Másfél évvel ezelőtt hosszú cikkben emlékeztünk meg a Budapest XIX. századi képét óriási tempóban pusztító társasház- és irodaláz egyik állomásanak szánt, Baross utca 40-et érintő ingatlanfejlesztésről, melynek keretében a mai képét százötvennyolc éve elnyert egyemeletes épületet négy, illetve hét emelettel koronázták volna meg, zárójelbe téve a tetőterasz alá helyezett történelmi épületmagot.
Az előzmények
A Dr. Komjáthy Attila által jegyzett tervek szerint létrejövő 66 lakásos garzonház építési munkálatai 2017 októberében meg is kezdődtek, az első emeleti ablakok elé rögzített feliratról pedig az is kiderült, hogy a 24-35 négyzetméteres, utóbbi esetben már erkéllyel is rendelkező miniotthonok fele már az első építőmunkás megjelenése előtt elkelt.
A tető meglepően jó állapotú gerendái ottjártunkkor már nem voltak a helyén, a kapu résén át azonban sikerült őket lefotóznunk:
Ez a faanyag az írás megjelenése után rövidesen eltűnt, a Miniszterelnökség Társadalmi és Örökségvédelmi Ügyekért, valamint Kiemelt Kulturális Beruházásokért Felelős Helyettes Államtitkársága pedig ezzel egyidőben, jó eséllyel a cikk hatására felülvizsgálati eljárást kezdeményezett Budapest Főváros Kormányhivatalánál az épület ügyében. Ennek eredményeként
Az elmúlt másfél év
A Budapest backstage nevű Facebook-oldal gazdája néhány nappal később, 13-án jutott be a minden bizonnyal nyitva hagyott kapujú házba, és ott némi túlzással vérfagyasztó képeket készített a szétbontott falakról, széttört ablakkeretekről, a vörösmárvány lépcsőfokokról, valamint a teljes egészében hiányzó hátsó szárny helyéről:
2017. november 13-ai állapot
Közzétette: Budapest backstage – avagy hogyan bontjuk le Budapestet – 2018. október 20., szombat
A beruházó Luxus Rezidencia Kft. honlapja ekkor még elérhető volt (az Internet Archive által megőrzött utolsó állapot itt látható), de az akkor meglepő módon már csak 59 apartmant magában foglaló épületként említi a talajszondás geotermikus hűtés-fűtés rendszerrel, olasz konyhabútorral, onyx mosdóval és elsőrangú minőségével csábító, Palota Apartmanház fantázianéven emlegetett garzonházat.
Az 1998 végén alapított cég a honlap hiánya ellenére meglepő módon ma is működik, a társaság tagjai közt azonban komoly változás történt: 2018 tavaszán az előző évben alapított, izraeli tulajdonosi hátterű, üzletviteli tanácsadást nyújtó D.N.M.B. Consulting Kft, illetve a Szív Apartmanház Kft.-ben is jelenlévő , szintén izraeli állampolgárságú Shlomo Shenbaum került a képbe, de az ügyvezetői poszton is csere történt – ezt a pozíciót a több belvárosi apartmanprojektben közvetlenül, a Gozsdu Club Kft.-ben pedig egy cégen át érdekelt Levi Dorottya Hedvig vette át.
2017-2018 telén az épület jórészt szabadon, tető nélkül ázott, néhány héttel később azonban hullámlemezt helyeztek az ég felé meredő falakra – derült ki a környéken élők elmondásából. Ezt a kijelentést némiképp árnyalják a fővárosi bérházak rejtett belső udvarait bemutató Gangvégek, avagy egyszer a körfolyosó is véget ér nevű Facebook-oldalon közölt, április 8-án készült fekete-fehér fotók, melyekből kiderül, hogy a tömb belseje felől a ház továbbra is ázik, hiszen a tetőt helyettesítő lemezek egy része már nincs a helyén.
Ezek talán leestek, vagy épp leszedték őket, most pedig az udvaron hevernek – tette hozzá a fényképész a 24.hu-nak, aki szerint viszonylag frissebb bontások nyomai is láthatók, bár a kérdéses helyeken fekvő faldarabok a képek alapján sokkal inkább tűnnek a végletekig meggyengült szakaszokból származó omladéknak.
A fotókat látva mi is megnéztük a lassan az előtte elsétálók számára is életveszélyessé váló épületet, ahol a képek közel három héttel ezelőtti megszületése óta semmiféle változás nem történt:
A faforgácslap épp olyan fura szögben próbálja meggátolni a bejutást, a rajta lévő lyukon átpillantva azonban így is tökéletesen látszanak az udvaron egymásra helyezett hullámlemezek, illetve az, hogy a kapun belül semmiféle munka nem folyik.
Érdemes megnézni a Google Térkép utcanézetében az épületről az elmúlt években készített fotókat is, melyek mindennél érzékletesebben mutatják be a romlást. 2009 tavaszán még az ablaküvegek jó része, a sárga kapu, illetve az üvegeket már nélkülöző földszinti ablakkeretek is a helyükön voltak, majd elindult a gyors pusztulás: előbb az üvegek tűntek el, sokasodni kezdtek a firkák, majd előbb a kaput, végül pedig a földszinti ablakokat falazták be.
Itt a vége?
Felmerül tehát a kérdés:
A válasz természetesen egy egyértelmű nem. A járókelők számára mindössze az odafigyelés gyenge látszatát kelteni képes hullámpala-fedést, illetve a gyorsan pusztuló homlokzatot figyelve szinte hihetetlennek tűnik, hogy a néhány évvel ezelőtt egy jókora áldozattal még tökéletesen menthetőnek tűnő épület mostanra ilyen állapotba kerülhetett, a hiányzó bal kapuszárnyat pótló, bedőlt OSB-lap mellett belesve pedig egy háború sújtotta területen érezhetjük magunkat.
A történet legszomorúbb része mindemellett nem az, hogy a 2010-ben megálmodott magánklinika, illetve a többi, a reformkor végén született épületet méltó módon megújítani vágyó, az engedélyezési fázisig már el sem jutott kísérlet egyike sem vált valósággá, hanem az, hogy az elmúlt években több, védelmet érdemlő, vagy épp hirtelen eltörölt védettségű – így az Andrássy úti Párisi Nagyáruház hátsó szomszédja – épület vált, vagy válik lassan porrá, hogy a helyükön sokszintes, modern társasházak épüljenek, ehhez pedig
A Baross utca 40. példája tehát egyáltalán nem egyedülálló, sorsa pedig kezd kísértetiesen hasonlítani az előbb engedély nélkül bontani kezdett, később tudatosan gyengített, végül pedig magától darabokra hulló, majd lebontott és modern anyagokból újjáépített Király utca 40-re. Csak remélhetjük, hogy a helyzet nem jut el ugyanarra a pontra.
Lesújthatna a törvény vaskeze
Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben lehet és csak teljes, feltétlen és azonnali kártalanítással – áll a Magyar Köztársaság Alkotmányában, a 2007. évi CXXIII. törvény 2.-4. §-a pedig ezt kifejtve kimondja: ha a közérdekű cél – ilyen az örökségvédelem is – csak az adott ingatlanon valósulhat meg, ezt azonban olyan tevékenység gátolja,
amely kisajátítás hiányában a védetté nyilvánított régészeti lelőhely vagy műemlék, továbbá a nemzeti emlékhely megsemmisülését eredményezi, vagy amely által az a veszély fenyeget, hogy a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elveszti,
akkor az épület kisajátítását az állam, a helyi önkormányzat, valamint egy, az állam javára a közérdekű célt megvalósító harmadik személy is kérheti. Ez azonban nyilvánvalóan magával vonná azt is, hogy az új tulajdonosnak egyrészt fizetnie kellene az épületért, majd súlyos összegeket kellene abba injekcióznia ahhoz, hogy megóvja az összedőléstől.
Pénz pedig – ilyen célra – Magyarországon csak ritkán terem.
