Kelet-Közép-Európa történelmi és politikai viharai közepette meglehetősen ritka tünemény, hogy egy főúri család öröksége viszonylagos egységben fennmaradjon a 21. századra. Az Esterházy uradalommal azonban pontosan ez történt, ami jelentős részt az utolsó Esterházy herceg, a hányatott sorsú V. Esterházy Pál és az ő végakaratát beteljesítő özvegye érdeme. Pál nem sokkal a vasfüggöny lehullása előtt meghalt, ám teljes vagyonát feleségére, Ottrubay Melindára hagyta, aki 1994-től kezdve magánalapítványokba helyezte át a vagyont, hogy így garantálja annak egyben tartását.
Ebből a kezdeményezésből nőtte ki magát az Esterházy Csoport, amely ma Burgenland egyik legjelentősebb üzleti vállalkozása, és nem pusztán az arisztokrata hagyaték megőrzéséért felel – amelybe beletartozik a kismartoni Esterházy-kastély, Fraknó vára, illetve a Lackenbachi kastély –, de aktívan gazdálkodik és gyarapítja is a javakat, a jövedelmező üzlet profitjából pedig kiterjedt kulturális tevékenységet folytat, Ausztriában és Magyarországon egyaránt. A turizmus mellett van erdészetük, borászatuk, kavicsbányájuk és biogazdaságuk, de az építőiparban és ingatlanbefektetésben is jelen vannak. 2018-ban 55,3 millió eurós, azaz csaknem húszmilliárd forintos árbevételt produkáltak, közben több mint 12 millió eurót fordítottak kulturális és szociális kiadásokra. Íme még néhány szám, ami érzékelteti a csoport gazdasági potenciálját:
- 22.400 hektár erdő kezelése (Ausztria legnagyobb magánkezelésű erdőgazdasága),
- 380.000 feldolgozott köbméter fa értékesítése,
- 2.200 hektár saját biológiai-művelésű termőföld (Ausztria legnagyobb biogazdasága),
- 1.500 tonna saját termelésű bio-búza értékesítése,
- 800.000 üveg bor előállítása,
- és évi 500 ezer látogató a különböző helyszíneken, rendezvényeken.
A félmilliós látogatószám természetesen „békeidőben” értendő, a tavalyi forgalom, ahogy mindenkinél, náluk is egészen máshogy festett. Ottrubay István, az Esterházy Csoport vezérigazgatója a 24.hu-nak elmondta, hogy a járvány miatt körülbelül 50 százalékkal esett vissza a látogatószámuk, ami a nagyvárosi turisztikai helyszínekhez viszonyítva még alacsony veszteségnek is számít. A visszaesés őket üzletileg nem is sodorta veszélybe, mert a bevételeik mellett a kiadásaik is jelentősen csökkentek azzal, hogy kulturális programjaikat le kellett mondani. Ezek nagy része ugyanis nonprofit tevékenység, amit az egyéb vállalkozásaik hasznából fedeznek.
A forgalom tehát jelentősen csökkent, de ez összességében nem érintett minket anyagilag
– összegezte a járvány hatását Zoom-beszélgetésünkben a Svájcban született és nevelkedett Ottrubay István, aki a 1989-től 2000-ig Magyarországon élt. Nemzetközileg tapasztalt pénzügyi szakemberként vezető szerepet töltött be a magyar bankrendszerben és részt vett a magyar gazdaság privatizációjában, majd 2001-ben lett az alapítványi csoport vezetője, nagynénje, az Esterházy-vagyon fölött rendelkező Ottrubay Melinda személyes felkérésére.
Budapesti központot terveznek
A burgenlandi programjaiknak komolyabb hagyománya van, de az idő teltével egyre nagyobb fókuszt helyeztek a magyar kulturális tevékenységekre is. Ennek a munkának a szervezeti leképezése, hogy pár évvel ezelőtt létrehoztak egy külön Esterházy Magyarország Alapítványt. És itt nem pusztán alkalmi programokról van szó, mint például az évfordulókra szervezett konferenciák: 2009-ben megalapították a kétévente átadott Esterházy Művészeti Díjat, amelynek célja a fiatal kortárs magyar képzőművészek felkarolása, és a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolásuk elősegítése, az összdíjazása 15 ezer euró.
Később elindították az ESTÖRI tanulmányi versenyt, amelyet idén már ötödik alkalommal rendeznek meg, és amely kreatív, élményalapú, innovatív tanulási módszerek elsajátítására ösztönzi a középiskolásokat. Vagyis tudomásul veszi a 21. század adottságait, így nem elsősorban évszámokat és neveket kell bebiflázni és fejből felmondani, inkább az önálló ismeretszerzés módjait megismerni a digitális világban, illetve kreatív projekteket megvalósítani egy csapat tagjaként.
Ezeken túl tervben van még egy Esterházy Zenei Fesztivál, amelyet a CAFÉ Budapest keretében tartanának meg rendszeresen, valamint felmerült a szándék egy Esterházy Központ létrehozására Budapest belvárosának valamelyik erősen frekventált negyedében. Egy ilyen fizikai „főhadiszállás” még stabilabbá és hangsúlyosabbá tehetné a magyarországi kulturális és turisztikai jelenlétüket. A központ azonban még nem teljesen biztos, hogy megvalósul, mindez részben függ a magyar állammal folytatott jogvitáik kimenetelétől.
A legendás műtárgygyűjteményt a Tanácsköztársaság idején hurcolták el a fraknói vár kincstárából, majd maga V. Esterházy Pál helyezte letétbe az Iparművészeti Múzeumban. Budapest ostroma után azt hitték, a műtárgyak megsemmisültek, de kiderült, hogy a herceg előrelátásának is köszönhetően nagy részük épségben átvészelte a bombázást a Budai Vár katakombáiban. A kincseket 1949-ben államosította a kommunista hatalom, amely ugyanebben évben koncepciós perben ítélte 15 év fegyházra Esterházy Pált. Csak az ’56-os forradalom idején szabadult a börtönből és tudott Ausztrián át Svájcba menekülni.
A kincsek helye
A meglehetősen szövevényes ügy tehát legalább száz évvel korábbra nyúlik vissza, de a legújabb szála 2013-ban indult. Az Esterházy alapítvány ugyanis ekkortól próbált tárgyalásokat kezdeményezni az állammal a Fraknóból annak idején elhurcolt kincsek státuszáról. Az apropót mindehhez egy Lázár János kezdeményezésére született friss kormányrendelet szolgáltatta, amely arra irányult, hogy a magyar közgyűjteményekben ne maradhassanak olyan műtárgyak, amelyek jogtalanul kerültek az állam tulajdonába.
A tárgyalások azonban évekig nem vezettek eredményre, így 2016-ban az alapítvány hivatalos (restitúciós) kérelmet nyújtott be a kincsek kiadására, pontosabban az Iparművészeti Múzeumba történő áthelyezésükre. Az egyeztetési kísérletek és a folyamatban lévő restitúciós eljárás ellenére a kormány még abban az évben megkezdte a kincsek egy részének átszállítását a fertődi Esterházy kastélyba. Ezen ötlet ellen amúgy nemcsak az alapítvány, de a múzeumi szakma jó része is hevesen tiltakozott, mondván, az épületben nincsenek meg a megfelelő körülmények a műtárgyak őrzésére és bemutatására, ráadásul Budapesten sokkal többen láthatnák a gyűjteményt. A kormány a szakmai érvekre nem volt tekintettel.
Az Esterházy Alapítvány ezt követően indított polgári pert a tulajdonjog megszerzéséért, majd még egy közigazgatási per is indult, miután a kiadási kérelmüket elutasította a minisztérium, ez a kettő azóta párhuzamosan fut, mindkettőben márciusban tartják a következő tárgyalást. Tavaly szeptemberben a Fővárosi Törvényszék első fokon ítéletében az államnak adott igazat, de az alapítvány fellebbezett, így még egy jó darabig folytatódhat a jogi csatározás. Az Esterházy Alapítvány úgy véli, hogy az ügyükben eljáró bíróság függetlensége is megkérdőjelezhető. „A részletes bírói ítélet oldalakon keresztül szinte szó szerint megegyezik a Miniszterelnökség elutasító határozatának indoklásával, ami megmagyarázhatatlan. A törvényszék sajtóközleménye pedig az ítéletről azt emelte ki: Magyarországon maradnak a műkincsek – miközben a keresetünkben, a periratokban is benne van: nincs szándékunkban a kincsek elszállítása Magyarországról” – nyilatkozták az őszi ítéletet követően.
Ezt a kérdést feltettük Ottrubay Istvánnak is, aki megerősítette, hogy a kincseket Magyarországon, azon belül Budapesten szeretnék tartani. Szerinte egyenesen ostobaság lenne a részükről, ha vissza akarnák vinni a gyűjteményt Fraknó várába, már csak azért is, mert ott fizikailag sem nagyon tudnának több látogatót fogadni a jelenlegi 100-110 ezernél. Budapesten viszont sok millió turista fordul meg minden évben, emellett a megfelelő infrastruktúra és apparátus is megvan a nagy közgyűjteményekben, amelyek tovább őriznék az értékes kincseket. Nem akarnak és nem is tudnak tehát az Iparművészeti Múzeummal és társaival konkurálni, a céljuk épp az lenne, hogy a kincsek kerüljenek végre a közönség elé, és a kutathatóságuk is könnyebbé váljon.
Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a rendkívül értékes kincstárat, aminek európai, sőt világszinten is magas státusza van, a jövőben másképpen kell kezelni. Most sem itthoni, sem nemzetközi kiállításokon nem látható. Egy évvel ezelőtt például a New York-i Metropolitanben szerepeltünk a legszebb fraknói darabjainkkal, és a múzeumvezetés rá is kérdezett a minisztériumnál, hogy nem akarják-e kiegészíteni néhány műkinccsel. Nem történt meg. Fantasztikus lehetőség volt, hogy prezentáljuk az Esterházy-kincseket. Nagyon szomorú, hogy Magyarország ezt kihagyta. És ez nem először történt így. Mi azt szeretnénk, hogy ez az egyedülálló gyűjtemény folyamatosan láthatóvá válhasson modern, attraktív formában egy vagy két rangos, budapesti közgyűjteményben, és megcsodálhassa először a magyar közönség, a turisták és szomszéd országok látogatói, majd utaztatás útján az egész világ
– mondta lapunknak Ottrubay, hangsúlyozva, hogy egészen kivételes anyagról van szó, hiszen mindössze három ekkora jelentőségű barokk gyűjtemény maradt fenn Európában viszonylagos teljességben: az orosz Kreml-múzeumé, a drezdai kincstáré és az Esterházyaké. Elvárhatónak tartja, hogy Magyarország ehhez mérten becsülje és gondozza az Esterházy-kincseket, amelyeket egységes gyűjteményként kéne kezelni, kutatni, továbbfejleszteni, és a közönségnek újabb és újabb szemszögből bemutatni.
A magyar állam részéről viszont nem látnak átgondolt és távlatos elképzeléseket azzal kapcsolatban, hogy mit is akar kezdeni a kivételes gyűjteménnyel, amely a birtokában van. Jelenleg se Budapesten, se Fertődön sem láthatók a kincsek, és nem csak azért, mert a koronavírus miatt eleve zárva vannak a múzeumok. Utoljára 2006 és 2008 között rendeztek belőlük nagyszabású kiállítást az Iparművészeti Múzeumban, akkor magyar és német nyelvű katalógus is készült. Ez Ottrubay szerint azért érthetetlen, mert az ország rengeteget profitálhatna abból, ha Budapesten kialakulna egy igazi kultúra a kincstár körül. „Tömegek áramlanak az ilyen kiállításokra világszerte” – mondta.
Úgy vélik, a Budapestre álmodott Esterházy Központ is akkor kaphatna valódi funkciót, ha sikerülne megnyugtatóan rendezni a kincsek tulajdoni státuszával kapcsolatos jogi kérdéseket. Az épületben ugyanis helyet kapna egy nagyjából háromszáz négyzetméteres kiállítótér is, ahol időszaki kiállításokat tartanának a magyar múzeumokkal szoros együttműködve. Persze itt nem a teljes gyűjteményt vonultatnák fel – az maradna a múzeumokban, ahol megvan minden feltétel –, de egyes tárgyakat időről időre kikérnének, ezeket pedig kiegészítenék a saját, ausztriai gyűjteményükből, évi egy-két tematikus kiállítással közelebb hozva az emberekhez az Esterházy-örökséget.
A jogvitával kapcsolatban az Esterházy-kastélyért felelős Miniszterelnökséget és az Iparművészeti Múzeumot (IMM) is megkerestük. A Miniszterelnökség azt válaszolta, hogy az Esterházy-kincstár minden egyes darabja a magyar kulturális örökség egyik leggazdagabb, legértékesebb részét képezi.
A tárgyak az elmúlt évtizedben is megkapták a hozzájuk méltó bánásmódot és ezt a kormány azzal teszi még jobban kézzelfoghatóvá, hogy a bemutatásuk helyéül szolgáló múzeumi tereket Budapesten és Fertődön is teljeskörűen felújítja. Amint e munkálatok befejeződnek, reprezentatív körülmények között kerülhet sor a kiállításukra. A Fertődre szállított tárgyak közül hármat jelenleg a budapesti Szépművészeti Múzeumban állítottak ki
– írják, hozzátéve, hogy a műkincsek fertődi bemutatását szerintük épp az Esterházy kastély teljeskörű felújítása miatti újbóli berendezése, ezzel együtt a turisztikai vonzerejének növelése indokolta. „A kastély rekonstrukciója folyamatosan zajlik. Legutóbb 2021. február 5-én tartották a turisztikai fejlesztésekkel kapcsolatos projekt alapkőletételét.” Az Esterházy-kincsek tulajdonjogával kapcsolatos kérdésekről azt írják, hogy mivel folyamatban lévő pereket érintenek, ezért azok jogerős befejezéséig nem kívánnak nyilatkozni (a Miniszterelnökség válaszai cikkünk megjelenése után érkeztek, így utólag frissítettük a cikket).
Az Iparművészeti Múzeum kérdésünkre kifejtette: álláspontjuk szerint a műtárgyegyüttes jogszerűen van a magyar állam tulajdonában. „A per tétje az, hogy állami tulajdonban marad-e a kincstár.”
A gyűjtemény kulcsfontosságú részeit összességében közel száz éven át az Iparművészeti Múzeum őrizte, ennek köszönhetően a múzeumban rendelkezésre áll az a restaurátori és művészettörténeti szakmai háttértudás és gyakorlat, amely a tárgyegyüttes további gondozásához szakmai álláspontunk szerint szükséges.
– írták, hozzátéve, hogy az IMM az elmúlt évtizedben publikálta a gyűjtemény szakkatalógusát két kötetben és egy további kiadványban, a főépület 2017-es zárásáig több különböző kiállításban rendszeresen szerepeltek a tárgyak, a kincsek restaurátori kezelése pedig folyamatosan zajlik. „Így az Iparművészeti Múzeum leltárában szereplő tárgyak egyértelműen megkapták a művészettörténeti jelentőségüknek megfelelő bánásmódot.” Arra a kérdésünkre tőlük sem kaptunk választ, hogy szakmailag helyesnek tartják-e a kormánydöntést, amelynek révén az Esterházy-kincsek számottevő részét a fertődi kastélyba szállították.
Örökösödési viták
Az Esterházy Csoportnak nemcsak Magyarországon voltak peres ügyei, hanem Ausztriában is. Az elmúlt évtizedekben több Esterházy-leszármazott névviselő is sérelmezte, hogy kizárják őket a családi örökségből, a csoport irányításába sem szólhatnak bele, ezt a helyzetet pedig jogi úton akarták orvosolni. Ottrubay István elmondása szerint az efféle örökösödési perek már egytől egyig megnyugtatóan lezárultak.
Ismerünk nagyjából 150 Esterházy névhordót világszerte – Ausztráliától Franciaországig –, néha valamelyikük felbukkan. Van, hogy tudunk róluk, máskor nem is találjuk őket a családfákban. Többen azt hitték, hogy az Esterházy név miatt próbálkozhatnak, de valójában nem volt jogi alapja a követeléseiknek. Az egészből semmi nem lett volna, ha a helyi osztrák politika nem karolta volna fel őket, de sajnos a volt tartományi vezető összeszűrte a levet néhányukkal, mert jó lehetőségnek látta arra, hogy végre feldarabolják az egyben maradt Esterházy-vagyont
– mondta kérdésünkre Ottrubay, hozzátéve, hogy azóta az összes ellenük indított pert megnyerték, vagy egyezséget kötöttek, és a tartomány politikai vezetése is lecserélődött, az új csapattal pedig kifejezetten jó a kapcsolatuk.
„Ők értékelik, hogy van egy volt arisztokrata intézmény a térségben, amelyik a múlt megőrzése és az erős kulturális tevékenységen túl a modern mezőgazdaságból, a turisztikából és az építőiparból is kiveszi a részét. Itt is az látszik, hogy kellett két évtized, míg a politikai körök elfogadták, hogy a jövő felé kell fordulni, ahelyett, hogy állandóan a 20. századi sebekben turkálnánk” – mondja Ottrubay, aki szerint az Esterházy Csoport jó példát nyújt arra, hogy egy arisztokrata uradalom átvezethető a 21. század társadalmi viszonyai közé úgy, hogy az alapvető szellemi küldetése megmaradjon, ehhez nyilván új szervezeti struktúra kellett. Hagyományőrzés és innováció, vagy gazdaság és kultúra szerinte jó esetben nem kizárja, hanem erősíti is egymást. Mindebben elévülhetetlen érdemei vannak V. Esterházy Pálnak, aki megértette, hogy a történelmi múltat valahogy át kell örökíteni a jövőbe, és ez változtatásokkal jár. „Ha ő nem lett volna, rég szétestek volna az Esterházy-értékek. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb arisztokrata vagyonnál megtörtént.”
Kiemelt képünkön a vezekényi tál másolata látható.
