Fontos értéknek tartja az átláthatóságot?
Igen.
Azért kérdezzük, mert a Vígszínházban történt hatalmi visszaélésekkel kapcsolatban tavaly szeptemberben lezárult a felügyelőbizottsági vizsgálat, amiről a szakmai és a szélesebb közvélemény azóta sem tudhat semmit. Miért?
Bontsuk ketté a problémát. Amikor a Vígszínház felügyelőbizottsági vizsgálata lezárult, kiadtunk egy városházi sajtóközleményt. Ezzel párhuzamosan egy kissé tágabb és bővebb levélben felhívtam a már akkor kinevezett igazgató, Rudolf Péter figyelmét, hogy mik azok az ügyek, amelyeknek a megállapításai nyomán kérem az ő konkrét intézkedését. Ezek meg is történtek. Ebből volt olyan, ami nagy port kavart, amikor nyilvánosságra került, például az, hogy Eszenyi Enikő a felújító próbákat ősztől nem tarthatja meg személyesen.
Tehát ezt a lépést ön is indokoltnak találta?
Szerintem az igazgató úr kifejezetten jól kezelte az ügyet, egyetértek azzal a megoldással, amit választott. A fővárosi önkormányzatnak nem volt több lehetősége annál, minthogy elrendelte a felügyelőbizottsági vizsgálatot. A nyilvánosságra hozható megállapítások nyilvánosságra is kerültek, akárcsak az igazgató úr által tett lépések egy része. Volt, ami nem. De fontos, hogy a felügyelőbizottság nem joghatóság, nem igazságszolgáltatás és nem is bűnüldöző szerv. És még ennél is fontosabb, hogy a bizottság elé álló sok ember közül senki sem járult hozzá, hogy nyilvánosságra kerüljenek az ott elhangzottak. Névtelenséget kértek, amit nekünk tiszteletben kell tartanunk. Én sem olvastam a jegyzőkönyveket, ezeket kizárólag az a három ember látta, akik a felügyelőbizottságot alkotják. A főváros ennyit tudott tenni az ügyben. Ennél többet csak akkor lehetne tenni, ha bármelyik érintett dolgozó jogi útra terelte volna az ügyet, feljelentést tett volna. Tudomásom szerint ilyen nem történt.
De nem csak a közvélemény, maguk az érintettek is nehezményezik, hogy őket sem tájékoztatta senki a vizsgálat eredményéről. Annak apropóján, hogy Eszenyi Enikő újra rendezni fog Kecskeméten, többen megfogalmazták közülük, mennyire csalódottak, hogy nincsenek következmények. Nem biztos, hogy ez az az üzenet, amit vártak volna a fenntartótól.
Egyfelől a Vígszínház tavalyi, évadnyitó társulati ülésén Rudolf Péter elmondta a vizsgálat fő megállapításait, illetve a felügyelőbizottság elnöke egy szűkebb körben tájékoztatta a Vígszínház vezetőségét. Az pedig, hogy Eszenyi Enikő újra rendez-e vagy sem, a színházi szakmára tartozó kérdés. Ha ebben a főváros vagy én politikusként bármilyen véleményt nyilvánítanék, helytelenül járnék el. Egy politikus ne szóljon bele, hogy a kecskeméti színházban ki, mikor, milyen darabot és hogyan rendez. Azt gondolom, hogy az ottani igazgató nyilván mérlegelte a pró és kontra érveket, és erre a döntésre jutott.
Ez világos, ahogy a személyiségi jogok védelmének fontossága is. De mégiscsak az a helyzet, hogy volt egy botrány egy fővárosi intézményben, amivel kapcsolatban lefolytattak egy vizsgálatot, ám ennek eredményéről nem árultak el semmit – csak találgatni lehet az új igazgató tavalyi lépései alapján, de ő sem mondott konkrétabbat. Azt legalább érti, hogy miért elégedetlenek és frusztráltak sokan emiatt?
Abszolút, csak a politika ebben nem hozhat megoldást. Ez egy nagyon nehéz helyzet, szeretnék én is karakteres mondatokat mondani, és megértem mindenki érzelmeit ebben az ügyben. Csak azt kérem, hogy ők is értsék meg, hogy nekünk eddig állt módunkban elmenni. Nem a fővárosi önkormányzat feladata, hogy ebben az ügyben fekete-fehér állításokat tegyen a nyilvánosság előtt. Akkor követnék el hibát, ha ezt megtettem volna. Jó lenne, ha ez is egy fekete-fehér történet lenne. Vannak az önkormányzat előtt olyan ügyek, ahol világosan látjuk, hogy valami konkrétan jogszabályba ütközött, ilyenkor ezt nem is habozunk kimondani. De ez nem ilyen.
A Vígszínház etikai kódexe tavasszal elkészült, és amikor februárban kérdeztük önöket, azt mondták, hogy a fővárosé is a finisben van. Hogy állnak?
Az etikai kódexünkön az utolsó simításokat végezzük. Veszélyhelyzet idején nem lehetett elfogadni, mert semmi jogi indokoltsága nem lett volna, így nagy valószínűséggel az egyik őszi közgyűlés elé fog kerülni. Fontos, hogy ez nemcsak a színházi világra és a kulturális intézményekre vonatkozik majd, hanem egy olyan keretszabály, amit az összes fővárosi cégnek, intézménynek be kell tartania. Nyilván másképp kell kezelni egy ügyet például a vízművek karbantartási csoportjánál, mint egy színházi produkció esetén.
Akkor szorgalmazzák azt, hogy az egyes intézmények saját etikai kódexet dolgozzanak ki a Vígszínházhoz hasonlóan?
Pontosan. A Vígszínházé mellett a Katonáé is megvan, ők a Gothár-ügyet nagyon empatikusan és a saját szabályzatuknak megfelelően kezelték. Mi azt várjuk el, hogy ezt minden színházunk és egyéb intézményünk tegye meg, és erre egy nagyon jó segédanyag lesz, amit a Vígszínház megcsinált profi módon, nagyon sok munkával, az ügy sok ágát-bogát végignézve.
Egy ilyen dokumentum léte miben hoz konkrétan változást a hatalmi visszaélések kezelésében?
Azt gondolom, hogy az eljárásrend rögzítése segít, hogyha egy ilyen ügy felmerül a jövőben, az egyes intézmények szintjén lehessen máshogyan kezelni. De nagyon fontos, hogy az etikai kódex továbbra sem helyettesíti az ilyen ügyekre vonatkozó jogszabályokat. Ez csak a fővárosi önkormányzatnak egy rendelete lesz, nem írhatja felül a törvényeket. Én egyébként azt szorgalmazom, hogy egy következő kormánynál mindenféleképpen szülessenek olyan törvények és jogszabályok, amik egyértelművé teszik az ilyen ügyek kezelését. Szerintem egy demokratikus társadalomhoz hozzátartozik, hogy az ilyen eseteket minél hamarabb, minél empatikusabban és persze a jogszabályoknak megfelelően lehet kezelni.
A színházak más szempontból is a frontvonalba kerültek az elmúlt években. A nagy összefeszülés végül egy megállapodásba torkollott tavaly, amiben gyakorlatilag felosztotta a budapesti színházakat maga között a főváros és a kormány. Fürjes Balázs a 24.hu-nak adott interjújában ezt „színházi békének” nevezte, és példaként hozta fel arra, hogy igazából jobbak a kormány és a főváros kapcsolatai, mint ahogy önök próbálják feltüntetni. Erről mit gondol?
Én ezt nem tartom színházi békének. Ez egy kényszerhelyzet, amibe nagyon sok önkormányzat kénytelen volt belemenni, többek között a fővárosi is. Egész egyszerűen ellehetetlenítették a finanszírozásunkat.
Szerintem egy olyan városban, ahol meghatározók az önkormányzati színházak, ezeknek az önkormányzat kezelésében és finanszírozásában is kellett volna maradniuk. Nem véletlen, hogy Budapesten a színházi struktúra így alakult ki a rendszerváltás után, ahogy az sem, hogy ezek önkormányzati hatáskörben voltak. Szerintem Fürjes Balázsnak kicsit mélyebb és megalapozottabb ismeretekkel kellene rendelkeznie – főleg, ha a fővárosban akar majd országgyűlési képviselőként elindulni. Egy tény nagyon fontos: sikerült az elmúlt másfél év három járványhullámát úgy túlélni, hogy a fővárosi színházak finanszírozása nem sérült. Függetlenül attól, hogy épp az állam vagy az önkormányzat finanszírozza-e őket.
Ugyanez aligha mondható el a független színházakról, melyek ugyan nem tartoznak a fővárosi önkormányzathoz, de fontos részét képezik a budapesti kulturális palettának. Velük mi a helyzet?
A fővárosnak csak a saját színházaira volt ilyen kompetenciája. De a főváros és az Emmi között létrejött megállapodásnak egyik jelentős kitétele volt, hogy a nem kőszínházak finanszírozása is biztosított legyen. Én úgy tudom, hogy voltak ott, akik idén kevesebb pénzt kaptak, tehát nem ment minden simán. Biztos, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak az alternatív színházak, nem titok, hogy számos társulat kopogtat az ajtónkon támogatásért. De sajnos a főváros anyagi helyzete ebben az évben ezt biztos nem engedi meg. Talán jövőre tudunk segíteni, a kormányváltás után.
A járvány alatt mekkora elvonás történt a kulturális területen?
Olyan nem történt, hogy egy intézményünktől elvontunk volna egy árva fillért is. Az természetesen igaz, hogy a kulturális intézmények milliárdos árbevétel-kiesést szenvedtek a látogatók elmaradása miatt. Egy biztos: az összes kulturális intézményünknek biztosítottuk azt az összeget, ami az éves működésükhöz feltétlenül szükséges. Egy ilyen időszakban, amikor egyszerre van kormányzati elvonás és járvány, nekünk kutya kötelességünk ezeket a kulturális intézményeket egy jobb időre átmenteni. Remélem, hogy a vírusnak vége, és már csak a kormánnyal kell megküzdenünk.
Amikor frissen a kinevezése után készítettünk önnel interjút, még egy kisebb piros pontot is kiosztott Tarlós Istvánnak, amiért nem engedte, hogy a Fidesz szétverje Budapest pezsgő kulturális életét. Mennyire tépázta meg ezt az elmúlt másfél év?
Azt kell mondanom, hogy az a piros pont már csak halvány rózsaszín. Mert azért mégiscsak a Tarlós István által is támogatott Fidesz az, ami az elmúlt másfél évben a fővárosi önkormányzattól annyi forrást vont el, ami miatt a szabadon felhasználható, így a kultúrára is átcsoportosítható pénzeink jelentősen csökkentek. Ha az a kérdés, hogy a nyitás után milyen látogatottságot látunk: az állatkert, a könyvtár, a levéltár egyáltalán nem sínylette meg az elmúlt időszakot. Az állatkert látogatottsága megközelíti a járvány előtti számokat, a Fővárosi Levéltárnak még emelkedett is a forgalma, mert sok más levéltár zárva volt, így még több kutató ment hozzájuk. A mozik nehezebb helyzetben vannak. Az ő látogatószámuk nem éri el a járvány előtti forgalom felét sem. Ez részben annak a következménye, hogy ebben sem kommunikál következetesen a kormány. „Lehet menni, de csak védettségivel, maszkban.” „Lehet menni, védettségivel, maszk nélkül.” „Ki kell hagyni minden második széket, vagy inkább mégse.” Ha normálisabb lenne a kommunikáció, és világos szabályok lennének, az nagyban segítené, hogy az emberek a kulturális intézményeket, így a mozikat is nagyobb számban látogassák.
A Fideszt gyakran éri az a bírálat, hogy politikai alapon neveznek ki színházigazgatókat. Tavaly viszont a kormányoldal vádolta meg azzal a fővárost, hogy a Szabad Tér Színház esetében a szakmai bizottság állásfoglalása ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy Bán Teodóra helyett Benkő Nóra legyen az igazgató. Végül a Szabad Tér Színház és a Városmajori Színház ketté bontásával született kompromisszum. Utólag is igazoltnak látja ezt a döntést?
Az eredmények magukért beszélnek. Aki megnézte a Városmajori Szabadtéri Színháznak a tavalyi évét, vagy azt, miként startolt ez az éve egy nagy felújítás után, látja, hogy ez kiváló döntés volt. Az új igazgató, Benkő Nóra nagyon profin, másfajta műsorszerkezettel vezeti a színházat, sokkal több művészeti ágnak és színházi stílusnak ad helyet. Nemrég ott volt a Margó Fesztivál, lesz Dumaszínház, de nem akarok mindent elszpojlerezni.
De azért mégiscsak fontos üzenete volt az ellenzék kampányának, hogy mi máshogy politizálunk, itt pedig azt lehetett mondani, hogy politikai alapon bírálták felül a szakmai bizottságot.
Hadd kérdezzek vissza: azt tudják, hogy a Vígszínház igazgatói pályázatán tavaly a bíráló bizottság kit hozott ki győztesnek?
Eszenyi Enikőt.
Köszönöm.
Tehát a szakmai bizottságokat általában nem tartja szakmai testületnek?
A szakmai bíráló bizottság Eszenyi Enikő ügyében döntött valamit, és mást mondott a politika. A Szabad Tér esetében pedig szerintem az eredmény igazolja, hogy jó döntést hozott a fővárosi önkormányzat. Tényleg össze lehet hasonlítani, hogy néz ki most, és hogy nézett ki ezelőtt két, két és fél évvel a Városmajori Szabadtéri Színpad.
Egészében véve működőképesnek tartja a kormány és a főváros között született színházi megállapodást?
Nem. A következő kormánynak ezeket a döntéseket meg kell változtatnia, mégpedig úgy, hogy az összes önkormányzat kapjon olyan állami támogatást, amiből a saját színházait fenn tudja tartani. Ez a minimum. Ugyanis most az a helyzet, hogy az ingatlan ugyan a főváros tulajdonában van, a működtető nonprofit kft. úgyszintén, mégis a kormány dönt a finanszírozásról.
A nagy hagyományokkal bíró Budapesti Tavaszi Fesztivál idén jóval szerényebb méretű volt, mint eddig, miután az állam kivonult a finanszírozásából, és új rendezvényeket támogat helyette. Mennyire fenyegeti ezt az eseményt az a veszély, hogy eljelentéktelenedik?
Nagyon büszke vagyok rá, hogy a Budapest Brand Zrt. a járvány kellős közepén, illetve ilyen finanszírozási nehézségek között legalább online meg tudta rendezni ezt a nívós fesztivált. Az állam a hároméves szerződés lejártakor közölte, hogy nem kívánja a szerződést megújítani, és a fővárossal közösen működtetni tovább ezt a fesztivált. Ezt Káel Csaba személyesen is elmondta nekem, hogy inkább a Bartók Tavasz és a Liszt Ferenc Ünnep fesztiválokra adnak pénzt, erre nem. Tudomásul vettük, és kértem, hogy akkor számoljunk el korrekten. De az biztos, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál a fővárosi önkormányzat rendezésében lesz megtartva, a fókuszt pedig kicsit elvisszük a nagyon magas művészetekről, mert azt szeretnénk, ha ez inkább a budapestieknek vagy a Budapestre látogatóknak szólna, jobban bevonva a közönséget, és közelebb hozva a kultúrát az emberekhez.
Amikor másfél éve megkérdeztük, hogy miben szeretne változást hozni főpolgármester-helyettesként, azt mondta: feltett szándékuk, hogy átláthatóbbá tegyék a pályáztatást, mert „itt pofára osztották a pénzt”. Ezen a téren milyen konkrét eredmények születtek?
2020-ban, amikor még lehetett közgyűlést tartani, elfogadtunk rendeleteket sportra, kultúrára vonatkozóan, hogy a pályázati szisztéma hogyan legyen átláthatóbb. Tehát a rendeletek megvannak, alkalmazni viszont, sajnos, már nem tudtuk, mert rögtön jöttek az elvonások. Így sem tavaly, sem idén nem volt pénzosztás oktatási vagy kulturális területen, mert a fővárosnak erre nem volt forrása. 2021-re sincs egy fillérünk se, amit ennek a meghozott döntésnek megfelelően átlátható pályázatok útján tudnánk szétosztani. De örülök, hogy ezt a munkát elvégeztük, innentől kizárólag átlátható módon megy majd a finanszírozás a fővárosi önkormányzatban. Ezt oda-vissza megköveteljük, a kiosztáskor és az elszámoláskor is nagyon transzparensen szeretnénk eljárni.
Akkor 2022-ben lesz a főpróbája az átláthatósági intézkedéseknek?
Amennyiben lesz pénz. Jelenleg örülünk, ha túléljük ezt az évet. Egy biztos, hogy kulturális területen és a még hozzám tartozó szociális idősotthonok területén nem lesz forráskivonás. Terveink azért vannak. Például nagyon bízom abban, hogy szeptembertől – ha nem üt be egy következő hullám – a Margitszigeti Atlétikai Centrumban szeretnénk egy integrációs sportnapot rendezni, ami arról szól, hogy a fogyatékossággal élők és az egészséges emberek együtt tudjanak sportolni. A stábom indít továbbá egy szubkultúra-kutatást, hogy megnézzük, milyen irodalmi, képzőművészeti, zenei és egyéb kulturális helyek, programok vannak a budapesti szubkultúrában, és ezt elhelyezzük egy digitális térképen. Ez egy rendszeresen frissülő, magyarul és angolul is olvasható rendezvénykínálat lenne.
Ön jelölteti magát országgyűlési képviselőnek a XI. kerületben, részt vesz az előválasztáson is, ami azt jelenti, van rá esély, hogy bőven a ciklus kitöltése előtt elhagyja a városházát. Ebben nem rejlik benne az az üzenetet, hogy ez a pozíció nem elég fontos?
Nézze, én 1994 óta vagyok a városházán, és két ciklust az országgyűlésben is töltöttem, szóval biztosan nem azért megyek el, mert azt is ki akarom próbálni. Egy következő kormánynak és országgyűlésnek olyan fontos és nagy horderejű döntéseket kell hoznia, hogy oda kellenek azok az emberek, akik ismerik a kerületi és a fővárosi önkormányzatot, de dolgoztak a törvényhozásban is. Én ezt a tudást szeretném az ország és az újbudaiak szolgálatába állítani, mert abban a politikai helyzetben szükség lesz az én szakértelmemre és kompetenciámra, illetve arra, hogy láttam már ezt a három rendszert egymással szorosan együttműködni. Szerintem egészséges, ha az Országgyűlés kap visszajelzést arról, hogy mik történnek egy önkormányzatban, és akkor nem születnének olyan döntések, mint ami például a színházak finanszírozásáról született.
