Kultúra ismeretlen budapest

Fáradt házaspár és játszó gyerekek rejtőznek egy újpesti ház falán

Ismeretlen Budapest sorozatunkban ezúttal a sokszor csak Tungsramként emlegetett Egyesült Izzó lakótelepén jártunk.

A közhiedelemmel ellentétben a művészet és építészet egyáltalán nem halt kínhalált a második világháború után, sőt, a szocializmus évtizedeiben is szép számmal születtek érdekes és értékes alkotások – a város rejtett épületeit, tereit és díszeit már három éve bemutató, térképen is követhető Ismeretlen Budapest sorozatunkban a századforduló csodái, a két világháború közti modernizmus, illetve a város rég eltűnt szépségeinek bemutatása mellett erre is hozunk példákat.

A Hungária körút nap mint nap tömegek által járt vonalán átlépve ezúttal az apró reformkori településből alig ötven év alatt az ország egyik legnagyobb községévé előlépett Újpestre látogatunk. Az ekkorra már a Pesti és Fiumei Hajógyárnak, a Ganz-Danubius Hajó- és Darugyárnak, a Tungsramként elhíresült Egyesült Izzónak, a Magyar Pamutipar Rt.-nek, de bányagépgyárnak és a Wolfner bőrgyárnak is otthont adó település 1950-ben vált Budapest részévé, utcáin pedig ma is olyan, a szocializmusból itt rekedt részletekre bukkanhatunk, mint a századfordulós városháza homlokzatán megbújó vörös csillag, vagy az ország utolsó, a Magyar-Szovjet Hajózási Rt. lakótelepén álló Tanácsköztársaság-emlékműve.

Harminc évvel a rendszerváltás után még mindig áll a Tanácsköztársaság harcosa
Az újpesti téli kikötőnél álló szobrot már többször megpróbálták eltüntetni, de még mindig magasba tartott fegyverrel fogadja a városba érkezőket.

Egymás mellett sorakoznak itt a szocializmus korának lakótelepei is, melyek jó része persze az unalomig ismert, egyszerű tízemeletesekből áll, árnyékukban azonban komoly kivételek bújnak meg – így a Szent László tér körül, a második világháború okozta lakásínség kezelésére született megoldás.

Fotó: Vincze Miklós/24.hu

A később két Ybl-díjjal (1958, 1978) is kitüntetett Pintér Béla (1925-1992) öt éves munkáját (1951-1956) dícsérő háromemeletesek  nem egyszerű, családi házak közé ejtett dobozok voltak, hanem az  oldalukon a különböző színű vakolatrétegek visszakaparásával született műveket (ún. sgraffitókat) viselő otthonok, melyek az életüket a fővárosban újrakezdeni, vagy épp felnőtt életüket megkezdeni vágyó családok ugródeszkájaként szolgáltak.

Rakétameghajtású teknős is várja az újjászületést Újpest legkülönösebb lakótelepén
A szocializmus építészetét még nem tanultuk meg a helyén kezelni, pedig lassan ideje lenne megkezdeni a korszak műveinek megőrzését. Újpesten többé-kevésbé sikerült.

Természetesen nem csak az újdonsült város vezetése, vagy a hajógyár épített lakótelepet a lakóinak, illetve saját munkásainak, hanem például az Egyesült Izzó is.

Ismeretlen Budapest: a Monarchia első izzógyárából lett sörraktár, ami ma Európa legnagyobb világi buddhista központja
A kalandos történelmű épületegyüttes a magyar tudománytörténet és historizáló építészet egy kevéssé ismert, a nyüzsgő Rákóczi úttól alig pár lépésnyire álló szelete, mely igazán megérdemli a figyelmet.

Az Osztrák-Magyar Monarchia első, a Keleti pályaudvar közelében állt izzó-, csengő, távíró-, mikrofon- és telefongyárából kinőtt Egyesült Villamossági Rt. – melynek legfőbb védjegye, a világszerte ismert Tungsram jövőre lesz száztíz éves – felvirágoztatója és legendás elnöke, Aschner Lipót (1872-1952) számos ponton segítette Újpest és a főváros fejlődését: az újpesti futballcsapat a gyár területén épült húszezres stadionját Hajós Alfréddal terveztette meg, jókora összeggel segítette a Műegyetem atomfizikai tanszékének megszületését, a gyár dolgozóit és családjaikat pedig saját kultúrházzal, hétvégi üdülővel, uszodával és természetesen munkáslakások építtetésével segítette, sőt, csónakházzal is ellátta az újpesti sportélet fejlődését.

Tudta, hogy Hajós Alfréd nem csak úszóként, hanem építészként is elismert volt?
Az első magyar olimpiai bajnok tucatnyi ismert épülettel gazdagította az országot, sőt, építészként is nyert olimpiát!

A fejlődés lendülete halála és a szocializmus beköszönte után értelemszerűen lelassult, szükség volt azonban egy újabb munkáslakótelepre, melyet a Megyeri temető, a Kutatólaboratórium és a Szilas-patak és a Fóti út közti jókora területre, az Újpestet alapító gróf Károlyi István egykori virgázó mintagazdasága helyén álmodtak meg.

A munkák a gyár fennállásának első száz évét összefoglaló munka, a Tungsram Rt. története 1896-1996 (ez teljes hosszában itt érhető el) szerint 1966-ban kezdődtek meg, ahol az 1975-ig átadott 930 lakás mintegy nyolcvan százalékába az Egyesült Izzó munkatársai, munkásai és azok családja költözött be, az építkezések pedig a következő tíz évben is folytatódtak.

Az első házak már 1972-re elkészültek: a Reviczky utca 40. és 42. számú négyszintes, kohósalaktéglából épült szalagházakban 49-56 négyzetméteres, kétszobás, erkélyes lakások kaptak helyet, az első ütem többi házával ellentétben volt azonban egy apró különbség ezek, illetve a később épült példányok közt:

a Reviczky utca felé néző tűzfalon lévő kovácsoltvas dekorációk,

melyek a pályáját az Egyesült Izzó műszerészeként indító, rövidesen azonban szobrásszá vált Mikus Sándor (1903-1982) készítette.

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

A művészetekkel a Lehel utcai szabadiskolában megismerkedett Mikus tehetségét hamar felismerték, így alig huszonnégy évesen a gyár főmérnöke, az ország első fejlett ipari kutatólaboratóriumát létrehozó Pfeiffer Ignác pénzügyi támogatásával, Pátzay Pál és Bernáth Aurél bíztatására olasz tanulmányútra indult: három évet töltött Firenzében, ezt követően pedig Rómában, Pátzay Pál műtermében vált képzett szobrásszá.

A negyvenes évek végéig kisplasztikákat és érmeket készítő művész a Rákosi-korszak beköszöntével a megrendelésre készült nagy művekre váltott, témája azonban megmaradt: emberi alakokat mintázott meg. Művei a New York-i világkiállításon is jártak, az 1949-es és 1952-es párizsi világkiállításon pedig nagydíjjal jutalmazták őket. Ugyanezekben az években a művész Kossuth-díjat is kapott, a hatalom pedig a kedvenceként kezelte.

A dolgozó szobrász

A Magyar Filmhíradó hatvan évvel ezelőtt, 1958 februárjában készült adásainak egyikében néhány pillanatra betekinthetünk a műhelybe – a részlet itt érhető el.

1949-1976 közt a Szépművészeti Főiskolán is tanított, munkáit pedig előbb a Lehel utcában, majd a Százados utcai művésztelepen készítette.

Az 1951-1956 közt a mai 56-os emlékmű helyén állt, talapzatával együtt tizennyolc méter magas Sztálin-szobor / fotó: Fortepan/Nagy Gyula

Az 1956. október 23-án ledöntött nyolc méteres Sztálin-szobrot, a számos felejthetetlen szerepe mellett a Meseautóban is brillírozó Csortos Gyula sírját, valamint a Kőmíves Kelemenné című népballada történetét elmesélő domborművet is elkészítő Mikust egykori munkahelye kérte fel az elsőként elkészült épületeket díszítő munkák megalkotására, melyet a művész nyilvánvalóan örömmel el is vállalt.

A tizenkét kőműves története köszön vissza egy budai iskola falán
Teljes balladákat, vagy verseket nem szokás utcai műalkotásba önteni, közel hat évtizeddel ezelőtt azonban megszületett a ritka kivétel.

A két mű tökéletesen visszhangozza a kor hangulatát, amelyben született, hiszen egyikükön a hazafelé sétáló, teli kosarat cipelő – a háztartást vezető, bevásároló és ételt készítő – anyával, valamint a könyveket hurcoló – az erkölcsi nevelést adó – apával találkozhatunk, sőt, a háttérben a munkát és kenyeret adó, füstölő kéményű gyár is feltűnik:

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

A másik mű a szabadidőt mutatja be, rajta a hóna alatt plüssmedvét tartó anyát, a labdát rúgó kamaszfiút, a minden bizonnyal a játékot elkérni igyekvő, hajában masnit viselő, szoknyás kislányt, és az elgondolkodó kisfiút:

Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu

Egy másik Mikus-alkotás is megbújik a házak közt

A szobrász 1970-ben az Izzó dolgozóinak ajándékozta Anyaság című szobrát – Dr. Békés György, a Semmelweis Kórházat egykor vezető főorvos síremlékének másolatát –, melyet hét évvel később helyeztek jelenlegi helyére. Talapzatán a következő felirat áll:

 

Mikus Sándor Kossuth-díjas  szobrászművész ajándéka az Egyesült Izzó dolgozóinak. Felállítva a Vasasszakszervezet centenáriumának évében 1977-ben.

 

 

A díszeket közelebbről megvizsgálva jól látszik, hogy a rozsda szép lassan enni kezdte őket, az azonban öröm, hogy negyvenöt év után sem hiányzik róluk egyetlen apró részlet sem, ellentétben a közeli Szent László tér már említett sgraffitóival, melyek közül többet letakartak, vagy épp jó eséllyel örökre eltüntettek.

Hasonló a helyzet a házakkal és környezetükkel is: látszik rajtuk az elmúlt közel fél évszázad, de a lakók szemmel láthatóan örömmel foltozgatják a házakat és szépítik a zöldterületet, egy élhető közösséget fenntartva a város szélén.

 

A rev.hu, a Köztérkép, az Artportal és a Tungsram Rt. története 1896-1996 című kötet nyomán

Ajánlott videó

Olvasói sztorik