő koreográfiája, ami kis szerencsével a színházi gesztusok szállóigéjévé válhat, az összecsuklást, amivel a dobozos sör elfogyasztását jelzi, és a szinte hónalj alól előhúzott, ívben landoló cigit hangeffektestül-mindenestül mi speciel már beépítettük a családi ökörséggyűjteménybe. Alkoholbalett, nikotintánc. A színlap tanúsága szerint Bödőcs Thuróczy Szabolcs hangján hallja szólni Oszkárt a fejében, ez a szoros kapcsolat karakter és színésze között pedig érezhető is. Thuróczy játszik, nem is csak mint színész, hanem mint a gyerek, aki bohóckodik a család előtt. Showmanship, mondja az angol, ez van Thuróczynak, és a belőle áradó földközeliség is használ a szerepnek: eljátszik ő bármit, tudjuk, persze, mégis azt érezzük, Osziért talán eleve nem kell akkorát ugrania, mert benne is van ebből az emberi, egyszerű, életbe szerelmes, élet által meggyűrt szobafestőből valami.

Keresztes nagy nyugalommal helyezheti a darab súlyát Thuróczy vállaira, elfér az még ott a létra mellett – ami időnként buszablakká avanzsál. A színpad csaknem üres, csak a talponálló pultja áll szélen – mely mögött némi nem is olyan rejtett szimbolikával azért világok húzódnak meg: a díszlet minden extrém színházi varázslat nélkül tud hirtelen átváltozni Oszi minimalistának nem éppen nevezhető otthonává. Viaszosvászon, besüt a hold, a nap, de nincs ott senki, csak a kint csiripelő madárral lehet a reggel kómájában veszekedni. A tér és az idő különböző síkjai épp olyan szabadon elférnek a díszletben, ahogy Oszi meséiben is.

Szkárossy Zsuzsa

Persze mindezt Bödőcs fergetegesen gazdag, szaftos, színes-szagos, élő, ember- és tájismeretről tanúskodó szövege tölti meg tartalommal: a regény kritikusai biztosan leírták már sokan, mennyire kvintesszenciálisan magyar ez a szöveg, mennyire a mienk – még talán pár szomszédos országban értenék, keleti irányban, de máshol senki sem. A teli szájjal mindenen, mindenkin, saját magán is röhögő, de közben valójában afféle hétköznapi, kelet-európai sorstragédiát élő Oszi a mi kutyánk kölyke, nevetünk vele is, rajta is, de azért része ennek a nevetésnek az elviselhetetlen fájdalmaknak az az elfojtása is, amiben olyan professzionálisak vagyunk mi, magyarok, hogy évtizedek óta élen szerepelünk az alkoholizmus-statisztikákban. Bödőcs sem nyúl máshova, mint ahová a magyar humoristák olyan nagyon szeretnek, ő is az alkoholizmusról beszél, annak kétségtelenül létező komikumáról, arról, hogy a jó sztorikban nagy eséllyel elhangzik az „amikor egyszer iszonyúan benyomtunk” fordulat valamilyen formája, arról, ahogy az öreg piások a társadalom kásás hangú krónikás dalnokai – de közben Bödőcs azért finoman érzékelteti azt is, hogy talán van itt a háttérben valami kevésbé nevetnivaló is.

Szkárossy Zsuzsa

A szöveg tehát finom aggodalommal és mélységes szeretettel teli, és persze, nyilván, őrült vicces, szerencsére időnként messze-messze túlmutat azon az olcsó kocsmahumoron, amelyen kívül, sajnos, a magyar humor kilencvenöt százaléka ritkán kalandozik. Van abból is itt is – hát eleve, egy alkoholista szobafestő mint főhős, az maga a kocsmahumor –, de az is sűrített és nagyon alapos megfigyelésekre épít, és nemcsak az van, hanem mellette van költészet, romantika, és az intellektus sziporkázása is kapott helyet: az a tízmondatos parasztpolitológiai összefoglaló a magyar politikai szcéna alakulásáról az elmúlt harminc-negyven évben, benne az Orbán-éra mindennapjainak vázlatos ismertetésével, ami itt elhangzik, például olyan tűpontos, hogy celeb-politológusainknak is becsületére válna, már ha ők mernének ilyen szabadszájúan fogalmazni. Bödőcs mert, és ez már a regénnyel is remekül működött, Thuróczy Szabolcs és Keresztes Tamás viszont ezzel a színpadi változattal igazi drazségyógyszerré formálta az alapanyagot: a borítás kellemesen édes ízű, de belül ott van az a keserű is, ami gyógyít.

A Meg se kínáltak a 6szín Teátrumban debütált július 6-án, azóta azonban el is indult vidéki turnéjára.

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak – Kocsmaária

Előadja: Thuróczy Szabolcs
Színpadra alkalmazta: Enyedi Éva
Asszisztens: Vincze Petra
Díszlet: Keresztes Tamás
Rendező: Keresztes Tamás

Ajánlott videó

Olvasói sztorik