Minden nő elárulja magát, bejössz-e neki. Erre figyelj!

Miről árulkodnak tehát a nyelvi adatok? Először is arról, hogyan jelzi egy férfi, illetve egy nő, hogy érdeklődik a másik iránt.

Egy férfi esetében a vonzalom egyik jele eléggé magától értetődő: nevet a nők viccein. A másik már kevésbé magától értetődő – beszéd közben korlátozza a hangterjedelmét.

Azt, hogy a monoton hanghordozást a nők sokszor férfiasnak érzékelik, kutatási eredmények is alátámasztják, ami arra utal, hogy ha tetszik nekik egy nő, a férfiak, talán csak tudat alatt, de eltúlozzák a férfiasságukat.

A kutatók azt tapasztalták, a nők úgy jelzik az érdeklődésüket, hogy váltogatják a hangmagasságukat, illetve halkabban és rövidebb intervallumokban beszélnek. Fontos nyomokat rejt a nők szóhasználata is. Egy nő aligha érdeklődik a másik iránt, ha olyan, határozatlanságot sugalló kifejezéseket használ, mint a „talán” vagy a „gondolom”.

Férfitársaim! Ha egy nő egyfolytában határozatlan mondatokkal dobálózik, bármiről legyen is szó – ha „fogjuk rá”, hogy ízlik az itala, „mondhatni”, fázik, vagy „talán” fog kérni még az előételből –, akkor nagy összegben fogadhatunk, hogy „fogjuk rá”, „mondhatni”, „talán” egy kicsit sem jövünk be neki.

Határozottan esélyes, hogy felkeltettük egy nő érdeklődését, ha magáról beszél.

Kiderült, hogy ha egy férfi akar valamit egy nőtől, muzsika lehet a füleinek, ha azt a szót hallja a szájából, hogy „én”: ez annak jele, hogy a nő kellemesen érzi magát.

Jó eséllyel az is a nő érdeklődésének jele, ha olyan közbevetésekkel él, mint „Érted?”, valamint „Úgy értem…”. Hogy miért? A kutatók megfigyelték, hogy ezek a kifejezések a másik érdeklődését hivatottak felkelteni. Ezek kedves, barátságos megnyilvánulások, és arra utalnak, hogy a másik közelebb akar kerülni hozzánk, értik, hogy értem?

Hogyan kommunikáljanak tehát a férfiak és a nők, ha fel akarják kelteni a partnerük érdeklődését egy randin?

Az adatok szerint számos módja van annak, hogy egy férfi javítsa esélyeit. A nők az olyan férfiakat kedvelik, akik hagyják, hogy vezessék őket. Talán nem meglepő, hogy egy nő akkor számol be nagyobb eséllyel kötődés kialakulásáról, ha a férfi nevet a viccein, és az általa felhozott témákról beszélget vele, azaz nem tereli egyfolytában az őt érdeklő dolgokra a szót. A nők azokat a férfiakat is kedvelik, akik támogatásukról és együttérzésükről biztosítják őket. Ha egy férfi olyanokat mond, hogy „Ez óriási!”, illetve hogy „Ez nagyon király!”, lényegesen több az esélye arra, hogy a nő úgy érezze – és arról számoljon be a kutatóknak –, hogy közük van egymáshoz. Akárcsak akkor, ha olyan kifejezéseket használ, mint hogy „Az kemény!”, illetve hogy „Akkor most biztos szomorú vagy!”.

A nőknek rossz hírrel szolgálhatok, mivel az adatok megerősíteni látszanak egy visszataszító igazságot a férfiakkal kapcsolatban. A társalgás minősége alig játszik szerepet abban, ahogy egy nőre reagálnak. A külső szerepe bármely más tényezőét magasan felülmúlja annak előrejelzésében, hogy egy férfi vonzalomról fog-e beszámolni a randit követően. Mindazonáltal van egy szó, amelyet a nő bízvást használhat, ha legalább egy kicsit növelni akarja az esélyeit. Ez a szó, amint azt már említettem, az „én”. A férfiak nagyobb eséllyel fognak vonzalomról beszámolni olyan nő kapcsán, aki szívesen beszél magáról. És ahogy arról már szintén esett szó, egy nő is nagyobb eséllyel fog vonzalomról beszámolni egy olyan randi után, ahol beszélt magáról.

Igencsak kedvező előjel tehát, ha az első randin érdemi társalgás alakul ki a nő személyéről. Ez azt jelenti, hogy a nő kényelmesen, otthonosan érzi magát, és valószínűleg értékeli, hogy a férfi nem sajátítja ki a beszélgetést. A férfinak pedig tetszik, hogy a nő megnyílik előtte. Jó esély van a második randira.

Végezetül akadt egy egyértelműen vészjósló jel a villámrandik hanganyagának átiratában: a kérdőjel. Ha egy randin sok kérdés hangzik el, kevésbé valószínű, hogy a férfi és a nő egyaránt vonzalomról fog beszámolni. Ez kontraintuitívnak tűnik: azt gondolhatnánk, hogy a kérdezősködés az érdeklődés jele. Lehet, de nem az első randin. Ott a sok kérdés többnyire az unalom jele. „Mi a hobbid?” „Hány testvéred van?” Ilyesmiket akkor kérdeznek az emberek, ha a társalgás akadozik.

Egy remekül sikerült első randin viszont, valószínűleg csak a legvégén hangzik el egyetlenegy kérdés: „Találkozunk még?”

Ha tényleg ez az első kérdés, akkor a válasz nagy valószínűséggel „Igen” lesz.

A férfiak és a nők nemcsak akkor beszélnek másként, ha udvarolni próbálnak egymásnak. Általában is másként beszélnek.

Egy pszichológusokból álló kutatócsoport több százezer Facebook-poszt szavait elemezte. Megvizsgálták, milyen gyakorisággal használnak egy-egy szót a nők, illetve a férfiak. A végén meg tudták állapítani, hogy melyek az angol nyelv legférfiasabb, illetve legnőiesebb szavai.

A két nem szópreferenciáinak jó része sajnos eléggé magától értetődő volt. Például a nők sokkal gyakrabban beszélnek „vásárlásról” és „a hajamról”, mint a férfiak. A férfiak sokkal gyakrabban beszélnek az „amerikai fociról” és az „Xboxról”. Valószínűleg nincs szükség egy csapat Big Datát elemző pszichológusra ahhoz, hogy ezt megtudjuk.

De azért ennél érdekesebb dolgok is kiderültek. Például az, hogy

a nők sokkal többször használják a „holnap” szót, mint a férfiak, talán azért, mert a férfiaknak kevésbé megy jól az előregondolkodás.

A leginkább feminin nyelvhasználati jellegzetesség a „so” (úgy, annyira) „o” betűjének megnyújtása. A nők által leggyakrabban használt szavak körén belül is előkelő helyet foglal el a „soo”, a „sooo”, a „soooo”, a „sooooo”, és a „soooooo”.

Lehet, hogy csak azért, mert gyerekkoromban számos olyan nő vett körül, aki egyáltalán nem habozott ledobni olykor egy-egy „f-bombát”, de mindig is azt hittem, hogy a káromkodás az esélyegyenlőség elvének terepe. Hát nem. A férfiak által sokkal gyakrabban használt szavak között ott szerepel a „fuck” (baszni, baszás, bazmeg), a „shit” (szar, a francba, a picsába), a „fucks” (baszik), a „bullshit” (süket duma), a „fucking” (baszik, kibaszott) és a „fucker” (faszkalap).

Az alábbi két szófelhőben a férfiak, illetve a nők által leggyakrabban használt szavak szerepelnek. Minél nagyobb betűkkel van szedve egy szó, annál inkább az adott nem felé billen a mérleg nyelve.

Az tetszik nekem ebben a tanulmányban, hogy az új adatok olyan mintázatokat tárnak fel, amelyek régóta léteznek, de eddig nem feltétlenül tudtunk róluk.

A férfiak és a nők mindig is másképp beszéltek, de ezek az adatok több tízezer éven át egy szempillantás alatt, a hanghullámokkal együtt eltűntek a semmiben. Ma viszont ezeket az adatokat képesek vagyunk számítógépen tárolni, és képesek vagyunk számítógéppel elemezni.

Vagy talán, tekintve, hogy férfi vagyok, ezt inkább így kellett volna előadnom:

A szavak régebben kibaszottul eltűntek. De ma már megtehetjük, hogy egy időre hagyjuk a picsába a focimeccset meg az Xboxot, és tanulgassuk ezt a faszságot. Ennyi, amúgy meg ki nem szarja le?

Nem csak a férfiak és a nők beszélnek másként. Ahogy egyre idősebb lesz, ugyanaz az ember is más szavakat fog használni. A szóhasználat változása bizonyos fokig azt is jelzi, hogy miként zajlik az öregedés folyamata. Újabb szófelhők következnek, még mindig ugyanabból a tanulmányból, azokkal a szavakkal, amelyeket a különböző korú emberek aránytalanul sokszor használnak a Facebookon. Úgy neveztem el ezt a grafikont, hogy „Inni, dolgozni, imádkozni.”

Az emberek tizenéves korukban isznak. Huszonéves korukban dolgoznak. Harminc felett pedig imádkoznak.

Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik; Az vagy, amire klikkelsz

Athenaeum, 2019