A járványok végigkísérték az emberiséget. A középkorban, amikor a higiénés körülmények miatt őrjöngve terjedtek a betegségek, nem a viselkedés, hanem a babona és a vakhit irányította az embereket. Ma, szerencsére, másképp állnak a dolgok. A józan ész is hozza a megoldásokat
– véli a jelen járványhelyzet szokásformáló hatásairól Görög Ibolya. A protokollszakértő úgy látja, hogy az mostanra az emberek nagy részének egyértelművé vált, hogy jelenleg a legjobb védekezés a koronavírussal szemben, ha minél többen kerüljük a közvetlen kontaktust, ennek pedig már rövid távon is hatásai vannak azokra a gesztusokra, amelyek korábban a mindennapjaink alapelemei voltak.
A kézfogás villámgyorsan kiment a divatból. A diplomáciában helyet kapott a könyökök érintése. Szerintem a köznapokban bőven elég egy fejbólintás, mosolygás, vagy lazán egy odaintés. A találkozás protokolljával kapcsolatban láttam egy nagyon jó és elgondolkodtató mémet, miszerint „megtanultunk kezet mosni, most tanuljunk meg köszönni.” Bizakodom, hogy a köszönés visszajön. Egyszerű, aki belép valahova, köszön. Belépek a boltba, köszönök. Belépek a liftbe, köszönök. Apropó lift. Régebben azt tanítottam, hogy forduljunk egymás felé, az sem baj, ha pár szóval – „szép időnk van, rég láttam, jól van?” – kontaktálunk. Ma, a járvány idején ezt már nem ajánlom
– mondta el a változásokról Görög Ibolya, aki egyébként nagyon sok találékony és életrevaló megoldást lát arra, hogy a járványveszély idején is megőrizzük a kulturált viselkedés alapjait.
Szerencsére már sokan felteszik a maszkot, sokszor otthon varrt vagy ráfestett mintákkal, virágokkal, sőt láttam olyat is, hogy egy rúzsfolt minta volt rajta. Hogy ezek milyen jók! Oldják a frászt az emberben. A huszadik század közepéig kitartott az a mondás, hogy elegáns nő nem lép ki az utcára kalap és kesztyű nélkül. Nos, a kesztyű visszajöhetne! Bár a latex kesztyű nem épp a legelegánsabb ruhadarab, de nagyon hasznos, pláne annak, aki tömegközlekedési eszközön jár. A könyvelő barátnőm, aki nagyon ad a megjelenésére, lila gumikesztyűt szerzett be, mégis nézzen már ki valahogy
– meséli a szakértő. A vendégfogadás szabályaiban is kényszerű változásokat hozott a járványveszély: eleve a feltétlen elkerülhetetlen minimumra kell csökkenteni ennek a számát – ezt immár a pénteken kihirdetett kijárási korlátozás is előírja. Ha viszont valaki mégis átjön (például mert segítünk a bevásárlásban a szüleinknek), akkor a rég megszokott kézfogás és puszi nélkül, a nappali helyett a fürdőszobába illik először betessékelni a vendéget egy alapos kézmosásra.
Ha már felmerült: a puszit én eddig se nagyon értettem. Valaki a legintimebb részemhez, az arcomhoz ér hozzá, ezt nem szabad elpocsékolni, ez eleve ajándék, amit akkor adok, ha valakit régen láttam vagy megköszöntöm. A múltban, ha valaki zuhanni akart rám puszi-pusziba, megfogtam a két vállát, a bal vállam fölé húztam, aztán vissza és sokáig mosolyogva néztem az arcát. Csak puszi nem volt. Ma viszont teljesen kizárt, felejtsük el.
Görög Ibolya emellett kiemeli, hogy az online térbe átterelődött társasági életnek és kapcsolattartásnak is megvannak a szabályai, amelyeket ebben az érzelmileg felfokozott helyzetben is illik betartani.
Amit nagyon jó lenne megérteni, hogy ne kezdjen el senki panaszkodni, hogy jaj, nem bírom a bezártságot és társai, mert ha ez van, tudomásul kell venni. Arról nem beszélve, hogy a panaszkodás fokozza a panaszkodó depresszióját, másrészt meg a kutyát se érdekli. A netes protokollban arra figyeljünk, hogy ne árasszuk el az ismerőseinket mindenfajta szívecskés, gondolok-rád butaságokkal, nem beszélve a naponta garmadában érkező „brit tudósok”-típusú „tuti” vírusinformációkról.
Kiemelt kép: Zih Zsolt /MTVA
