Ha Budapestről beszélünk, akkor a Zsidónegyedet egyértelműen Belső-Erzsébetvárossal azonosítjuk, noha egyáltalán nem ez volt a mai főváros területén kialakult első, zsidók otthonául szolgált városrész, hiszen közvetlen elődje – a 142 lakást, illetve 37 üzlethelyiséget magában foglaló, a mai Király utca és Károly körút sarkán állt Orczy-ház – közel százötven éven át működött a pesti zsidók első otthonaként.
A budai oldalon még korábbra kell visszanyúlnunk az időben: IV. Béla épp egy évtizeddel a tatárjárás után, 1251-ben adott zsinagógaépítési jogot a mai Szent György tér mellett élt családoknak, akik rövidesen fel is építették az első imaházukat (ezt 2005-ben tárták fel, majd visszatemették, apró rituális fürdője azonban 2015 óta látogatható).
A királyi központ I. Lajos általi, Visegrádról Budára való áthelyezése (1354) után a királyi palota mérete gyorsan nőni kezdett, a XV. század hajnalán, Luxemburgi Zsigmond uralkodása (1387-1437) alatt pedig a zsidónegyed a mai Várnegyed túlsó végére, a mai Táncsics Mihály utca felső szakaszára költözött, hogy ott a korábbinál is nagyobbra nőve, a környező házaktól több ponton fallal is elkülönülve egészen Buda 1686-os visszafoglalásáig otthont adjon a Zsigmond alatt még 320-400 fős, de később jóval nagyobbra nőtt közösségnek.
Az első, ezen a területen megszületett zsinagóga maradványait az egykor a zsidó prefektusnak otthont adó Táncsics Mihály utca 26. vizsgálata során, 1964-ben tárták fel, a következő években pedig a szefárd zsidóság által használt terek a nagyközönség előtt is látogathatóvá váltak, sőt, 2018 ősze óta péntek esténként, illetve szombatonként újra zsinagógaként működik.
Mindenki megnézheti tehát a két freskórészletet, az egykori csarnoktér máig túlélt részleteit, illetve az udvarban lévő sírköveket, az élesszemű látogatónak azonban furcsa oszloptöredékek is feltűnnek, melyek
A prefektusi házból a szűk utca túlsó oldalára egy, a negyed őrzött kapujaként is szolgáló utcahíd is vezetett (egyik pillérének alapozását 1961-ben fedezték fel), aminek célja az volt, hogy a prefektus könnyen elérje a túloldalon lévő épületeket, köztük a Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, a közösség gyors növekedése miatt született nagyzsinagógát.
A jókora épület létezésére azonban 1964. szeptember 4-ig semmiféle bizonyíték nem létezett: akkor az utca túloldalán lévő Zichy-palota egy udvari melléképülete mellett, a falak vízmentesítésének elősegítésére szolgáló angolakna ásása közben a munkások ásója egy pillérkötegbe ütközött, aminek alján a Buda 1541-es török kézre kerülése után újra régi otthonaikba került zsidó családok – a mohácsi csata után I. Szulejmán Konstantinápolyba szállíttatta őket – emlékeztek meg a zsinagóga építésének épp nyolcvanadik évfordulóján való visszatérésükről.
Rövidesen nyilvánvalóvá vált tehát, hogy a területen egy 1461-ben született, gótikus zsinagóga állt, aminek méretei az addig legnagyobbnak hitt prágait is meghaladták.
A huszonhat méter hosszú, eredetileg nyolc méteres belmagasságú, óriási oszlopokkal kettéosztott templom csúcsíves boltozatát ugyan már Buda elfoglalásakor elveszítette, így azt vízszintes födémmel helyettesítették, 1686-ban, a visszafoglaláskor pedig
a romok azonban rengeteget árulhatnak el erről a kevésbé ismert korszakról, így minden a feltárás mellett szólt.
Az anyagi korlátok, illetve az Állami Egyházügyi Hivatal azonban meghiúsította ezt az álmot, így a Babits Mihály sétány közelében fekvő romok felé nyitott ásatási gödröt 1965-ben homokkal betemették, majd Zolnay László régész, és munkatársa, Budai Aurél betönfödémet helyezett rá – annak ellenére, hogy a XX. századi magyar zsidóság egyik legfontosabb alakja, a Rabbiképzőt vezető, de nyelvészként és irodalomtörténészként is jelentős Scheiber Sándor (1913-1985) amerikai szervezetektől tudott volna elengedő összeget biztosítani a munkák folytatásához.
A rendszerváltás után lassan újra megjelent a remény: 2004-ben iránytervek születtek, amit 2012-ben egy részletes feltárási és rekonstrukciós tervet előkészítő tanulmány követett, a kézzelfogható változásig nem sikerült eljutni.
A helyzet persze nem könnyű, hiszen a zsinagóga egykori területének egy részén biztosan a Zichy-palota áll, így a feltárás, valamint a látogatók számára való bemutatás csak részleges lehet. Épp ezért is volt némiképp meglepő a Szombat című zsidó lapban néhány nappal ezelőtt megjelent hír, ami szerint november 2-án, hétfőn a födémet megtisztítják
A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) elnöke, Kirschner Péter az állami hírügynökségnek kifejtette: az állagmegóvást és a feltárást tűzték ki célul.
A munkákhoz szükséges telek az I. kerület tulajdonában van, a területen álló műemléképületnek pedig résztulajdonosa az önkormányzat, így jogilag nincs akadálya a Budapesti Történeti Múzeum szakértői által végzendő munkálatok megkezdésének. A mai terepszint alatt öt méterrel rejtőző padlószint, illetve a felszínhez fél-egy méterrel közelebb álló, a mai kerítés, illetve a Zichy-palota homlokzata alatt rejtőző falak és középpillérek így akár már a következő évben is láthatóvá válnak, és nem kizárt az sem, hogy az érdeklődők néhány év múlva már egy kiállítás keretein belül ismerhetik meg az épület, illetve a budai zsidóság történetét.
