Kultúra filmkritika

Mit akar a legmenőbb női politikus ettől a nagypofájú újságírótól?

Pontosan tudjuk, milyen figurát játszik Seth Rogen a Csekély esélyben: olyat, mint az összes filmjében. Charlize Theron viszont érdekesebb karakter, és neki még el is hisszük, hogy ő az Egyesült Államok külügyminisztere. Kritika az új romantikus vígjátékról.

A romantikus vígjátékokban az egymás felé tapogatózó szerelmeseket a saját egójukon, félelmeiken kívül a külvilág erői is megpróbálják távol tartani egymástól. Általában a családi vagy az egzisztenciális hátterük okozza a bajt, a Rómeó és Júlia variációiból, illetve gazdagok és szegények huzavonáiból is Dunát lehetne rekeszteni. A politikai világ megjelenése mindkét nagy konfliktusforráshoz kapcsolódhat, általában viszont egy harmadik problémát, a hivatástudat és a magánélet közötti ellentétet vetíti előre.

Egy politikai vezető nem teheti meg, hogy csak úgy leáll egy civillel, hiszen rajta a világ szeme, és amúgy sincs ideje szerelmi ügyekkel foglalkozni. Aztán persze mégis mindig pontosan ez történik, a Római vakációtól A király és én musicaljén át a kilencvenes évekbeli amerikai elnökös darabokig (Szerelem a Fehér Házban, Dave). A Csekély esély is ezt a receptet hasznosítja, csak éppen az idők szavára hallgatva ezúttal a nő a politikus, és a férfi a nevenincs senki. Ám összeköti őket, hogy a munkájuk a szenvedélyük: Charlotte az Egyesült Államok külügyminisztere, Fred pedig nagyszájú, liberális újságíró.

Valójában a Csekély esély íróit és rendezőjét, az eddigi legnagyobb sikerét az Eleven testekkel arató Jonathan Levine-t sem a politika, sem az újságírás nem érdekli igazán. Charlotte Field egy több országot érintő környezetvédelmi paktum összehozásán ügyködik, amit rémesen elnagyoltan mutat be a történet. Fred újságírói munkáját pedig leginkább poénra játsszák ki, például rögtön a film elején, ahol egy neonáci bandába épül be, és kis híján rá is tetoválnak a karjára egy horogkeresztet (a félkész ábrából rajzolt, vidám pálcikaember amúgy a Csekély esély legemlékezetesebb mellékszereplője).

De ne legyünk igazságtalanok, általában nem sok értelme van a figurák szakmai hátterével kapcsolatos hitelességet számon kérni egy romantikus vígjátékon, elvégre Audrey Hepburn hercegnői teendőiről sem sokat tudtunk meg a Római vakációban. A Csekély esély alkotói azonban jelzéseket tesznek rá, hogy a karakterek társadalmi környezetében zajló konfliktusok is érdeklik őket. Legalábbis erre utal az, hogy a politikai közvélemény-kutatásnak vagy az amerikai elnökválasztásnak mint szórakoztatóipari eseménynek is számos, szatirikus élű jelenetet szentel a rendező.

Mintha a Csekély esély folyton egy fokkal okosabb filmnek akarna tűnni, mint amilyen.

Ugyancsak kisebb zavart okoz Seth Rogen karaktere. A színész természetesen álmából felkeltve is üdítő természetességgel hozza ezt a könnyűdrogokkal bensőséges kapcsolatot ápoló, zsidóságára és liberális elveire harsányan büszke, mindig kicsit szétcsúszott figurát, és sajnálatosan ritkán vállalkozik rá, hogy másféle karaktert is eljátsszon, olyasvalakit, mint a Volt egy tánc felszarvazott férje.

A gondot inkább az jelenti, hogy Fred nem következetes abban, ahogyan Charlotte munkájához viszonyul. Szerkesztőségi felmondása után azért kezd el a külügyminiszter beszédírójaként dolgozni, mert hisz az ügyében. Ám Charlotte fokozatosan egyre több kompromisszumot köt a klímavédelmi egyezmény részleteiben, a férfi pedig rövidre szabott hiszti után vállat von, és inkább a nő meghódítására koncentrál – végül a környezetvédelmi szál teljesen el is sikkad a filmben. A legjobb újságírós romkomok – mert ebből is jó pár van – hősei, A nagy sztori vagy a Lapzárta szerkesztői soha nem fújtak visszavonulót, ha az ügyük képviseletéről volt szó. Addig nyüzsögtek, amíg összehangolták szerelmi és szakmai érdekeiket, de egyiket sem adták fel a másik rovására, éppen ez határozta meg őket.

Ezek az egyenetlenségek, a nem elég következetesen végiggondolt írói és rendezői megoldások enyhén zilálttá teszik a Csekély esélyt. Hiba lenne azonban figyelmen kívül hagyni, hogy

Charlize Theron és Rogen párosa flottul működik a vásznon – hiába kerülnek szinte irreális szituációkba, végig megnyugtatóan emberszerűek maradnak.

A Rogen-filmektől megszokott, politikailag inkorrekt humor pedig akkor is felrázott, mikor kezdtem volna ráunni a romkom-klisék szerint haladó cselekményre. A horogkeresztből lett pálcikaember-tetoválás (Adolf Hipszternek hívják!) mellett a kötelező fekete haver okozza a legkellemesebb perceket, mert O’Shea Jackson Jr., Ice Cube fia még ordas sablonkarakteréből is remekül egyénített mellékalakot formál.

Mostanában, amikor a mozikban egyre kevesebb a romantikus vígjáték, és a közönség úgy szabadul rá egy harmatgyenge Adam Sandler-filmre a Netflixen, mint csípőszúnyog a nyaraló magyarság testére, a többé-kevésbé működőképes Csekély esélyt is szívélyesebben fogadjuk, mint az ezredfordulón tettük volna. Mert ne feledjük: Theron és Rogen közös mókázásánál nemcsak Audrey Hepburn és Gregory Peck, hanem Meg Ryan és Tom Hanks kettőséhez is emlékezetesebb filmek kötődnek.

Csekély esély (Long Shot), 2019, 125 perc, 6/10

Borítófotó: Freeman Film

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
16 July 2019, France (France), Straßburg: Ursula von der Leyen was delighted after the announcement of the election results in the plenary hall. Von der Leyen becomes the new President of the EU Commission. The heads of state and government of the EU had proposed the CDU politician as successor to EU Commission President Juncker. Photo: Michael Kappeler/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.