Nyomot hagyni
„Mi más értelme lenne, ha nem az, hogy létrehozol valamit, amire aztán egész életedben emlékezhetsz, és olyasmit adsz a klubodnak, amire még a távozásod után is tudnak majd építkezni?”
Jürgen Klopp
„Ennél a klubnál még évtizedek múlva is Jürgenről és a művéről fognak beszélni.”
Adam Lallana
„A személyiséged átjárja az egész klubod… Megbocsátom, hogy hajnali fél négykor felhívtál csak azért, hogy velem is közöld, megnyertétek a bajnokságot!”
Sir Alex Ferguson szavai Kloppnak
Jürgen Klopp edzői szerepfelfogása meglehetősen egyszerű: építsd fel a klubot, építsd fel a játékosokat, és építsd fel az örökséged! A trófeák fontosak ugyan, de még fontosabb egy olyan fenntartható környezet megteremtése, amelyben garantálható, hogy a csapat folyamatosan versenyben legyen a címekért. A serleg szép elismerés, de igazán a közös élmények maradnak meg, és a hit abban, hogy együtt valami különlegeset sikerült létrehozni.
Mindig izgatottság kíséri, ha egy csapathoz új vezető kerül, a futball azonban könyörtelen képes lenni, és sokszor cudarul bánik el azokkal, akik nem szállítják a várt sikereket. Klopp részben ezért is ismételte el annyiszor, hogy „nem az számít, mit gondolnak, amikor megérkezel, hanem az, mit gondolnak, amikor távozol”. Ugyanezt a Mainznál és a Borussia Dortmundnál is elmondta, és minden jel szerint ugyanez lesz érvényes a Liverpoolnál töltött időszakára is.
A korábbi két klubja bizonyos mértékben még mindig sajátjaként tekint Kloppra, és ma is úgy gondolják, hogy rengeteget köszönhetnek egykori edzőjüknek. Amikor Klopp 2008. május 23-án magához vette a mikrofont a Mainz stadionjában, és a könnyeivel küzdve elbúcsúzott a csapattól, amelynek tizenkilenc évet szentelt az életéből, a tömeg azt skandálta: „Jürgen! Jürgen! Jürgen!”
Klopp már akkor is rengeteget adott a szurkolóknak. A 2000–2001-es szezon első hónapjaiban, edzői pályafutása kezdetén az egyetlen célja a túlélés volt; a Mainzot ekkor az a veszély fenyegette, hogy kiesik a Regionalligába, ami akkor a német harmadosztálynak felelt meg. Klopp irányítása alatt a Mainz az első hét meccséből hatot megnyert, és ezzel elkerülte a katasztrófát. A következő két idény során erőteljes, letámadásra építő és kellemetlen futballt játszó gépezetté alakította át a gárdát. A klub játékosai persze nem voltak világklasszisok, a munkamoráljukra azonban nem lehetett panasz, és kétszer is csak hajszállal (először egy ponttal, aztán rosszabb gólkülönbséggel) maradtak le a feljutásról.
Egy nappal azután, hogy másodszor is éppen lemaradtak az élvonalba jutásról, Klopp azt mondta a szurkolóiknak: „Gondolkoztam a tegnap történteken, és arra jutottam, bizonyára megvan az oka, hogy így alakult. Azt hiszem, valaki valahol meg akarta mutatni a világnak, hogy még akkor is, ha kiütnek egyszer, kétszer, sőt háromszor vagy négyszer… még akkor is felkelhetsz a padlóról, és harcolhatsz tovább. És ez a valaki történetesen úgy döntött, hogy ezt a Mainznak kell bebizonyítania.”
A szurkolók pedig hittek neki. A következő szezonban végül aztán összejött a feljutás. A Mainz gyökeresen átalakult Klopp irányítása alatt, mind ami a csapat megítélését, mind ami a játékosok hozzáállását illeti. A menedzser identitást adott az egyesületnek, küzdőszellemmel ruházta fel, a klub szerkezeti felépítését is fejlesztette, és számos üzleti lehetőséget is megnyitott előtte. Ő tette vonzóvá a mainzi projektet Thomas Tuchelnek is, aki a nyomdokaiba lépve később a Borussia Dortmundot irányította, végül pedig a Paris Saint-Germain edzője lett. És ami ugyancsak fontos: Klopp lehetővé tette, hogy Mainzban büszkék lehessenek magukra.
Ahogy az egykori csapattársa, Thomas Ziemer kifejtette: „Amikor 1994-ben ott játszottam, még nagyon kicsi klubnak számítottunk, most viszont a csapat Németország legnagyobbjai közé tartozik. Új stadionja van, egy csomó pénzből gazdálkodik, és kiváló az utánpótlása. Többek közt André Schürrle és Neven Szubotics is itt pallérozódott. És az egésznek Klopp fektette le az alapjait.”
2019. október 1-jén a Mainz szurkolói kiterítettek egy lobogót az Opel Arenában, így fejezve ki a tiszteletüket a vezetőedzőjüknek, aki abban az évben megkapta a FIFA legjobb férfi trénerének járó díját (Best Fifa Men’s Coach). A lobogón a következő állt: „Mi mindig is tudtuk, de most már hivatalos: Jürgen Klopp a világ legjobbja!”
A következő klubjánál töltött hét év alatt Klopp sikeresen kihúzta a korábban anyagi nehézségekkel küszködő Borussia Dortmundot a gödörből, az európai porondon is ütőképes alakulattá tette a csapatot, és nem utolsósorban megtörte a Bayern München egyeduralmát a Bundesligában.
A klub ügyvezető igazgatója, Hans-Joachim Watzke az Echte Liebe – Ein Leben mit dem BVB (Igaz szerelem – Életem a BVB-vel) című önéletrajzi könyvében elárulja, hogy Klopp távozása mindannyiuknak komoly megrázkódtatást jelentett.
Nem akartuk győzködni a maradásról, és ez talán hiba volt − írta. – Talán jobban jártunk volna, ha inkább a játékosokat cseréljük le, az edzőt viszont megtartjuk. Sajnos sejtettük, hogy soha nem lesz már ehhez fogható edzőnk. Amikor elbúcsúztam tőle, eleredtek a könnyeim. Hét éven keresztül olyan kapcsolatot ápoltunk Jürgennel, amihez hasonlót nem tapasztaltam korábban. És, attól tartok, nem is lesz már ehhez foghatóban részem.
Dortmundban még mindig ábrándoznak arról, hogy Klopp egy napon visszatér hozzájuk, és miután a Liverpoollal elhódította a Bajnokok Ligája trófeáját, Watzke tett is egy kísérletet a visszacsábítására. „Tudtam, hogy nemet fog mondani – meséli –, de sosem bocsátottam volna meg magamnak, ha nem próbálom meg.” Az a BVB, amelyet most a világ ismer és tisztel, és amely olyan játékosokat tud elcsábítani, mint Jadon Sancho és Erling Haaland, egyértelműen Klopp kezei alatt formálódott.
Robert Lewandowski, aki 2020-ban megkapta volna az Aranylabdát, ha időközben nem függesztik fel a díjat, Klopp mellett Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, Jupp Heynckes és Hansi Flick alatt is futballozott, de amikor megkérdezték, habozás nélkül Kloppot jelölte meg kedvenc menedzsereként. Klopp volt az, aki segített a lengyel tehetségnek kihozni magából a maximumot, és végső soron ő tette világsztárrá. Lewandowski már majdnem huszonkét éves volt, amikor 2010 nyarán csatlakozott a BVB-hez. Ez volt az első csapata a szülőhazáján kívül, és úgy érkezett meg a Lech Poznanból a Westfalenstadionba, hogy bizonytalan volt önmagában, de végül úgy hagyta el a Dortmundot, hogy 186 tétmeccsen 102 gólt és 42 gólpasszt jegyezhettek fel a neve mellé.
Klopp irányításával 2012-ben behúzták a bajnokságot és a kupát, 2013-ban és 2014-ben pedig a Német Szuperkupát, ráadásul 2012–2013-ban bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe. „Tőle tanultam meg, hogy elhiggyem, képes vagyok a legmagasabb szinten is futballozni − mondta Lewandowski. – Hihetetlen hatással volt a játékosaira, és nekem is rengeteget segített abban, hogy feljebb lépjek. Neki köszönhetően ismertem fel, hogy több van bennem, mint amit addig gondoltam. Látott bennem valamit, amiről én magam sem tudtam.”
Amikor a Liverpool 2019 januárjában leigazolta Minamino Takumit a Red Bull Salzburgtól, Klopp egyik korábbi játékosa, Kagava Sindzsi rögtön üzent neki a Twitteren. „Gratu! Komoly kalandnak nézel elébe − írta neki a társa a japán válogatottból. – Higgy magadban, és dolgozz keményen a világ legjobb menedzsere mellett!”
Szurkolók, klubvezetők, szupersztárok… Nagyon úgy tűnik, hogy senki sem vonhatja ki magát a Klopp-hatás alól. Vagy, miként Marco Reus, a Borussia Dortmund kapitánya fogalmazott: „Lehetetlen nem odafigyelni rá, de hát miért is ne akarnál rá odafigyelni?”
A liverpooli legenda, Jamie Carragher a 2009-ben megjelent önéletrajzában kissé reménytelen hangon tette fel a kérdést: vajon ki lehetne képes ismét a bajnokság csúcsára repíteni a gárdát? Az egykori védő, aki egy ideje már televíziós szakértőként van jelen a futball világában, pár évente feltette ezt a kérdést. Bármilyen változás merült is fel, nem nagyon látta, miként érhetnék el a régi dicsőséget. A Manchester City és a Chelsea óriási anyagi erőforrásokkal rendelkeztek tulajdonosaiknak köszönhetően. A Manchester Unitednek meg sem kottyantak az átigazolási piacon rendre elkövetett hibái, továbbra is törtek előre, és fáradhatatlanul költekeztek. A Leicesternek 5000:1 volt az esélye a bajnoki címre, és a Klopp előtti hét menedzsernek mind megvoltak a maga problémái, amelyek persze a szurkolók figyelmét sem kerülték el.
Graeme Souness túl keménynek bizonyult. Roy Evans túl puha volt. Gérard Houllier nem tudott túllépni a saját begyepesedett módszerein. Rafael Benítez túlságosan bízott a rotációban. Roy Hodgson kezdettől fogva teljes tévedésnek tűnt. A legendás Kenny Dalglish már régóta nem volt topedző, amikor visszahívták, hogy másodszor is vezesse a csapatot. Brendan Rodgersnek pedig feltehetően a kellő tapasztalata hiányzott ezen a szinten.
Sokan Dalglish 1991. február 22-ei felmondásának pillanatában jelölik meg a Liverpool hanyatlásának kezdetét – a klub problémáinak többségét egyébként saját magának köszönhette, szemben Sir Alex Ferguson állításával, aki szerint ő taszította le a trónról –, Klopp 2015. október 8-i kinevezéséből azonban a szurkolók döntő többsége azt a harangzúgást hallja ki, amely annyi év után egy egész várost ébresztett fel a szendergésből.
„Számomra Klopp csakis a nagy Bill Shanklyhez fogható − mondja Lallana. – Egyszerűen minden megváltozott: a játékosok, a stábtagok, a szurkolók, mindenki máshogy állt hozzá ahhoz, ami a klubnál zajlik, ráadásul a sikereink jelentősebbek lettek azáltal, hogy milyen ellenfelekkel kellett szembenéznünk. Történelmi dolgokat tudtunk megvalósítani. Fogadni merek, hogy Klopp irányítása alatt még jó néhány trófeát fognak nyerni, ráadásul a menedzsernek arra is volt gondja, hogy néhány fiatal tehetséget is beépítsen az akadémiáról. És aztán ott van még az új edzőpálya, az Anfield kibővítése… Klopp öröksége legendás lesz.”
Klopp alig egy hete volt a klubnál, amikor Kirkbybe utazott, hogy megnézze a Liverpool U18-as csapata és a Stoke City közti összecsapást az akadémia pályáján. A meccset a komplexum erkélyén tekintette meg az igazgató Alex Inglethorpe, az U21-es csapatot irányító Michael Beale és az első csapatnál dolgozó Pep Lijnders társaságában.
Rögtön látta, hogy az U18-as gárda tehetséges játékosokból áll, és szóba hozta a szintén jelen lévő Peter Krawietznek, hogy meglehetősen előnytelen megoldásnak tűnik, hogy az akadémiához tartozó együttesek és a felnőtt csapat egymástól nyolc kilométerre, két különböző létesítményben edzenek. Mike Gordonnal is beszélt a dologról, és rögtön felvetődött egy újabb edzőközpont gondolata, amely nem csupán közelebb hozná a fiatalokat az első csapat játékosaihoz, de felszereltségében is a kontinens élvonalához tartozhatna.
A klubvezetésnek megtetszett az ötlet, és rögtön gondolkodni kezdtek, miként tudnák azt megvalósítani. Hamar világossá vált, hogy Klopp a klub életének minden részlete iránt érdeklődik.
Ha abban a székben ülsz, amelyikben én, úgy nagy hatalmad van, de ami ennél is fontosabb, hogy a felelősséged is ugyanilyen nagy – mondja a menedzser. – A felelősség számomra azt jelenti, hogy akkor sincs vége, ha egyszer elmégy innen. Olyasmit kell létrehoznod, amely alapján azután is megítélhetnek, hogy már nem vagy itt. A menedzsert persze mindig a következő mérkőzés köti le, de néha szünetet kell tartani, és el kell töprengeni arról, miként lehet strukturális változásokat is megvalósítani annak érdekében, hogy jobban menjen a csapatnak. Építsük meg ezt, fejlesszük egy kicsit azt. Engem minden érdekel, az egész klub foglalkoztat, és amikor egy szép napon majd elmegyek, azt szeretném, hogy a szurkolók még sokáig örülhessenek annak, amit létrehoztunk.
A Kirkbyben épített csúcsmodern komplexum jelenleg befejezés előtt áll. Az épületegyüttesen, amelybe ötvenmillió fontot invesztáltak, mindenütt felfedezhető Klopp kézjegye, és a londoni KSS építőirodával folytatott megbeszélések során a német szakember meglátásait is figyelembe vették. Az épülethez elsősorban a Red Bull Salzburg akadémiája adta a mintát, nem véletlen tehát, hogy Klopp, Inglethorpe és Michael Edwards rendszeresen egyeztetett az osztrák kollégákkal.
A hatás jól látható a Liverpool új központjának letisztult, modern kialakításán, és egyebek közt a padlótól a mennyezetig érő ablakokon, amelyek a lehető legtöbb természetes fényt engedik be. A hatalmas beltéri sportcsarnok, a hidroterápiás helyiségek, a pihenőszobák és a speciális sportrehabilitációs részleg mind a salzburgi edzőközpont létesítményei alapján lett megtervezve. A Liverpoolnál persze nem mulasztották el egyedivé tenni a saját büszkeségüket, például létrehoztak egy padelpályát, ahol a stábtagok gyakorta küzdenek egymással, egy különleges helyiséget, ahol a kapusok gyakorlatozhatnak, valamint három új hibrid füves futballpályát is.
Klopp nem csupán a különböző létesítmények kialakítására figyelt, hanem azok működésébe is beleszólása van. Az utánpótlás tagjai például nem kaptak automatikus belépési engedélyt azokra a területekre, amelyek az első csapatnak vannak fenntartva − ezt a kiváltságot a megfelelő hozzáállással és kemény munkával kell kiérdemelniük. Klopp azt is szerette volna, hogy a Liverpool minden szempontra kiterjedően alakítsa ki a terveket, így aztán azok kidolgozásába Jordan Hendersont és James Milnert – az első és második számú csapatkapitányt – is bevonták.
A tökéletes futball-főhadiszállás létrehozásában természetesen Edwards, Inglethorpe és Lijnders is részt vettek. 2016. szeptember 9-én, amikor az Anfielden végre felavathatták a Fenway Sports Group által szponzorált, 115 millió fontból továbbfejlesztett főlelátót (Main Stand), a tulajdonosok nagyon örültek, hogy éppen Kloppra hárul majd a feladat, hogy megtöltse élettel. A befektetés sikere láttán – ami egyrészt a bevételekben is meglátszott (2015 óta a meccsnapi forgalom 59 millióról 84 millió fontra emelkedett), és persze a stadionban uralkodó hangulatban is testet öltött – hamar felmerült, hogy a főlelátótól balra, az egyik kapu mögött lévő, az Anfield Road oldali lelátót is felújítsák.
A csaknem hatvanmilliós vállalkozást, amely a stadion befogadóképességét 61 ezer főre növelné, Klopp és Gordon is támogatta. Mindketten egyetértettek abban, hogy a megerősödött Liverpoolnak nagyobb és minőségibb stadionra van szüksége. Klopp teljes mértékben elkötelezett aziránt, hogy még magasabb szintre emelje a klubot. „Minél több időt töltesz valahol, annál inkább rájössz, milyen óriási felelősséggel jár ez − mondja. – Nem kérdés, hogy jelenleg mi vagyunk a megfelelő stáb a csapatnál. Márpedig ez azt jelenti, hogy nem állhatunk meg, nem kényelmesedhetünk el, és még többet kell tennünk a klubért. Nem szoktunk azon morfondírozni, hogy eddig mit hoztunk létre, elvégre sokkal érdekesebb, hogy mit tartogat még a jövő. Ott van az új edzőközpont, az egyre csak érkező fiatal tehetségek, és persze az első csapat, amely még mindig ugyanúgy éhezik a sikerre. Amikor felmerült a szerződésem meghosszabbítása, eszembe sem jutott, hogy máshol kéne folytatnom. Persze, előtte azért beszéltem a családommal, de igazából csak arról kellett egyeztetnünk, hogy mennyi ideig akarunk maradni. Mert az, hogy maradunk, egy pillanatig sem volt kérdés.”
„Furcsa lépésnek tartom − jegyezte meg akkor az egykori liverpooli középpályás Didi Hamann. – Nem egy hatéves szerződés adja meg a csapatnak a szükséges stabilitást, hanem az átigazolási piacon végzett megfelelő munka. Klopp jó benyomást keltett, és tudott javítani néhány játékosa teljesítményén, de ha a puszta tényeket nézzük, a pontátlaga nem sokkal volt jobb annál, mint amit Brendan Rodgers produkált. Ráadásul két döntőt is úgy veszítettek el, hogy mindkettőt meg lehetett, sőt talán meg is kellett volna nyerniük. A klubvezetés ezután mégis a szívére, nem pedig a józan eszére hallgatva rögtön meghosszabbította a szerződését.”
Hamann akkoriban nem volt egyedül ezzel a véleményével. Mindenesetre azok, akik a klubnál voltak, pontosan látták, Klopp milyen óriási hatást gyakorol a környezetére. „Nem igazán lehet leírni, hogy milyen hangulatot tud teremteni, hogy miként érzed magad a közelében, és hogy érzi magát mellette a csapat” − mondja Henderson. John Achterberg szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy amit Klopp a klubért tett, az valójában megfizethetetlen. „Ha megnézed, mások mennyit költenek arra, hogy nyerjenek, ahhoz képest, hogy nekünk milyen kiadásaink vannak, úgy könnyű levonni a következtetést, hogy mégsem lehet mindent pénzért megvenni: például a hangulatot, a csapatszellemet, a tökéletes munkakörnyezetet biztosan nem. Valami különlegesre is szükség van, és a főnök éppen ezt tudta magával hozni, anélkül, hogy ehhez őrült költekezésekbe kellett volna hajszolnia magát a klubnak. Ez egyébként sem jellemző rá. Klopp kitart amellett, amiben hisz, és ez az egész klubot magabiztosabbá teszi.”
Amikor John W. Henry többségi tulajdonos 2020 augusztusában írásban is kifejtette a véleményét a Liverpool hihetetlen szezonjáról, egy egész bekezdést szentelt Kloppnak. „A pálya mellett mutatott szenvedélye ránk is átragadt − írta. – Sokat beszélhetnék róla, milyen óriási szíve van, és hogy a lelkesedése nap mint nap milyen pozitív hatással van mindannyiunkra. De, azt hiszem, a legfontosabb, hogy állandóan a legjobb megoldást keresi, akár a pályán látott taktikáról, akár a játékosok táplálkozásáról legyen szó. Mindennap azzal kel fel, hogy tökéletesen kell teljesítenie, és ez a magatartás másokra is ráragad. Ráadásul Mike Gordonnal és Michael Edwardsszal, a világ két legbecsületesebb emberével dolgozik együtt. Hihetetlen, hogy ilyen embereket sikerült megszereznünk, akik nemcsak tehetségesek, de maximálisan el is kötelezték magukat a klub mellett.”
Henry megjegyezte, hogy „a Premier League a világ legnehezebb bajnoksága, és a legnagyobb kihívás, amivel valaha szembe kellett néznem”. Amikor Gordon említette, hogy összehozhatnak Klopp-pal egy találkozót New Yorkban, úgy érezte, a klub átvétele óta nem volt ennyire izgatott. Azt azonban még ő sem mérhette fel, milyen elemi hatást gyakorol majd a menedzser a Liverpool életére.
Klopp kinevezése után egy évvel olyasvalakinek a dicséretét is kivívta a munkásságával, aki nem csupán a személyes példaképe, de közben a Liverpool ősellensége is volt. „Igazán remek munkát végzett, és sikerült ismét felébresztenie a Liverpool körüli lelkesedést − nyilatkozta a Manchester United korábbi menedzsere, Sir Alex Ferguson a német Kicker magazinnak adott interjújában. – Még a nagy kluboknál is előfordul, hogy félrecsúsznak a dolgok. A Liverpoolnál két évtizeden keresztül úgy váltogatták a menedzsereket, hogy közben nem figyeltek a saját identitásuk megerősítésére. Most már viszont mindenki számára nyilvánvaló, hogy komolyan számolni kell velük. A meccseken is jól látszik, hogy Klopp mennyire együtt él a csapattal, és, gondolom, ugyanez a helyzet az edzőpályán is. Erős személyiség, az biztos, márpedig egy ilyen nagy klubnál nélkülözhetetlen, hogy a vezető határozott legyen. Ugyanakkor aggódom is miatta, mert azt a legkevésbé sem szeretném, hogy a Liverpool beelőzze a Unitedet.”
Alex Ferguson aggodalma nem volt alaptalan. Amikor Klopp 2020 júliusában megkapta az év menedzserének járó díjat, a skót mester – aki maga ötször is elnyerte az elismerést – szeretett volna gratulálni a kollégájának. „Megérdemelted! Hihetetlen színvonalon játszott a csapat − ismertette a véleményét Fergie a közvéleménnyel. – A személyiséged átjárja az egész klubod… Megbocsátom, hogy hajnali fél négykor felhívtál csak azért, hogy velem is közöld, megnyertétek a bajnokságot!”
Az elmúlt három évtized fényében tündérmesének tűnhetett, hogy a Liverpool menedzsere amiatt hívja fel Fergusont, hogy eldicsekedjen neki a bajnoki címükről. Klopp azonban még a lehetetlent is lehetségessé tudja tenni, mégpedig éppen azért, mert realistán szemléli a világot. Nem hiszi magáról, hogy mindenben a legkiválóbb lenne, viszont mindent megtesz azért, hogy az legyen.
Gordon és Edwards nagyra értékeli Klopp azon tulajdonságát, hogy nem reked meg a múltban – legyen szó sikerekről vagy kudarcokról –, és maguk is követik a példáját. A 2020–2021-es szezon előtti rövid nyári szünet után már szót sem ejtettek arról, hogy történetesen angol bajnokok lettek. Amikor a játékosokat erről kérdezték, rögtön arra terelték a szót, hogy még milyen kihívások állnak előttük, és nem kérkedtek azzal, milyen sikereket tudhatnak a magukénak.
„A menedzser az egész csapatra nagy hatást gyakorol a személyiségével” − mondja Pep Lijnders. Klopp elismerte, hogy „abszolút lenyűgöző” volt ennyi mindent megnyerni együtt, azonban azt is világossá tette, hogy „nem fogja mindenhová magával vinni a serlegeket”.
Klopp a 2019–2020-as szezon végén Németországba utazott feltöltődni, és miközben örült neki, hogy az emberek büszkék az eredményeire, és rengeteg gratulációt kapott, azt már kevéssé értékelte, ha úgy tekintettek az elért sikerekre, mintha ez máris az út végállomása volna.
„Az emberek büszkék ránk, és ez jó dolog. Természetesen mi is büszkék vagyunk, de ez csak a kezdet. Én legalábbis így tekintek rá. Még csak most kezdünk belejönni, ami persze nem jelenti azt, hogy mostantól mindig mindent megnyerünk. Azt jelenti, hogy megint mindent meg akarunk nyerni, és ezt most már ki is mondhatjuk, de persze be is kell bizonyítanunk. Nem foglalkozunk azzal, amit eddig elértünk, hiszen minden szezonban az alapokról kell újrakezdenünk az egészet. Egy szép napon majd, amikor visszavonulunk, hátradőlhetünk, és visszaemlékezhetünk ezekre a csodálatos pillanatokra. De addig még sok dolgunk lesz együtt.”
Amikor Klopp és Ulla Németországból áttették a székhelyüket Liverpoolba, derűlátók voltak, de azért volt bennük némi aggodalom. Elvégre nem tudhatták előre, miként tudnak alkalmazkodni a városhoz, a sok ismeretlen körülményhez, az elvárásokhoz és az angol futball jelentette stresszhez. A Mainzcal és a Dortmunddal szerencsések voltak, és mindkét klubról elmondhatták, hogy az ott töltött összesen tizennégy év alatt a családjuk részévé vált.
Vajon lehetséges, hogy megint ilyen szerencse éri őket? „Nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi barátot fogunk szerezni − mondja Klopp. – Hogyan is számíthattam volna erre? Dortmundban és Mainzban tényleg közel voltunk a többiekhez, és sokakkal még mindig tartjuk a kapcsolatot, ami remek dolog. De hát ilyenkor azt gondolja az ember, oké, ez biztos nem mehet így mindenhol. És tényleg igaz, hogy nincs így mindenhol. Én viszont iszonyú mázlista vagyok, amiért valahogy mindig rátalálok ezekre a klubokra… Rengeteg, életre szóló barátságot kötöttem Angliában, ami egyébként az esetleges távozást is megnehezítené.
Senki sem tudja elképzelni a klubnál, milyen lesz az élet Klopp távozása után. „Erre gondolni sem akarok − mondja Henderson. – Egyelőre jó helyen vagyunk, de továbbra is a maximumot kell kihoznunk magunkból, és ki kell használnunk a pillanat adta lehetőséget. Mindegy, hogy megnyertük a BL-t vagy a Premier League-et, a hozzáállásunknak ugyanolyannak kell maradnia. A főnök számtalanszor hangsúlyozta, hogy mindig előre kell tekintenünk. Rengeteget köszönhetünk neki.”
2008-ban Klopp arról beszélt a Stern magazinnak adott interjújában, hogy „az élet arról szól, hogy jobb helyeket hagyj magad után, amikor elmégy. Arról szól, hogy nem szabad túl komolyan venni magunkat, viszont mindent bele kell adnunk, amit csak lehet. És persze arról, hogy szeretetet adjunk és kapjunk.”
Kloppnak a gyakorlatba is sikerült átültetnie ezt az életfilozófiát. Ha egyszer elhagyja majd a Liverpoolt, nem kétséges, hogy hiányozni fog a csapatnak. A hatása azonban még sokáig érezhető lesz, és az örökségét nem lehet a begyűjtött trófeák számában mérni. Klopp átformálta ezt a klubot, és megérintette az itt élők lelkét.
Neki köszönhető, hogy a Liverpool annyi év után képes volt feltámadni.
Melissa Reddy: Higgyetek bennünk!
Fordította Bartók Imre
21. Század Kiadó, 2021
