Kultúra ismeretlen budapest

Eltűnik Psota Irén egykori otthona, irodaház lesz a helyén

A Tömő utcai házak utódja a Corvin Innovation Campus 1 nevet kapja.

Még idén eltűnik a józsefvárosi Tömő utca két háza – derül ki az Index szerda esti cikkéből.

A Corvin-projekt folytatásaként lebontandó épületek telkére a világszerte számtalan ingatlanfejlesztésért – többek közt a teljes a Corvin-projektet, a zuglói Cordia Terrace Residence-eket, illetve a Marina City-lakóparkot – felelő Futureal-csoport építi fel a Corvin Innovation Campus 1 nevű kilencszintes irodaházat, ami 15800 négyzetméternyi irodaterülettel gazdagítja majd a környéket, a második ütemben pedig ez a szám újabb 13800 négyzetméterrel nő majd.

A Corvin sétány meghosszabbításaként megvalósuló projekt hivatalos oldalán olvasható információk szerint az épület szinte teljesen érintésmentes lesz, így a lámpakapcsolók, a liftek, illetve az ajtók a dolgozói mágneskártyák érintésével működnek majd, de természetesen a mosdókba is automatikus öblítőrendszer illetve kézmosó és szappanadagoló kerül.

A fejlesztők a fenntarthatóságra, sőt, a koronavírus-járvány hozta változásokra is figyeltek:

az irodaház gépészeti rendszere, a magyarországi követelményeket messze túlteljesítő egyedi szűrői, UV-s csírátlanítói Budapest egyik legtisztább levegőjét biztosítják majd

– olvasható a szuperlatívuszokkal teli szövegben.

Az utóbbi évek egyik legjobban sikerült irodaépületét, a Graphisoft Park kétezer éves kutyalábnyomokat is rejtő, 2018-ban Budapest Építészeti Nívódíját is elnyert, általunk pedig az év egyik legjobbjának ítélt fogadóépületét, a Sauska Borászat 2013-as bővítését, illetve a két éve ICOMOS-díjat kapott balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Házát is jegyző Radius B+S tervasztalait elhagyott tervek első látásra talán nem ígérnek túl sok jót, mégis a legtöbbek igyekeznek kihozni a lehetőségekből, és illeszkedni a környék új képéhez.

Galéria

Ez a sokak által joggal kritizált, sok esetben fantáziátlan arc nyilvánvalóan nem a tervezők sara, ahogyan az sem, hogy az építés miatt két épületet is le kell bontani: a vendéglős Leimetter János és neje, Nonn Borbála vagyonából, Hosztalek Károly (1850-1910) tervei alapján 1887 nyarára megszületett, 1936-ban kétemeletesre bővített, mai díszeit megkapott Tömő utca 23/A-t, illetve szomszédját, az egy évvel később Zákó József és felesége, Ott Julianna által építtetett, nyers téglahomlokzatú, földszintes 23/B-t.

Galéria
Google Street View
A Tömő utca 23/A. 2019-es állapota

A két ház önmagában nem jelent építészeti értéket, az új józsefvárosi lakó- és irodaházak építése miatt az elmúlt két évtizedben azonban olyan tempóban tűnt el a XIX. századi épületállomány, hogy ezek a nyilvánvalóan rossz állapotú, a szükséges felújításokban hosszú évtizedek óta nem részesített lakáscsoportok is fontossá váltak, hiszen elvesztésükkel a főváros sokszínűségének egy újabb része válik semmivé.

Az A jelű ház 2020. december 7-én, társa pedig három nappal korábban kapott bontási engedélyt Budapest Főváros Kormányhivatalának Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályától. A döntés önkormányzati, illetve fővárosi szinten megváltoztathatatlan, köszönhetően annak a nem elhanyagolható apróságnak, hogy az építési jogkörök jó része 2020. március 1-jén az önkormányzatoktól a Kormányhivatalokhoz került, így a bontási és építési engedélyek kiadásának menetébe az állami szint alatt kevés beleszólási lehetőség marad.

A Tömő utca 23/B. 2014-ben
Google Street View A Tömő utca 23/B. 2014-ben

A nagyobb háznak híres lakója is volt: az Index szerint 1921-ben a háromszobás félszuterén lakásba költözött ugyanis a morvaországi felmenőkkel rendelkező, a Kőbányai úton bérkocsi-és autójavító műhelyt üzemeltető Psota István, illetve a cselédlányból lett, Kolozsvárról származó Dávid Ilona, akiknek mindkét közös gyermeke – az anyja nevét kapó Ilona (1922-?), illetve Irén (1929-2016) – is itt töltötte a teljes gyerekkorát.

A Tömő utcai ház száz évvel ezelőtt még egészen más fényben tűnt fel az előtte elhaladók előtt: munkások, illetve az alsó középosztályba tartozó iparosok lakták. A Kőbányai úton lévő Psota-üzlet néhány évvel később azonban már jókora pénzügyi gondokkal küzdött, ami a nagy gazdasági világválság Magyarországra való begyűrűzésével még súlyosabbá vált. A lakbérelmaradások, illetve a házastársak közti viszony megromlása okozta viták miatt 1933-ban el kellett hagyniuk a házat. A következő másfél évet a mai József Attila-lakótelep helyén állt, első világháborús barakk-kórházból nyomorteleppé vált Mária Valéria-telepen töltötték. A feleség 1934-ben elvált az alkoholistává vált, őt rendszeresen bántalmazó – egy alkalommal konyhakéssel is megtámadó –, külön élő férjétől, majd rokonai segítségével a kőbányai Bolgár utcában vásárolt magának egy szoba-konyhás lakást, ahol anyagi nehézségei megoldására ágybérlőt is fogadott.

 

A továbblépni nem akaró, féltékeny Psota Istvánnál ekkor telt be a pohár: 1935 augusztusában, egy Teleki téren vett hatlövetűvel leült egy Kőbányai úti kocsma teraszára, majd miután észrevette az utcán a félelem miatt mindenhová kísérettel járó volt feleségét, azonnal lőtt. Az első öt (más források szerint négy) golyóból három a nő fejét érte, mielőtt a kocsma többi vendége földre vihette volna a magával is végezni akaró férfit, akit a rendőrség kiérkezéséig kis híján meglincseltek.

 

Istvánt négy év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása utáni éveit bútorfényezőként és mázolóként töltötte. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján öngyilkos lett: egy játszótéri hintára kötötte fel magát.

 

Arcanum Digitális Tudománytár Három, az üggyel kapcsolatos tudósítás, illetve Psota és Dávid fotója a Budapesti Hírlap, az Esti Kurír, az Est, illetve a Friss Ujság hasábjairól

Psota Ilona életét a Rókus Kórház orvosai, illetve férje részegsége mentette meg. Felépülése után két lányával, illetve egyszer már kirepült két fiával visszaköltözött a Tömő utca 23/A-ba, aminek új tulajdonosa, a Dór Építészeti Szövetkezet kedvezményes lakbérért biztosított ötüknek egy szoba-konyhás cselédlakást. Ilona felépülése után élete végéig mosónőként dolgozott.

 

Irén kitört a szegénységből: 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola legendák egész sorát (Váradi Hédi, Horváth Teri, Soós Imre) adó osztályában. Előbb a színházakat, majd a filmvásznat is meghódította: az 1952-1980, illeve 1990-2009 között a Madách Színházban, a nyolcvanas években pedig a Népszínházban (1980-1982) és a Nemzetiben (1982-1990) játszott színművésznő tehetségét több mint ötven filmekben bizonyította, mint a Ház a sziklák alatt (1959), a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964), a Szent Péter esernyője (1958), az Iszony (1966), illetve a Csárdáskirálynő (1971).

 

Inkey Tibor / Fortepan Latabár Kálmán és Psota Irén a kairói Qasr el-Nil úton, az Egyiptomi történet című film forgatásán, 1962-ben

A magát minden műfajban otthon érző Psota a Rádiókabaré rendszeres fellépőjeként is óriási sikert aratott. A Jászai Mari- (1959, 1962), és a Kossuth-díjat (1966, 2007) kétszer nyerte el, 2000-ben pedig a Nemzet Színészévé választották. 2009-ben, egészségi állapota romlása miatt visszavonult, utolsó éveiben pedig egyre ritkábban lehetett róla hallani. Halálát szívelégtelenség okozta.

Az épületek még idén elindulnak a megvalósulás felé, az első ütem átadása pedig 2022 őszére várható.

Psota Irénre pedig remélhetőleg legalább egy emléktábla fog emlékeztetni az épület falán – épp úgy, ahogyan utolsó lakhelyén, a Bem rakpart 30. kapuja mellett is teszi.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik