A Bosszúállók: Végjáték egyik visszatérő humorforrása volt Thor karaktere, pontosabban az, ahogy kifordult magából. Thanos akciója után öt évvel a viharistenre ugyanis úgy találnak rá társai, hogy nyomokban sem emlékeztet egykori önmagára: rákapott az italra, ki sem mozdul otthonról, meglehetősen ápolatlan, és a főként pizzából álló étrend is nyomott hagyott az istentesten. A kikerekedett Thor maga a comic relief a filmben, remekül poénkodik mindenki a súlyával, mi, nézők pedig ugyanolyan remekül elnevetgélünk rajta. Pedig lehetett volna egy másik, emberibb út is, ami nemcsak a filmnek adott volna mélységet, de nem mellesleg nem csinált volna viccet nagyon is valóságon mentális betegségekből. Az Insider hosszú cikkben mutat rá a kihagyott lehetőségre, amit egyébként nem ő vett észre először: tele van a Twitter posztokkal, melyben a nézők emelik ki, mennyire igazságtalanul bánt el a viharistennel a Végjáték.
ENDGAME SPOILERS FOLLOW:
Thor: *watched most people he loves die in Infinity War, starts showing signs of PTSD*
Marvel: “Is this… a comedy device?”— Lo (@pixie__hippie) April 26, 2019
Thor végignézte, hogy a Végtelen háborúban meghalt majdnem mindenki, akit szeretett, majd elkezdte PTSD jeleit produkálni. Marvel: „Lehet ez… poénforrás?”
Mert hát mi is történt? Szerencsétlen Thor nem csupán sikertelenül próbálta meg megállítani Thanost, de miután a titán végrehajtotta tervét, megbosszulni sem sikerült, pontosabban elég okafogyott volt, mivel addigra a Végtelen Kövek, amelyekkel még helyre lehetett volna hozni a dolgot, elpusztultak. Thor pedig belezuhant a gyász legmélyebb gödrébe. Az, hogy Thort megbénítja a szenvedés, inni és zabálni kezd és elhízik, jól jelzi, hogy egy bivalyerős embert is össze tud törni a trauma, testének megváltozása és lelki betegségei – úgymint egyértelmű depressziója, alkoholizmusa és poszttraumás stresszbetegsége – a túlélők bűntudatának jó indikátorai, és erre alapozhatott is volna a film egy emberi, mély, és nagyon fontos történetszálat. Beszélhetett volna ezekről a fontos témákról, a veszteségről, annak feldolgozásáról, a kudarcról, a mentális egészségről, és így tovább, és ismerve a stúdió képességeit, meg tudták volna tenni ezt didaktikusság nélkül is.
Thornak jócskán kijutott, nézzük végig, mit tudunk: a Sötét világ című epizódban Thor elvesztette az édesanyját, aki épp a barátnőjét védte, makd a nevezett barátnő dobta istenünket. Aztán jött a Ragnarök, melyben elveszítette apját, a kalapácsát, egy szemét, ja, meg nem mellesleg a bolygót, amely az otthona volt. És még itt sem volt vége: a Végtelen háború elején Thanos lemészárolta Asgard lakosságának felét, valamint meggyilkolta Thor jó barátját, Heimdallt, és testvérét, Lokit, mindezt hősünk szeme láttára. Végül pedig, amikor már csak pillanatokon múlt, hogy megölje Thanost, a titán csettintett, és tudjuk, hogy az hogy végződött. Oké, hogy Thor isten, és óriási az ereje, de azért ennyi veszteség egy hadseregnek is sok lenne – persze, hogy összeomlott a tragédia súlya alatt. Egész más színezetet és mélységet adott volna a történetnek, ha megmutatták volna, hogy ez a hős, aki többször is összeszedte magát komoly traumák után, azért sérülékeny, vannak érzései, a kudarc és a bűntudat pedig nem hagyta érintetlenül. Ott volt a lehetőség, hogy ezt a karakterívet értőn és tisztelettel tálalják, ehelyett viccet csináltak Thor traumatizált voltából.
Alábbi tweetfolyamban egy felhasználó azon ötletel, hogyan lehetett volna megmutatni a trauma hatásait, ehelyett a Marvel inkább egy duciruhára szavazott.
It's a brilliant opportunity to show how trauma can turn an iron willed warrior into a blubbering and disoriented mess at the drop of a hat. They could have explored the often paradoxical nature of triggers and disassociation.
Instead they made Thor chubby. Jesus Fucking Christ.
— Cat in Hibernation (@Mad_Catur) April 25, 2019
Pedig ahogy Thor reagált, az teljesen érthető: nem látott megoldási lehetőséget, a tehetetlenség pedig önsajnálatba, majd önpusztításba fordult. Ez a szótári PTSD (poszttraumás stresszbetegség), számos kutatás támasztja alá, hogy a traumán átesett betegek nagyobb eséllyel híznak el, valamint lesznek alkoholisták. Ez utóbbival kapcsolatban a legszomorúbb, hogy ördögi kör kezdődik: az ivástól súlyosbodik a PTSD, amit még több piával próbál lefojtani a beteg, és így sodródik egyre mélyebbre.
Nem a hízás a visszatetsző – az elég érthető a fentiek alapján. Viszont ahogy tálalták Thor lecsúszását, az körülbelül annyira volt elegáns, mint ahogy a tehetségkutatók válogatóiba jelentkező, eleve kínosan rossz versenyzőkből a szerkesztés még inkább viccet csinál vágással, kommentárokkal és animációkkal. Thor elhízott és alkoholista lett, majd az elhízott testéből és alkoholizmusából olcsó poént csináltak, ami pedig egyrészt enyhe fatshaming, másrészt olcsó írói trükk, hogy a film ne legyen túl szomorú: ha már a legerősebb hősünk is összeomlott, akkor legalább adjunk rá duciruhát, hogy a közönség ne legyen túl szomorú. És nem mellesleg szánalmasként állítja be, ha valaki nem képes ragyogó mosollyal állni néhány tucat, külön-külön is erős tragédiát. Ami nem biztos, hogy az az üzenet, amit a Marvel küldeni szeretett volna.
Kiemelt kép: Marvel Studios
